Nap és Hold-16.fejezet

16.fejezet

Előkészületek 1.rész

(Jasper szemszöge)

-Jönnek!-suttogta Alice

-Mikor?-kérdeztem rögtön, és éreztem, hogy mindenki feszült lett a házban.

-Hamarosan..1 hét múlva.-mondta

-Hányan jönnek pontosan?-kérdezte Emmett

-Nyolcan.-jelentette ki Alice, és pislogott kettőt

-Nyolcan? Eddig csak hétről volt szó!-hördült fel Em

-Láttam még egy vámpírt, de ő még bizonytalan volt. Arazell a 6 vámpírral jön, és még van egy aki hozzá tartozik, de ő még hezitál. Hol melléjük áll, hol mellénk.-magyarázkodott Alice

-Értem.-mondtam feszesen.-Akkor el kell kezdenünk az edzéseket, és a tervet is véglegesíteni kell.-mondtam, és éreztem, hogy Bellában rengeteg érzelem kavarog: a szerelem, a féltés, a remény, a reménytelenség, és a félelem. Nem akartam, hogy féljen, ezért egy enyhe nyugalom hullámmal próbálkoztam nála, és Esme-nél is. Részben megnyugodtak, de még mindig ott volt bennük az érzés. Sajnos nem tudom eltüntetni, mert bennem is pont ezek kavarognak, ráadásnak még ott van a szomjam is.

-Jasper, el kéne mennetek vadászni. Mi addig vigyázunk a lányokra.-szólalt meg Edward, a gondolataimat hallva. Egyet biccentettem felé.

-Elmegyek vele, ha visszajöttünk, ti mentek el Rosalie-val, utána Emmett Alice-val.-vázolta apánk a vadászat menetét. Mind bólintottunk, majd elbúcsúztunk egy rövid időre a lányoktól. Nem megyünk messzire, de mégis fájdalmat okozott elválnom tőle.

Carlisle, és én már leterítettünk pár szarvast, és visszafelé futottunk a házba. Éreztem, hogy Carlisle is ugyan úgy aggódik a lányokért mint én.

-Megvédjük őket, és nem lesz semmi baj.-mondtam neki biztatóan. A képességemet még nem mertem használni, mert akkor még az én idegességemet is érezné, az pedig nem segítene semmin.

-Igen, elintézzük most már végleg ezt a szadistát.-válaszolta határozottan-Tudod, ha ennek az egésznek vége, elviszem Esmet valahová, hogy csak mi legyünk.-mosolygott rám, és éreztem hogy már menyire túl akar lenni ezen az egészen.

-Az biztosan jó lesz. Azt hiszem, mind a ketten megtaláltuk örök életünkre a társat, akikre vártunk.-mosolyodtam el én is.

-Igen. Ha kell a létemet is odaadnám Esmeért. Bármit csak ne hagyjon el engem.-mondta azt amit már én is érzek egy jó ideje Bella iránt.

-A létezésem értelme lett most már, és mindig is az lesz.-bólintottam. Miután ezt megbeszéltük már a ház előtt is voltunk. Jól esett kimondani azt amit igazán érzek, és Carlisle-ra is rászállt ez a jól eső érzés. Teljesen megnyugodtam, amint újra a karomba zárhattam Bellát. A házban pedig elkezdtem mindenki felé sugározni ezt a nyugalmat, és magabiztosságot amit érzek.

Miután mindenki visszatért a vadászatokról, újra az ebédlő felé vettük az irányt. Mindenki leült a már megszokott helyére.(Szerk.:Carlisle az asztalfőre, jobb oldalán Esme,mellette Edward,Rose; bal oldalon Carlisle mellett Bella, mellette Jasper, Alice, az asztal másik végén Emmett)

-Oké, kupaktanács összeült, most pedig tervezzük meg a bunyót!-konferált vigyorogva Emmett

-Így van.-kezdett bele apa- Alice, a te képességed most nagyon fontos lesz! Folyamatosan figyelned kell őket, hogy minél részletesebben ki tudjuk dolgozni a tervet. Edward, Jasper, Emmett, és én tervezni fogunk. Mindent pontosan ki kell találnunk.

-Minél kevesebb lehetőséget adjunk a vereségre.-bólintottam

-Esme, te segíthetnél nekünk azzal hogy részletesen elmondasz mindent amit tudsz Arazellről.-Esme is helyeslően bólintott.

-Bella-szívem, ne idegeskedj, kérlek.-mosolyogtam Kedvesemre

-Próbálok, de nem megy.-válaszolta csüggedten

-Bella, volna kedved feljönni velem a szobámba? Mutatnék valamit.-mosolygott kedvesen Rose.

-Persze szívesen.-válaszolt Bella

Alice felment a szobájába, hogy jobban tudjon koncentrálni, utána ment Rose és Bella, mi pedig ott maradtunk megtervezni, hogy hogyan is szabadítsuk meg a földet Arazelltől.