Ahogy ígértem itt van az új fejezet.:) remélem tetszeni fog.:) És igen, jól látjátok, megint részekre bontottam ezt a fejezetet;) Próbálom minél hamarabb hozni a frisst. örülök hogy kaptam egy kis visszajelzést az előző bejegyzésemre, nagyon jól esett látni hogy még vissza-vissza néztek hozzám^^
23. fejezet
Szerelmi próba 1.rész
(Bella szemszöge)
Jasper története ...először azt hittem, hogy valami olyasmi ami a mostani életére is kihat..hogy valami olyasmi amit most is művel a hátam mögött. Azt hittem megcsal, ezzel a ..Mariaval. De szerencsére nem így van. Minden amit mondott az a múltban történt. Olyan régen, hogy el sem tudom igazán képzelni, még meg sem születtem, sőt még gondolatban sem voltam akkor, mikor ezek a borzalmak történtek Kedvesemmel. Sok szörnyűség történt vele, de ennek már vége, és a másik fontos dolog, hogy nem szereti Maria-t, sőt, nem is szerette soha. Ez a tény megnyugtatott. Csak engem szeret, és nincs semmi titkos
dolog. Ezzel az ismerettel, már nyugodt szívvel gondolhattam arra, hogy soha többé nem kell látnom azt a nőt, és vidáman segítettem anyára az esküvői ruháját.
Igen, pont ma van a nagy nap. Anya és Carlisle végre összeházasodnak. A ház gyönyörű lett, a vendégek megérkeztek. Alice mindent mentetrendszerűen megtervezett: Mikor kell anyának felkelni, lezuhanyozni, megcsinálni a haját, sminkjét, és minden egyéb dolgot. A vendégek a nappaliban gyülekeztek, egy nagy asztal volt elhelyezve ott mindenféle finomsággal, és italokkal. A kert is gyönyörű lett. Tele volt
díszkkel, csokrokkal, székekkel, és asztalokkal. Az egész ház és a kert tele volt hófehér orchideákkal, rózsákkal és ezüstös gyöngyös díszekkel.
A vendégeknek szóltunk, hogy hamarosan kezdetét veszi a ceremónia, hogy fáradjanak ki a kertbe, és foglalják el a helyüket. Mikor már mindenki kiment, visszasiettem anyához. Már csak az utolsó simítások voltak hátra. Mint kiderült a Cullen család megtartotta azt a hagyományt, hogy a menyasszonynak adni kell valami újat,
valami régit és valami kéket.
Ebben az esetben Alice adta az újat, ami egy gyönyörű Swarovski köves karkötőt jelentett. A Nagyi adta a régit, ami már volt anyánál: egy szép hajtűt, és én adtam valami kéket, ami egy harisnyakötő lett. Ezután halkan bekopogott Jasper a csokorral, amit átadott Anyának, és a karját nyújtotta. Mi is felkaptuk a csokrainkat, és előreindultunk. Amint Anya leért a nappaliba, Alice egy ügyes mozdulattal elindította a zenét, és felhangzott a minden esküvőről jól ismert dallam. Anya előtt szépen ballagva sorban kivonultunk a kertbe, elfoglaltuk a helyünket, és mikor anya kiért, Kedvesem szépen átcsúsztatta apja kezébe anyám kezét. Az egész szertartás olyan szép volt. Anya is, és Carlisle is elmondták az esküjüket, melyben sírig tartó szerelemet esküdtek egymásnak...jelen esetünkben ez elég hosszú időnek ígérkezik, de természetesen mivel voltak halandó vendégek is ezt nem mondhattuk ki.
Miután elcsattant az első hitvesi csók, anyuék fogadták a gratulációkat. Ezután átmentünk a kert másik felébe, ahol az asztalok várakoztak, és egy nagyobb tánctér.
Mind leültünk, és elkezdődött a vacsora (tekintettel arra, hogy Alice elég későre helyezte a kerti ceremóniát, amit a nap miatt nem lett volna szerencsés a Cullen család számára előrébb tenni). Miután mindenki befejezte az evést, Anya és Carlisle felálltak az asztaltól, és táncolni kezdtek. Az első dal egy lassú zongora szám volt, amit Edward játszott a kertbe helyezett zongorán. Saját szerzemény volt, amit természetesen Edward írt. Ő ezt a dalt adta az "ifjú" párnak.
Mikor vége lett Edward dalának, megtapsoltuk anyáékat és Edward játékát. Edward tovább játszott a zongorán, és már mi is táncoltunk. A parti hivatalosan éjfélig tart. Tehát addig lesznek vendégek a házban, de persze mi tovább folytatjuk az ünneplést a saját kereteink között.
Természetesen publikus esküvői játékaink is voltak. Így például a menyasszonyrablás, és a tojásos -, és a harisnyakötős játék is. Anya új asszony ruhája is nagyon szép volt. Egy püspöklila térdig érő ruha, szép dekoltázs vonallal. 
Egy óra körül már csak mi maradtunk. Mindenki a párjával táncolt, középen Anyáék, és mi “gyerekek” pedig körülöttük keringtünk. Csak a Nagyi maradt ki, de Carlisle és a többi fiú, rendesen megtáncoltatták őt is. De mégis, az a pillanat volt szerintem a második legszebb, amikor csak mi nyolcan keringtünk a parketten. Anya gyönyörű volt, és sugárzott róla a boldogság. Tudom, hogy szerette apámat, de amikor Carlisle-ra néz, az olyan ...mint amit én látok Jasper szemeiben mikor rám néz. Az a végtelen szerelem a szemeiben, és viszont látni a szerelmet a másikéban. Az valami olyan, amit senki nem tehet tönkre.
-Szerelmes szívek találkozójának is lehet hívni ezentúl az estét.-mondta halkan a fülembe Edward, amikor Rose-zal elsuhantak mellettünk. Rámosolyogtam, és bólintottam. Így igaz Edward.-üzentem neki. Aztán hirtelen megálltam.
-Edward!! Te..Te hallottad mit gondoltam?-mondtam teljesen megdöbbenve. Edward csak nevetett, de aztán oda pördültek hozzánk.
-Igen Bella! Rájöttem, hogy csak akkor hallom a gondolataidat mikor az a valami nem fedi az agyhullámaidat. Pár napja hallottam először, amikor..izé..mindegy mikor... Aztán már figyelni is kezdtem. Nem akartam szólni, de olyan szép gondolat volt, hogy nem bírtam megállni válasz nélkül.-mosolygott rám angyalian.
-Na de Edward! Szólnod kellett volna!
-Mi a baj kishúgi?-kérdezte nevetve Emmett. Mintha nem tudná...
-Az, hogy az öcséd elhallgatott előlem egy fontos dolgot. Hallja az én gondolataimat is!-méltatlankodtam.
-Ugyan Bella. Nem mindig hallom őket, ahogy Elisabeth sem hallja.
-Nagyi! Még Te is.- ez egyre jobban kiakasztott. Az én gondolataim eddig védve voltak, de valami miatt megszűnt a védettségem.- Miért?
-Mit miért? Nézett rám értetlenül Edward.
-Miért hallod most már a gondolataimat, és előtte miért nem?
-Ez egyszerű. Akkor hallom a gondolataid, amikor már fáradt vagy. Nyilván van valami pajzs az elméden ami megvéd. Ha elfáradsz, vagy túlságosan lefoglal valami..öhm...akkor hallom a gondolataid.-vigyorodott el újra.
-Remek.-mondtam elhúzott szájjal.
-Ugyan Kicsim! Ez semmi! A mi gondolatainkat folyton hallja. Később már nem leszel fáradt... és akkor már nem fog hallani.-nyugtatott Jasper.
-Aham, persze..később..és azután már csak akkor fog hallani ha... - na itt elhallgattam.
-Jaj már Húgi! Mit aggódsz már ezen! Úgyis mindenki hallja mit művelsz az én szegény kis öcsikémmel az emeleten. Kész csoda hogy Forx egész lakossága nem hallja, és azon túl az én öcskösöm képessége is elég nyilvánvalóvá teszi, hogy mit csináltok épp.-kacsintott rám Emmett.
-Köszi. Megnyugtató tény, hogy ha már mi együtt vagyunk, akkor nektek nincs más választásotok.-nevettem zavaromban.
-És akkor én mit mondjak? Nektek még van kivel csinálnotok! De nekem?-nevetett a Nagyi is. Hát igen. Szegény Nagyi mindig elmegy ha épp..akció van a házban. Kedvesem nem tudja kezelni akkor a képességét. Ami megjegyzem aranyos dolog, hiszen máskor mindig kordában tartja, csak akkor nem amikor velem van..úgy. Most már az én mosolyom is széles volt.
-Ezt is hallottuk ám Drágám.-mondta a Nagyi vigyorogva.
-Oké, azt hiszem, hogy az én kis szerelmem már nagyon fáradt.-mentett meg Szerelmem.
-Jó éjt mindenkinek!- köszöntem el mikor Jasper az ölébe kapott.
-Szép estét!-mondta egy hang ami nem a családunk köréből származott.
-Maria!-fordult felé Jasper velem a karjaiban, így én is láthattam azt az…azt a nőt. –Mit keresel itt?-kérdezte
-Hát mielőtt elmennétek, gondoltam beköszönök.-mondta mézes mázosan, mintha csak egy ragadós új szomszéd lenne.
-Azt gondolom, hogy kihagytam volna ezt a köszönést.-mondta Jasper hűvös nyugalommal.
-Maria.- szólt Carlisle - Ha nem haragszol, mi most elmennénk pihenni. Remélem megérted, hogy ma van az esküvőnk napja, és nem szeretnénk kellemetlenséget egy ilyen fontos napon, mint a mai.-próbálta kedvesen lerázni őt, de nem sikerült valami udvariasra, a “kellemetlen” szóval még így is enyhén fogalmazott.
-Óh! Ugyan! Csak egy kis ajándékot hoztam nektek, és gondoltam talán nem haragszotok meg, ha kicsit beszélnék az én Jasperemmel.
-Ő nem a tiéd! Nem tartozik hozzád!-most már elég volt ebből a szukából! Mit képzel ez? Csak úgy idejön, és sajátjának nevezi az ÉN Kedvesemet.-Jasper engedj el!-próbáltam kiszabadulni a kezei közül, de nem engedett el, csak letett a földre.
-Nyugalom kiscica! Ha jelenetet akartam volna már rég idejöttem volna. Nagyon szép volt a szertartás, és igen viccesek voltak a játékok is.-címezte utolsó mondatát Anyáméknak.- Jasper, beszélhetnénk négyszemközt és..lehetőleg négy fülközt.-nem volt kérdés a hangjában, mégis úgy formálta a mondatot. Mintha úgy gondolná felesleges kérdeznie, úgy is megteszi. Megszorítottam Jasper kezét, jelezve hogy én ebbe nem egyezem bele.
-Ha valamit mondani akarsz, azt itt is elmondhatod, a családom, és a Szerelmem előtt. Nincsenek titkaink.-válaszolta Jasper a szerelem szót kihangsúlyozva. Maria mintha meglepődött volna, de csak egy pillanatra ült ki csodálkozás az arcára, már vissza is rendezte vonásait.
-Megváltoztál. Régen sosem mondtál nekem nemet.-mosolyodott el csábosan. Gondolom nem csak a katonai parancsaira gondolt.
-Igen Maria, megváltoztam. De úgy látom, te még mindig az vagy aki voltál.- Maria felnevetett röviden, mintha élvezné, hogy mit sem változott mióta “elváltak útjaik”.
-Köszönöm a bókot Kedves.-mosolygott Jasperre.- Amit mondani akarok az igen is személyes jellegű. Nem hiszem, hogy a kis barátnőd - éreztem némi gúnyt a szóban - örülne ha hallaná.- mondta mézes-mázosan.
-Nem Maria. Úgy is elmondanám Bellának, bármit is akarsz mondani.
-Azt hiszem mi azért bemegyünk a házba. Kezd hűvös lenni.-mondta Edward Anyára nézve.
-Oké. Menjetek csak. –mondta Jasper. Mindenki bement a házba, csak mi maradtuk kint hárman. De amint becsukódott az ajtó már nyílt is. Alice hozott ki nekem egy kabátot. Elmotyogtam egy köszönömöt, és már nem is volt ott.
-Mond mit akarsz itt.-szólt Jasper
-Amit a múltkor is. Azt akarom, hogy gyere vissza hozzám. Ez elég egyértelmű nem? – úgy mondta mintha maga a kérdés is sértené, hogy nem emlékeznek a követelésére.
-Nem.-mondtuk egyszerre, ugyan úgy, mint aznap mikor először jött ide.
-De miért nem? Csak azt ne mond, hogy egy egyszerű emberlány elcsavarta a fejed annyira, hogy nem bírsz nélküle meglenni. Egyszerűen dobd el!-kelt ki magából kissé Maria.
-Maria. Azt hiszem pont rátapintottál a lényegre! Szerelemes vagyok Bellába. Úgy szeretem őt, mint még senkit egész létezésem során. El fogom venni Őt feleségül, gyermekeket tervezek vele, és hogy átváltoztatom, amikor itt lesz az ideje.-ez annyira aranyos volt. Ha lehet most még jobban belé szerettem mint eddig. Belemondta a régi szeretője szemébe, hogy én vagyok neki a legfontosabb nő, és akitől gyereket szeretne. Megengedtem magamnak, hogy elmorzsoljak egy könnycseppet, míg egymással farkasszemet néztek.
-Hallottad. Ő már nem tartozik hozzád. A válasza egyértelműen nemleges volt.-adtam ki Maria útját egy hosszú pillanat után.
-Azt hiszed, hogy magadhoz láncolhatod őt? Hogy elszakíthatod tőlem Jaspert?-nevetett Maria.- Jasper, Drágám, tudod mi történik ha valaki nem engedelmeskedik nekem. Most elmegyek. De még visszajövök. Hallani fogtok még rólam, ezt megígérhetem.-mondta gonoszan, már semmi máz nem volt a hangjában. Aztán egy szempillantás alatt eltűnt.
-Jasper, köszönöm.-néztem rá Szerelmemre.
-Mit?-nézett bele szemembe értetlenül.
-Amit mondtál.Hogy csak engem szerettél, hogy el akarsz venni feleségül, hogy gyereket szeretnél tőlem...-bár kissé homályosan láttam a szemembe szökő könnyektől, de még midig tartottam a szemkontaktust.
-Ez, amit most mondtam, mind igaz volt. Minden egyes szó szívből jött.
-Tehát ez volt a legnagyobb igazság. Ha valami szívből jön az csak igaz lehet.Nem igaz?
-De igen. Ez így igaz Szerelem.-mosolygott rám, aztán hirtelen felkapott, és mire észbe kaptam már a szobánkban voltunk. Óvatosan, mintha porcelánból lennék, letett az ágyra, levette a cipőmet, közben én levettem a kabátot amit Alice adott. Egyből megéreztem Szerelmem vágyát ahogy meglátott.-Tudod, elképesztően nagy önuralomra volt szükségem ma, mikor megláttalak ebben a ruhában.-mormolta a bőrömbe- Csodálatosan áll neked a kék, és ahogy mozogtál, egy gazella kecsességét szégyenítetted meg.- igazán hízelgő volt amit mondott és nagyon jól esett hogy ennyire kívánt egész nap.
-Tehát egész nap arra vártál, hogy mikor leszünk végre kettesben újra?
-Igen. Bár megfordult a fejemben, hogy elrabollak..de Alice mindig lebeszélt róla...-fintorodott el, én pedig jóízűen felnevettem elgyötört arcát látva.
-Kis butus.-motyogtam még mindig mosolyogva, csókot leheltem kívánatos ajkaira.-Tudod ma én is nagyon nehezen fértem a bőrömbe. Iszonyatosan szexi voltál ma ebben az öltönyben.-mosolyogtam rá.
-Óh igen?-vigyorodott el ördögien, amit megint csak szexinek találtam.
-Igen. Tudod nem volt egyszerű, de még egy kis féltékenység is becsúszott a napomba.-fintorodtam el most én.
-Féltékenység?-kérdezett vissza meglepődve -Kire?
-Az összes nőre aki megfordult ma körülötted.-nevettem fel zavartan.
-Buta Bella. Ugye tudod, hogy sosem néznék más nőre rajtad kívül. Nem is létezik más nő számomra, csak Te.
-Igen. Most már tudom. De egész nap lestem minden mozdulatod, és sosem láttam, hogy megbámulnál valaki mást is rajtam kívül, úgyhogy nem sokat törődtem ezzel a féltékenység dologgal.-vontam meg a vállam mosolyogva. Eddig is tudtam, hogy Jasper nem alázna meg így, de azért jól esett megbizonyosodni róla.
