Nap és Hold-12.fejezet

Sziasztok! Sajnálom h. ennyit kellett várnotok, de megérkezett!:D próbálok majd kicsit sűrűbben frissenli, de ez nem mindig jön össze.:/ Elöljáróba még annyit h. lehet kicsit zavarosnak találjátok majd ezt a részt...Sok puszit és jó olvasást!:D:*

12. fejezet

(Alice szemszöge)

Esme és Balla már el is aludtak. Mi pedig újra az asztalnál ültünk, Jasperre várva. Meg kell beszélnünk, hogy mit is kellene csinálnunk, hogy megvédjük őket.

-Itt vagyok.

-Helyes! Apa!-szólaltam meg miután Jasper is leült a helyére.

-Tehát. A legfontosabb kérdés: Hogyan öljük meg Arazel-t?-tette fel apám a kérdést.

-Úgy gondolom, hogy követnünk kell az illatát. Meg kell találnunk őt, és végeznünk vele minél gyorsabban és hatékonyabban!

-Jasper! Ez csak ott bukik meg, hogy mi követtük a vámpír illatát, de elvesztettük!-figyelmeztette Emmett Jaspert.

-Igen ez igaz, de ha most elindulunk, talán még érezhetjük az illatát, és Edward is segíthetne. Figyelhetnéd a gondolatait.-az utolsó mondatát már Edwardnak címezte.Edward bólintott, mire Emmett is rábólintott a tervre.

-Rendben van. Legyen így.Jasper, Edward és Emmett, Arazel nyomába ered, míg mi többiek, védjük a lányokat.-Osztotta ki apánk a feladatokat, mi pedig helyeselve bólintottunk.

-Egyértelműen itthon kell maradnunk igaz?-kérdeztem apát.

-Alice! Most nem épp a legalkalmasabb az idő, hogy vásárolhass a lányokkal!-szólt rám Edward, mire én csak nyelvet öltöttem rá.

-Alice, nem hiszem, hogy ez most jó ötlet lenne. Később, ha ennek már vége, annyit vásárolhatsz velük amennyit csak szeretnél.- válaszolt apa.

-Hát jó.-kissé elkeseredtem, de a következő pillanatban látomásom volt.

Itthon ültünk a lányokkal a nappaliban.Én, Rose,Esme, és Bella.Beszélgettünk, és jókat nevettünk együtt.

Ez megnyugtatott. Biztos, hogy jól fogunk szórakozni.

-Alice, ennek száz százalék volt az esélye, hogy így lesz.-mosolygott rám Edward.

-Mit láttál Nyuszibogár?-kérdezte Em kedvesen, miközben izmos karjával, gyengéden átölelt.

-Csak azt, hogy itthon ülünk a lányokkal, és hogy együtt nevetünk majd.-simultam kedvesem mellkasához.

-Ó. Ez jól hangzik. Biztos nagyon jó móka lesz.-puszilta meg a fejem búbját.

Ezután elmentem Esme-ék házába, és összekészítettem nekik pár dolgot. Pontosabban összepakoltam nekik két táskányi ruhát, és a pipere cuccaikat sem hagytam ott. Mikor reggel lett, láttam, hogy Esme eldöntötte, felkel és iszik egy kávét.

-Jó reggelt Esme!-köszöntöttem a konyhában, egy frissen lefőtt csésze kávéval, amit átnyújtottam neki.

-Jó reggelt neked is Kedveském.-mosolygott rám álmosan, és leült a pulthoz.-Bella még alszik?-kérdezte pár perccel később.

-Igen, még alszik, Jasper ott van vele, és vigyáz rá.-mosolyogtam rá kedvesen.

-Rendben... Alice?

-Igen?

-Szükségem lenne pár dologra, hogy...

-Igen tudom. Már láttam, és a szobátokban vannak a cuccaitok, amikre szükségetek lehet.-vigyorogtam rá önelégülten.Láttam, hogy szükségük lesz azokra a dolgokra.

-Köszönöm.-mosolygott rám kicsit zavarban.

-Ugyan, nem tesz semmit.Tessék egyél. Ez állítólag finom.-toltam elé egy tányérnyi gyümölcsöt.

-Oh. Köszönöm szépen.Ez igazán kedves tőled.-mosolygott rám hálásan.

-Semmiség.-legyintettem.-De most megyek az én mackómhoz, mert beszélni szeretnék vele mielőtt elindulnak.Oh, és Carlisle is itt lesz mindjárt, csak be kellett mennie a kórházba.Egészen pontosan akkor ér haza, mikor te elkészültél az öltözködéssel.-vigyorogtam rá és elsiettem az emeletre.

Em a szobánkban várt rám.

-Gyere ide bébi! Pattanj az ölembe!-vigyorgott rám, és én tudtam, hogy mire készül. Egy szökkenéssel az ölébe ültem, és szenvedélyesen megcsókoltam, mire ő egy mozdulattal az ágyra döntött és fölém gördült.

-Hmm..Macikám, ez most nem hiszem , hogy a legjobb időpont.-visszakoztam erőtlenül.Sosem tudtam ellenállni neki.

-Dehogynem Bogárkám! Egy gyors menet még belefér, mielőtt elindulunk.-mormolta a két mellem közé, és én már el is olvadtam. Nem ellenkeztem tovább.

Mikor sikerült felöltözni, már indulniuk is kellett, így nem tudtam megbeszélni vele teljesen amit akartam.

A földszinten ültünk a lányokkal a nappaliban, pont úgy ahogy a látomásomban. Nagyon jól éreztük magunkat, sokat beszélgettünk és nevettünk.

-Alice?

-Igen?

-Elmeséled nekünk hogy hogy változtál át, és hogy ismerkedtél meg Emmettel?-kérdezte kíváncsian Bella.

-Hát persze, szívesen!-válaszoltam- Hát.Igazából én nem emlékszem az emberi életemre. Mikor felébredtem, már vámpír voltam, és csak a nevemre emlékeztem, semmi másra. Azt sem tudom ki, és miért változtatott át engem. De hálás vagyok neki, mert biztos, hogy jót tett velem.-kezdtem bele a mesélésbe.

-És mi az eredeti neved?-kérdezett Bella.

-A nevem Marie Alice Brandon.

-És a szüleid?

-A családomról nem sokat tudok. Volt egy húgom. Ezt tudom csak. De semmi mást.-mondtam kicsit elkeseredve

-Na és Emmett?Vele hogy találkoztál?-terelte jobb irányba a beszélgetésünket Esme.

-Emmett-et én változtattam át.-mosolyodtam el újra-Már mindent tudtam a fajtánkról. Találkoztam is hozzám hasonlóval, de ők mind emberi vérrel táplálkoztak. Én sosem ittam emberek vérét. Mikor felébredtem, megéreztem az illatukat, de mikor rájöttem, hogy mire készültem, elborzadtam saját magamtól, és eldöntöttem, hogy más módot keresek a táplálkozásra. Mikor ezt eldöntöttem, látomásom volt.Azt láttam, hogy egy szarvas vérét iszom, a közeli erdőben...Mikor Emmett-et láttam,egy látomásomban, tudtam, hogy ő lesz életem szerelme.Láttam magunkat, boldogan. Kerestem őt. Pontosan 10 évet vártam rá, mikor újabb látomásom volt róla. Emmett vadászni indult a hegyekbe. Elindultam megkeresni azt a helyet, ahol láttam őt, de mikor odaértem a hegy lábához, szörnyű kép úszott elém. Emmett egy medvét talált, de túl közel ment hozzá. Megérezte az illatát, és megtámadta őt a medve. Nagyon megijedtem. Tudtam, hogy még nem történt meg, de sietnem kellett, hogy megmentsem őt a medvétől. Mikor már közel jártam, hallottam Emmett kiáltását.Még gyorsabban futottam, és kicsit késve, de még időben odaértem. A medvére vetettem magam, és ...-hirtelen eszembe jutott h. ezt talán nem kéne részleteznem- a lényeg, hogy megöltem a medvét, aztán odasiettem Em-hez. A medve súlyosan megsebesítette, de még élt. Akkor eldöntöttem, hogy megmentem őt.Nem hagyhattam meghalni.Újabb látomásomban láttam, hogy megharapom Emettet.Mikor vége lett, még mindig láttam, azt a képet, hogy mi együtt leszünk. Megharaptam, és ittam egy keveset a véréből.De tudtam, hogy sikerült átváltoztatnom, mivel még mindig láttam magunkat...3 nappal később Emmett felébredt.Szörnyű piros íriszei, megrémítették őt.De megnyugtattam, és elmagyaráztam neki mindent.Hogy én ki vagyok, hogy mi történt vele.Kicsit féltem, hogy talán elhagy, de a jövőbeli kép nem változott a mondandóm végére. Mikor elhallgattam, megvizsgáltam az arcát. Kicsit döbbenten meredt rám. Aztán elvigyorodott és csak annyit mondott:-Hát ez király!-jóízűen elnevettem magam,és mindenki nevetett velem együtt- Mikor Emmett és én már együtt voltunk 2 éve, uralni tudta már a szomját. Volt egy látomásom, a Cullen családról, és hogy mi is ott vagyunk velük.-mosolyogtam Rosaliera -Tudtam a nevüket, és a szemük színe is arany színű volt, nem pedig skarlát vörös mint a többi vámpíré, akikkel találkoztam. Láttam ,hogy Londonban élnek, messze a várostól, az erdő közepén.

-Már akkor is itt laktatok?-kérdezte Bella álmélkodva.

-Igen Bella. Már akkor is állt ez a ház. Persze nem pont olyan mint akkor volt...igazából újjá építettük az idők folyamán egy párszor.-válaszolt Rose egy halvány mosollyal.

-Megkérdezhetem ,hogy ez mikor is volt?-kérdezte kicsit félve Esme.

-1923-at írtunk mikor én átváltoztam, Emmett 10 évvel később, 1933-ban,1935-ben láttam a családunkat.

-Hűűha...hát ez..nem is tudom mi lenne a megfelelő szó...-Bella, még mindig hitetlen képpel meredt ránk.

-Megkérdezhetem, hogy láttál e minket is?-kérdezett Esme

-Persze, hogy láttalak titeket itt.-vigyorogtam rájuk.-Láttam a bált, és titeket. Mi úgy döntöttünk, visszaköltözünk ide, ti eldöntöttétek, hogy bált rendeztek. A sorsunk összefolyt. Láttam hogy te és Carlisle együtt lesztek, és természetesen azt is, hogy Jasper és Bella is.-mosolyogtam rájuk. Minden tökéletes lesz, ha sikerül elkapni ezt az Arazell-t.

És pont ahogy ezt végiggondoltam, láttam egy képet:

Emmett és a fiúk megtalálják Arazell-t, de kicsúszik a kezeik közül.

A következő pillanatban, láttam, hogy Jasper fel fog hívni.

Amint vége lett, hallottam is a telefonom csörgését.

-Halló Jasper.-szóltam bele.

-Alice. Láttál valamit?

-Igen láttam. Arazell-t megtaláljátok, de sikerül elszöknie. Azt nem tudom, hogy hogyan. Minden esetre figyeljetek, és én is figyelni fogok.

-Értem. Átadnád Bellának a telefont?

-persze.-mondtam, és odatartottam Bellának a telefont.

-Jasper, jól vagy? Hol vagy most?

-Bella, nyugodj meg kérlek. Semmi baj nem történt. Valószínűleg nemsokára ott leszek már nálad. Megpróbálok sietni, és ha ennek az egésznek vége, ígérem hogy elmegyünk sétálni, és megmutatom a rétet.

-Rendben. De kérlek vigyázz magadra, és a többiek is. Ne becsüljétek le őt. Nagy a hatalma.-Bellán érződött, hogy nagyon félti Jaspert, és a többieket.

-Nem lesz semmi baj. Mi hárman vagyunk, ő meg egyedül. Nekem is van képességem, és Edward hallja, hogy mit gondol.Sietek...és Bella?

-Igen?

-Szeretlek.

-Én is téged Jasper.-válaszolt Bella fülig pirulva, ezután letették a telefont.

-Baj van?-kérdezte Esme aggódva.

-Nem. Nincs baj.-nyugtattam meg gyorsan, majd magamban hozzátettem:egyenlőre.

A nap további része gyorsan telt. Főztünk a lányokkal, aztán úgy gondoltam, csinálok magunknak egy kellemes estét. Romantikus felmekkel, zsebkendőkkel, és popcorn-nal.Közben folyamatosan a jövőt figyeltem. Épp végetért az egyik film, mikor én láttam egy horror filmet a fejemben.

Arazell mégis megszökött,ahogy azt már láttam. A fiúk viszont elveszve érzékek nélkül fetrengtek a földön. Arazell eldöntötte: elrabolja Esme-t. Azt megint nem láttam, hogy hogyan, de azt igen, hogy sikerül neki.

Mikor visszatértem a valóságba, látam, hogy mindenki aggódva figyel engem.

-Alice mit láttál?-kérdezett Rose.

-Fel kell hívnom a fiúkat!-tértem ki a válasz elől, és már hívtam is Jaspert.

-Alice?

-Jasper, figyelj rám! Azonnal haza kell jönnötök! Arazell ide tart, és el akarja rabolni Esme-t! Láttam hogy sikerül neki, de siessetek haza, hátha sikerül megakadájozni. Mi nem tudjuk megvédeni. Nem láttam pontosan, hogyan sikerül neki, de azt igen hogy elviszi Esme-t.-hadartam el olyan gyorsan, hogy a lányok biztosan nem hallották, csak Rose értette meg mint mondtam.

-Azonnal indulunk! Szóljatok Carlisle-nak is!-mondta Jasper, és hallottam, ahogy futottak a fák között.

-Mikor?-kérdezte Jasper és Rose egyszerre.

-Nem tudom pontosan. Nem láttam rendesen, de az biztos hogy hamarosan.-válaszoltam. Nagyon ideges voltam.Két dolog miatt is:az egyik, hogy tudtam nem tudjuk megvédeni Esme-t, a másik, hogy nem láttam tisztán a dolgot.

-Sierünk.-ezzel letette a telefont, én pedig azonnal hívtam Carlisle-t.

-Halló. Történt valami?-kérdezte Carlisle egyből a lényegre térve.

-Carlisle! Azonnal haza kell jönnöd! Arazell ide tart, de nem tudom hogy mikor ér ide.Jasperéknek már szóltam, jönnek haza. Te is gyere haza minál hamarabb! Fel kell készülnünk, hogy megvédjük Esme-t és Bellát.

-Azonnal indulok!-felelte és letette a telefont.

-Mi történik? Mi a baj?-kérdezte Esme, és Bella is sürgetően nézett rám.

-Arazell ide tart.-válaszoltam. Ezután sokminden történt egyszerre.

Kivágódott az ajtó. Először azt hittem Carlisle, de utána láttam, hogy nem ő. Azonnal támadóállásba gugoltam, ahogy Rose is. Védelmezően a hátunk mögé toltuk a lányokat, ezután Arazell, pillanatok alatt a hátunk mögé ugrott. Nem értettem:Miért nem látom, mi történik majd?

-Adjátok fel.-szólt határozottan.

-Nem.-válaszolta Rose, és én helyeslően bólintottam.

-Rendben.-mondta, és a követkető pillanatban elvesztettem az érzékeimet, és megdermettem.

Nem láttam, nem éreztem semmit, csak hallottam, Emse sikolyát, és hogy becsapódik az ajtó, miközben Bella azt kiáltja: Ne!

Ezután semmit, csak Bella hangos hokogását.

Egy idő után érztem, hogy újra meg tudok mozdulni, és homályosan láttam is már. Azonnal Bellát és Rosalie-t kerstem.

Rosalie is pont úgy volt mint én, de ő még nem tudott megmozdulni.

Odasiettem Bellához.

-Bella. Jól vagy? Nem sérültél meg igaz?-öletem át óvatosan.

-Én nem, de anya..elvitte őt!-zokogta.

-Lányok!-kiáltotta Carlisle.

-Itt vagyunk.-szóltam. Már tökéletsen láttam.

-Mi történt?-kérdezte és odasietett Rose-hoz, hogy megvizsgálja.

-Arazell!-mondta Rosalie

-Mi történt?! Hol van Esme?-nézett körül még alaposabban, és aggódó pillantása, nem találta Esme-t.

-Elvitte! Elvitte!-sírta Bella, és ebben a pillanatban érkeztek meg a fiúk is. Jasper szél sebesen, hozzánk sierett,majd átölelte Bellát.

-Bella. Mi a baj?-kérdezte őt, és vígasztalóan simogatta a hátát.

-Arazell elvitte Esme-t.-jelentettem ki keserűen.

-Ez mégis hogy történhetett?!-kérdezte apa félőrülten.

-Arazell-nek van valamilyen képessége. Elvette a látásunkat , szaglásunkat, és még meg is dermedtünk. Nem tehettünk semmit. A képességem sem működött. Nem láttam semmit, semmilyen értelemben.-keseregtem tovább.

-Meg kell találnom őt! Nem veszíthetem el!-örjöngött apa. Teljesen meg értettem őt, de még így is furcsa volt így látni. Mindig higgadtan és nyugodtan kezelt mindent. De a szerelme elvesztése, ég őt is kihozta nyugodtságából.

-Apa!-kiáltott utána Edward, mert se szó se beszéd elfutott az erdő irányába.