Nap és Hold-11.fejezet

Sziasztok! Bocsánat a késésért! Itt a friss, és a következő a szavazatok alapján fog alakulni!:) Érdekességként írom, hogy ma Bella névnap van!:D Személy szerint jót nevettem!^^ Sok puszit és jó olvasást!;)

11.fejezet

Minden kiderül

(Esme szemszöge)

-Esme. Azt hiszem, nem titkolhatjuk tovább a dolgokat egymás előtt.-kezdett bele Carlisle- Tudunk az átokról, de el kell mondanotok a részleteket is, hogy segíteni tudjunk, és nekünk is el kell mondanunk valamit....-mondta Carlisle, de elhallgatott, mintha nem tudná hogyan is folytassa mondandóját. Én személy szerint egy kicsit meglepődtem. Eddig is sejtettem, hogy valami nem stimmel velük. De most talán megtudhatom, hogy mi is ennek az oka.

-Miről beszélsz?-tettettem az ártatlant.Talán nem kell elmondanunk, hogy mi történik körülöttünk. Nem kell, hogy belekeverjük őket...még jobban. Arazel megmondta:El kell őket küldenünk magunktól....Szomorúan pillantottam Bella felé, aki nagyon meglepődött a dolgon.

-Esme. El kell mondanotok a részleteket is. Csak így tudunk megvédeni titeket. Tudjuk, hogy mi történik,valamilyen szinten. De ettől jóval több információ kell.-vette át most a szót Jasper, és megint éreztem egy hullámot...egy nyugalom hullámot? Olvastam erről..ha igaz a sejtésem, akkor ez mindent tisztázni fog.

-Ti...ti tudjátok?-kérdezte Bella, még mindig nagyon meg volt lepődve.

-Igen Bella. Tudjuk. De el kell mondanotok, és nekünk is el kell mondanunk valamit. Enélkül az információ csere nélkül, nem tudunk megvédeni titeket.

-Rendben. Mit tudtok?-kérdeztem hirtelen. Talán ha tudom, hogy miről beszélnek pontosan, és hogy menyire súlyos a helyzetük, akkor talán még van esélyük kisétálni ebből az egészből.

-Hogy van egy ...-habozott most megint Carlisle.-talán menjünk el hozzánk, és ott megbeszélhetünk mindent biztonságban.

-Rendben. Menjünk. De előtte el kell hoznom valamit a...szobámból.-majdnem elkotyogtam a titkos szobát a könyvszekrény mögött! Még jó, hogy észbe kaptam. Közben felsiettem a lépcsőn, és beszaladtam Bella szobájába, és elvettem a könyvespolcról a könyvet, majd visszamentem a nappaliba, és már indultunk is.

Carlisle autójával mentünk. Én ültem mellette, a gyerekek meg hátul. Idegesen néztem magam elé és gondolkoztam, hogy vajon mennyit is tudhatnak rólunk, és hogy mi lehet az a nagy titok amiről beszéltek. Talán igaz volt minden? Végeztem egy kutatást, amiből rájuk ismertem egy két dologban, és egyre inkább érzem , hogy talán igazam van. Rengeteg időt áldoztam a kutatásaimra Arazellel kapcsoltban, és valahogy a Cullen család olyan furcsának tűnt nekem. Aztán rájöttem, hogy valamiért ismerősek is ezek a furcsa dolgok, de annyira nem voltam biztos benne, hogy inkább kiűztem ezeket a gondolatokat a fejemből.

Mire ezt végéig gondoltam, már ott is voltunk a Cullen háznál. Ez egy nagyon szép , és régi építmény, ami nagyon jól fel lett újítva.

Bementünk, és az egész családot az étkezőben találtuk meg. Mindenki olyan komoly arcot vágott, hogy azt hittem mindent tudnak. Carlisle hellyel kínált a hosszú ovális asztal egyik végén, jobb oldalon, Bellának pedig a bal oldalon, ő pedig leült közénk az asztalfőre. Mellettem ült Edward, mellette Rosalie, Bella mellett természetesen Jasper, mellette Alice és a másik végén ült Emmett.

Pont olyan érzésem volt mintha egy katonai megbeszélésen ültem volna, ahol megbeszéljük hogy, és miként igázzuk le az ellenséget.Természetesen ez nem így volt. Az ellenség Arazel, és nem egy hadi flotta..annál sokkal erősebb.

-Nos-szólalt meg Carlisle, miután elhelyezkedett mindenki- úgy gondolom mindenki tudja miért vagyunk itt.-nézett körül az asztalnál-Meg kell beszélnünk a dolgokat, mert már nem lehet titkolózni.-ezt már inkább nekem mondta, kissé idegesen néztem vissza rá.

-Rendben. Halljuk előbb mi, mit tudtok rólunk pontosan.-válaszoltam

-Rendben. Szedjük össze: Tudunk az átokról, hogy valaki már nemzedékek óta üldöz titeket. Azt is tudjuk, hogy ez a valaki egy...-kezdte megint Carlisle, de megakadt.

-Maga a halál...-segítette ki Bella csüggedten.

-Nem Bella.-tiltakozott Carlisle, mire meglepődve néztem rá

-Nem?-kérdeztük kétkedve

-Nem Esme! Nem így van. Ő egy vámpír.-jelentette ki szikla szilárdan Carlisle, és elállt a lélegzetem a csodálkozástól

-Valóban?-kérdeztem

-Igen Esme. Az a valaki egy vámpír. Ennyit tudunk róla és, hogy a családotokat zaklatja már régóta.-vette át a szót Jasper, aki eddig csendben hallgatta az eseményeket.

-Ezt most ugye nem mondjátok komolyan?!-csattant fel Bella-Már így is elég nagy pácban vagyunk anyuval, ti meg még belekeveritek magatokat még ennél is jobban?-a végére már könnyes szemekkel nézett Jasperre és Carlisle-ra felváltva.- Hallgatnunk kellett volna rá! El kellett volna engednünk titeket! Miért nem tettük meg?-az utolsó mondatát már nekem címezte.

-Van itt még valami Bella!-szólt közbe Carlisle-Mi is vámpírok vagyunk mind.-jelentette ki Carlisle, és én ahelyett, hogy megijedtem volna, megnyugodtam, és önelégültség kúszott végig rajtam.

-Tudtam.-néztem rájuk mosolyogva.

-Hogyan?-kérdezte mindenki, még Bella is ,aki szerintem mindkét kijelentésre reagált.

-Végeztem egy kis kutatást, mivel kíváncsi voltam. Arazellel kapcsolatban, nagyon beleástam magam a mítoszok, és mesék világába, ahol rábukkantam egy olyan dokumentumra, amelyben kifejtik elég hosszasan a vámpírok sajátosságait.-magyarázkodtam- Foglalkoztam ezzel egy kicsit, és gondoltam, hogy igaz. Arazel vámpír, ténylegesen. De nem gondoltam ezelőtt teljesen komolyan ezt a variációt. Nem ismertem eléggé, hogy tudjam igazam van e. De titeket, megfigyeltelek. Sohasem esztek, vagy isztok. Ha mégis olyan arcot vágtok hozzá, mintha földet etetnének veletek. A szemetek színe változik, de nem kontaktlencsék miatt. Hol aranybarna, hol fekete, és az ezek közötti átmenetek. Carlisle, te szinte mindig bent vagy a kórházban, kivéve ha már nagyon gyanús, hogy sokat vagy bent, hazajössz, vagy épp velem vagy. A hirtelen felbukkanások, és eltűnések. A hófehér és jéghideg bőr...ha süt a nap, és jó idő van sosem látni titeket, csak ha esik vagy csak borongós.-fejeztem be a mondandómat, aztán felnéztem, és végigmértem a többieket: Carlisle figyelmesen, Balla ledöbbenve, Jasper érdeklődve, Edward álmélkodva, Rosalie durcásan, Alice és Emmett pedig vigyorogva néztek rám.

-Ez mind igaz.-mosolygott rám Carlisle-Ez mind jellemző ránk.

-De...de anya! Te tudtad, és mégsem szóltál nekem?-Bella most ébredt fel a sokkból.

-Igen Kicsim. Sejtettem, hogy így van. És mintha lenne különleges képességetek is.-fordultam a többiek felé-Neked Jasper valami érzésekkel kapcsolatos képességed lehet. Valahogy mindig érzek egy furcsa érzelem hullámot a közeledben.-Jasper bólintott egy halvány mosollyal-Edward, te pedig mintha bele látnál a fejembe! Nem egyszer kaptad fel a fejed ha rád gondoltam-néztem most az említettre, aki egy bátrabb mosollyal, és elismerő bólintással válaszolt.- És a kis Alice. Neked is van valamilyen képességed, de még nem jöttem rá, hogy pontosan mi is. De talán valami jövővel kapcsolatos dolog lehet...Amikor ma Jasper elszólta magát félig...hogy láttál valamit?-néztem most Alice-re, aki mintha örömtáncot járt volna gondolatban, úgy vigyorgott.

-Igen Esme! Az én képességem a látás! Látom a jövőnket!-válaszolt nekem úgy mintha most végre elmondhatta volna ami a szívét nyomta eddig, egy óriási mosollyal.

-Esme! Nem is gondoltam, hogy ennyi mindent tudsz rólunk.-szólalt meg most újra Carlisle.

-Hát igen. Úgy tűnik nem csak nektek jó a megfigyelő képességetek, hanem nekem is.-mosolyogtam rá.

-Rendben! Most már tudjátok, hogy mik vagyunk. Megtudhatjuk mi is az igazságot rólatok?-kíváncsiskodott most Edward.

-Igen.-feleltem, és elmeséltem mindent. A könyvet, hogy én hogy tudtam meg. Elmeséltem az egész történetet az elejétől a végéig.

Mikor már minden tisztázódott, hajnali 4 óra volt. Bella, és én haza szerettünk volna menni, de a Cullen család megkért minket, hogy maradjunk inkább itt náluk.

-Jobb lesz, ha inkább itt maradtok. Itt biztonságban vagytok. Ha hazamentek nem biztos, hogy meg tudunk védeni titeket.-jelentette ki Jasper.

-Rendben. Itt maradunk, de szeretnék egy kicsit pihenni, ha ez lehetséges.-mondtam.

-Persze! Természetesen! Ne haragudjatok ránk, de mi nem szoktunk aludni.-lépett elém Alice kissé bűn bánóan.

-Semmi baj.-mosolyogtam rá kedvesen.

-Gyere Bella. Felviszlek a szobámba. Ott nyugodtan aludhatsz.- simogatta meg Jasper Bella haját, aki már félig aludt, és felvitte az emeletre.

-Esme te pedig az én szobámban pihenhetnél.-simította meg Carlisle a karomat mosolyogva, és én boldogan beleegyeztem.

Carlisle szobájába nagyon szép volt, de nem volt már erőm körbenézni. Úgy döntöttem, hogy majd ha felébredtem megnézem az egész szobát. Carlisle adott nekem egy pizsamát, amit Alice ajánlott fel nekem. Átöltöztem, és be is feküdtem az ágyba. Carlisle azt mondta , mivel neki nincs szüksége a szobára, ezért ő átmegy a dolgozó szobájába, hogy nyugodtan pihenhessek. Rábólintottam kissé zavarban, hogy így lefoglalom a szobáját, de amint letettem a fejemet a párnára, már el is aludtam. Hosszú nap volt, és elég kimerítő.

Dokumentum film!

Sziasztok!

Még nem hoztam a fejit, de lehet ma felrakom:D

Most láttam egy dokumentum filmet!
Ez nem is lenne olyan érdekes, ha nem a Twilight-tal kapcsolatos lett volna!:D

Még most, friss élményként akarom leírni!:D
Szóval!

Anyukám nézett filmeket az interneten(csak saját alkalmazásra természetesen), Ő szereti a dokumentum filmeket!:D
Szóval, nézelődött és talált egy dokumentum fimet, ami a Twilight saga-hoz kapcsolódik!
először azt hittem a paródiáról beszél, aztán mondta, hogy nem, ez doku. film, és megkérdezte meg szeretném e nézni!:D
Mondtam hegy igen, töltse le, és megnézem szívesen!
Letöltötte...lejött kemény fél óra alatt.(Y)xD

Jelentem, hogy nagyon jól tettem ,hogy megnéztem! Voltak részek amikor azt hittem, elbőgöm magam! Olyan jó volt két igazi La Push-ban élőtől hallani az igazi történet!:D
Kicsit hiányos volt, de megnyugató volt tudni, h. igaz történeten alapszik Meyer története a farkasokról!*.*
És igazi Jacob rajongóknak mondom, hogy az egyik, La pushi férfi, aki Black!:D:D

Igazán érdekes film volt!:D ajánlom nektek! Sajnos linket nem adhatok meg, de minden torrent oldalon fent van biztosan!:D

A film címe:Twilight in Forks the saga of real town-Alkonyat Forksban a Twilight saga városa
:D:D (dokumentum filmek kategóriában keressetek rá!;))
A film összesen 1 óra,19 perc és 24 másodperces!:DxD

A La pushi rész csak egy kicsike szelete a filmnek, de az egész a városról, a turistákról, helyszínekről-Forks és La Push-, Stephenie látogatásáról, és a város fejlődéséről az Alkonyat mániánknak köszönhetően.:D;)

Szerintem nagyon érdekes film, és érdemes megnéznie minden rajongónak!:D

Sok puszim:*

(ma este felrakom a frisset!;))

Blog Daily News

Sziasztok!

Volna egy hirdetni valóm!

Egy pár napja létrehoztunk Bells-sel egy blogot.

Melynek célja a blogok egy helyre gyűjtése.
Sok blogot szeretnénk összegyűjteni és az oldalakkal kapcsolatos információkkal foglalkozik majd!
Blog írók írhatnak nekünk mailt, amiben "jelentkeznek" az oldalra. Mi mindegyik blogot kirakjuk, persze előbb megnézzük mivel is foglalkozik. Próbálunk frissíteni minél többször, és minél pontosabban.

Ez egyben hirdető a blogírók számára, és egy gyűjtemény az olvasóink számára.:D

azt hiszem kellőképpen bevezettem a blogot, sz. itt a link:

http://blogdailyforever.blogspot.com/

Kérek mindenkit, hogy nézzetek be hozzánk!

Blogírók írjatok nekünk! Olvasók legyetek rendszeres olvasóink!:D

Puszim!

UI.: a fejezetet hamarosan hozom, és kárpótlásul hozok egy Fordul a kocka-t is!;)

Az oldalt megszüntettem!:S
2010/október

Nap és Hold-10. fejezet

Szervusztok Kedveskéim! itt van a beígért fejezet az öt szavazatért cserébe.Bevallom nagyon jót kuncogtam, amikor megláttam hogy hirtelen még két szavazat lett amint beírtam hogy 5 szavazatot kérek.:) De nagyon jól esett, tehát ígéret szép szó..itt a friss feji, ez egy kis 2oldalas rész lett, de ha holnapra meg lesz a 10 szavazat hozok még egyet;)

Kicsit felpörgettem a dolgokat, remélem nem bánjátok, és igen, megtudhatjuk, hogy hogy is hívják igazából a "halált".

10.fejezet

Találkozás

(Bella szemszöge)

Eljött a szabadulásom idelye. Anya mára meghívta az egész Cullen családot vacsorára, tehát a délutáni program vásárlás lesz Mollyval. Érdekes lesz, mivel ezt mindig Molly szokta intézni, de anya most valamiért azt mondta, hogy ő akar főzni, és beszerezni az alapanyagokat. Már a hipermarketben sétálgattunk, és közben nagyon jót beszélgettünk. Anya úgy gondolta, hogy nem főz semmi testes ételt, mert amint ő is észrevete Cullenék nem nagyon esznek. Jasper azt mondta, hogy különleges diétán vannak. Semmi hús, tehát lájtos lesz a vacsora. A süteménnyel már más a helyzet, ugyanis ez anyu extra édes torátja, amit én személy szerint imádok. Ez egy fehér csokoládés, áfonyás torta csoda, amihez áfonyás öntet is tartozik. Senki más nem tudja a receptjét csak ő. A vásárlással hamar megvoltunk. És már indultunk is haza, amikor Molly azt mondta, hogy elfelejtett valamit megvenni. Visszakísértük volna, de azt mondta várjuk meg inkább idekint. Így is tettünk. Beültünk a kocsiba, és észrevettük, hogy Bernardó is így tett.

-Bernaró! Meg kell várnunk itt Mollyt.-mondta anya, de Bernardó nem válaszolt neki. Különös érzésem volt... Mintha veszélyben lennénk.

-Én vagyok az Esme!-szólt az a hang amitől undorodtam, és hirtelen ott ült velünk szemben.

-Te??-kérdeztük egyszerre.

-Igen szépségeim, ÉN vagyok az, Arazel, személyesen.-vigyorgott ránk öntelten.-Nem tartottátok be amit ígértetek.-villantak meg szemei bosszúsan.

-Nem ígértünk meg neked semmit!-csattantam fel.

-ÓÓÓ, dehogy nem. Már évtizedek óta! Amióta elkezdődött a kis játékunk.-olyan mézes mázosan beszélt hogy szinte elhánytam magam tőle-A mai estét le kell mondanotok! El kell távolodnotok Cullenéktől!-keményedett meg a hangja.

-Nem. Ezt a mai estét nem lehet már lemondani.-szólalt meg anya.

-Hmmmm...Tudjátok mit? Legyen! De szakítanotok kell velük! Ha nem teszitek, megölöm őket!-fenyegetett meg minket újra, aztán egyszer csak eltűnt!

-Esme! Bella!-hallottuk meg a hangokat mögülünk, aztán hirtelen kivágódott az ajtó. Úgy megijedtem, mintha megint Arazel lepett volna meg.

-Jasper!-pislogtam rá. Hogy került ő ide, és mért ilyen ideges?

-Esme!-szólalt meg mögötte Carlisle.

-Carlisle?-pislogott anya is.

-Jól vagytok?-kérdezték egyszerre.

-Persze.-jött az egyértelmű válasz.

-Alice látta, hogy....-kezdett bele hevesen Jasper, de aztán mintha eszébe jutott volna hogy be kell fognia a száját, és elhallgatott

-Mit látott Alice?-kíváncsiskodtam. Nagyon reméltem, hogy nem látták Arazelt, mert akkor nagyon nagy bajban vagyunk.

-Semmit.-mondták megint egyszerre idegesen. Nagyon furcsák voltak egyébként is, de ez a mostani egészen különös volt. Hogy kerültek ide? És mért ilyen zaklatottak?

-Itt is vagyok!- szólalt meg Molly mögöttük vidáman, de amint meglátta az arcunkat, leghervadt a mosolya. Jasperék idegesen fürkészték a mélygarázst, mi pedig meglepődve ültünk a kocsiban, nagy szemeket meresztve rájuk.

-Történt valami baj, amíg én nem voltam itt?-kérdezte idegesen Molly.

-Nem dehogy. Csak összefutottunk velük, és hát...-kezdte el menteni a helyzetet anyu, de aztán elakadt.

-Mennyünk hozzátok.-szólalt meg hirtelen Carlisle.

-Igen. Az lenne most talán a legjobb.-válaszolt Jasper. Mi a fene folyik itt? Talán megtudták? De hát hogyan? Kérdőn néztem anyára, aki szintén tanácstalan volt.

-Rendben, de Bernardó eltűnt.-jelentette be anya.

-Eltűnt?-rémüldözött Carlisle.

-Nem tudom, az egyik percben még itt volt, együtt beraktuk a csomagokat aztán megjelent...-most én haraptam el a mondat végét idegesen.

-Ki jelent meg Bella?-kapott a szón Jasper.Mintha tudta volna, hogy ki az, de a nevét nem. Ez egyre furcsább lesz.

-Senki. Menjünk haza.-mentett ki anya.

-Gyertek csak beljebb. Foglaljatok helyet.-mondta anya otthon Jasperéknek-Amanda! Laura! Hozzátok be kérlek a csomagokat a kocsiból.-szólt hangosabban.-Molly elkezdenéd a főzést, beszélnünk kell egykét dologról.mondta Mollynak, aki rögtön el is tűnt a konyha irányában.-Most leülünk egy kicsit beszélgetni.-fűzte hozzá anya most nekünk.-Hogy kerültetek ti a parkolóba? És mért voltatok olyan idegesek?-kérdezte még.

-Esme. Azt hiszem, nem titkolhatjuk tovább a dolgokat egymás előtt.-kezdett bele Carlisle- Tudunk az átokról, de el kell mondanotok a részleteket is, hogy segíteni tudjunk, és nekünk is el kell mondanunk valamit....

Frissek és szavazás!:D

Szervusztok Kedveskéim!


Szeretnék egy két dolgot elmondani!

A fejezetek tervezés alatt állnak. Lassan már látom a történet végét.Most a 28. fejezetnél tartok. Ezentúl, mindig lesz egy kis ízelítő itt oldalt a fejikkel kapcsolatban, hátha így jobban várjátok majd a következőt.:D

A következő fejezet felrakása csak rajtatok múlik! Bármilyen jelzést elfogadok!
Tudom, hogy most arra gondoltok, hogy miért követelőzök én? hiszen már egyszer felfüggesztettem az írást. Én visszatértem. És fel is fogom rakni a fejezeteket. De rajtatok múlik, hogy mikor szeretnétek elolvasni ezeket.:)

Írjatok véleményt, vagy csak a chat-et használva, de valami visszajelzést szeretnék, hogy olvassátok, amit írok nektek.:)

Amint ezt megkapom, akár minden második nap lesznek frissek!:D
Oldalra kiraktam egy szavazást! Kérek mindenkit, hogy szavazzon! Úgy láttam ez bejött eddig.:)
Hamarosan hozom a frisset! Minden csak rajtatok múlik hogy ez mikor is lesz pontosan! Ha úgy jön össze holnap felrakok 1 fejezetet!;) Minimum 5 darab szavazatot kérek, és este felkerül a friss!:)

Puszim:*, és szavazzatok!

Nap és Hold-9. fejezet

Sziasztok! Bocsánat a késésért, de vendégeink vannak a hét további részére, de próbálok írni és időben frisselni. ez a fejezet hosszú lett. Próbáltam ellensúlyozni az előző fejezet rövidségét. Jó olvasást.Puszim

9.fejezet

Kórházi napok(2.rész)

(Esme szemszöge)

Csengettek. Nem tudtam, hogy ki lehet az ilyen későn, hiszen már elmúlt 11óra is. Ajtót nyitottam, és megláttam Dr. Cullen fiát, Jaspert.

-Jasper Cullen? Minek köszönhetem a késői látogatását?-kérdeztem udvariasan.

-Mrs. Florientino. Sajnálom, hogy ilyen későn zavarom, de rossz híreket kell közölnöm. A lányát, autó baleset érte. Már beszállították a kórházba, és az apám kezeli a sérüléseit.-tájékoztatott.

-Uram segíts!-fohászkodtam és azt hittem menten összeesem, de ehelyett azonnal kabátot vettem és elindultunk a kórházba.

Amint beértünk rohantam a recepciós pulthoz, hogy megkérdezzem hol van a lányom. Azt mondták hogy a műtőben van, és hogy várnom kell amíg végeznek. Már az ájulás határán voltam, amikor Jasper elkapott, és leültetett egy székre.Valami furcsa érzésem támadt. Egyszer csak kezdtem megnyugodni. Aztán már csak a gondolataimban tudtam, hogy most nagyon is izgatottnak kellene lennem, de ehelyett nyugodtan ültem a helyemen, és nem éreztem a pánikot. Pár óra elteltével megláttam Dr. Cullent a folyosón. Azonnal hozzám sietett.

-Esme, a lányod túl van az élet veszélyen, elállítottuk a vérzést, és sínbe tettem a lábát, és a karját is helyre tettem. Egyenlőre többet most nem tudunk tenni, de amint elhelyezik az 504-es szobában be mehetsz hozzá.-mondta mosolyogva Dr. Cullen, és én örömömben sírva fakadtam.

Bella ágya mellett ültem egész éjszaka, és csak reggel, amikor felébresztett egy nővér, vettem csak észre, hogy elaludtam. Felálltam, és úgy döntöttem, hogy kimegyek egy kávéért, mikor egyszer csak azt éreztem, hogy áll mögöttem valaki.

-Jó reggelt.-köszönt valaki. Mikor megfordultam láttam, hogy Jasper az, egy csésze gőzölgő kávéval a kezében, amit átnyújtott nekem.

-Jó reggelt. Köszönöm.-vettem át a kávét meglepődve.

-Én csak most érkeztem nem rég, és gondoltam, hogy bent van, ezért útközben bátorkodtam venni egy csésze kávét.-mondta magyarázat kép, az arcom elárulhatta, hogy meglepődtem, a figyelmességén.

-Oh. Értem. Köszönöm.-mosolyogtam rá, és hellyel kínáltam magam mellett.

Ebben a percben lépett be az ajtón Dr. Cullen.

-Dr. Cullen, jó reggelt.-köszöntöttem.

-Jó reggelt Esme, de kérem, inkább csak Carlisle, ha kérhetem.-válaszolta mosollyal.

-Apám.-biccentett Jasper.

-Fiam, hát te már bent vagy? Nem is láttalak.-nézett rá Carlisle meglepődve, aztán hozzám fordult.

-Esme, meg kell vizsgálnom Isabellát, ha gondolod bent maradhatsz.-mosolygott. Egyszerűen elkápráztat a hangja, és a mosolya. Az a szempár, szinte megigéz.

-Köszönöm.-mosolyogtam rá.

Miután Carlisle megvizsgálta Bellát, azt mondta, hogy a sérülései már nagyon szépen gyógyulnak. Ezután azt mondta, hogy még biztosan aludni fog egy keveset, tehát nyugodtan hazamehetek. Vonakodva, de elfogadtam, és Jasper felé fordultam.

-Jasper, haza vinnél, ha megkérlek?-kérdeztem.

-Nagyon szívesen hazavinném, de még volna elintézni valóm itt a kórházban. Ha megfelel egy óra múlva akkor, hazaviszem.-mosolygott kedvesen.

-Nekem most jár le a műszakom, ha gondolod, én szívesen hazaviszlek.-mondta hirtelen Carlisle.

-Azt nagyon megköszönném.-válaszoltam, és valahogy furcsán éreztem magam, mintha nem is én mondtam volna...

-Rendben, akkor máris indulhatunk.- mondta, és a karját nyújtotta.Elfogadtam a felajánlott kart, és elindultunk a folyosón. Mielőtt kiértünk volna a kórházból, elmentünk az irodája felé, letette a köpenyét és már indultunk is.

-Volna kedved velem ebédelni?-kérdezte mikor már a kocsiban ültünk.

-Persze.-válaszoltam gondolkozás nélkül, és még mindig olyan furcsán éreztem magam, mintha valaki befolyásolná az érzéseimet.

-Akkor olyan 11körül érted jövök.-kanyarodott be a házunkhoz. Észre sem vettem, hogy ilyen hamar ideértünk.

-Az jó lesz köszönöm, és azt is, hogy hazahoztál.

Elbúcsúztunk, és rajtam úrrá lett az izgatottság. Nem értettem, hogy miért történt mindez, de azt tudom, hogy Carlisle a legjobb orvos, ebben biztos vagyok. De a boldogságomat hirtelen felváltotta a szomorúság, és a bűntudat. Hogy lehetek ilyen? A lányom a kórházban fekszik, és én meg ebédelgetek az orvossal?... Nagyon elszégyelltem magam, és már sírtam is. Szegény kicsi Bellám. Miattam került kórházba...

11körül mégiscsak elkezdtem készülődni. Ha már megígértem, nem illene visszautasítanom mégis. Épp, hogy felöltöztem, már hallottam is a csengőt. Molly nyitott ajtót, és betessékelte Carlisle-t. Indultam volna lefelé, mikor találkoztam Molly mosolygós arcával.

-Nahát Kedveském, nagyon jó képű az udvarlód.-kacsintott rám, és én elpirultam.

-Tudom Molly, de ő nem az udvarlóm, hanem Bella orvosa, és még évekkel ezelőtt segített nekem, mikor Erik..-elcsuklott a hangom, ahogy kimondtam a nevét. Nagyon szerettem Eriket, és így, hogy tudom, hogy miattam halt meg, még nagyobb a fájdalmam, még ennyi évvel később is.

-Tudom aranyom, tudom. De nem élhetsz örökké egyedül az emlékeiddel. És biztos vagyok benne, bár én nem ismertem Eriket, de ha szeretett téged, biztos, hogy nem akarná, hogy egyedül légy.-vigasztalt. Nagyon is jól esett, és igaza is van.

-Köszönöm Molly, de most már mennem kell.-mosolyogtam rá halványan.

El is engedett maga mellett, és amint leértem a földszintre a szomorúságomat mintha elfújták volna, amikor megláttam Carlisle-t.

-Szia.-köszöntöttem mosolyogva, és azzal a lendülettel gondolatban fejbe is kólintottam magam. Hogy lehetek ennyire...ennyire...

-Szia.-köszönt Carlisle is, egy káprázatos mosoly kíséretében.-Indulhatunk?-kérdezte.

-Igen.-és megint elfogadtam a felajánlott kart.

Egy nagyon szép étterembe mentünk, az egyik kedvencem, itt Londonban.

Miután rendeltünk, jóízűen elkezdtem fogyasztani az ebédemet, és közben nagyon sokat beszélgettünk, és nevettünk együtt. Nagyon jól éreztem magam, és miután megettük az ebédünket(bár Carlisle nem valami nagyétkű, épp csak egy pár falatot evett),ittunk egy egy kávét, és utána elindultunk a kórházba.

Ott együtt mentünk be, és ő elment az irodája felé, míg én Bellához igyekeztem. Amint beléptem, meglepő látvány fogadott.

-Jasper?-kérdeztem elég illetlenül.

-Esme. Bocsánat, én csak, bejöttem Bellához meglátogatni.-mondta kissé zavartan.

-Semmi baj.-nyugtattam meg, és eszembe jutott, hogy ennek így kell lennie, hiszen ő lesz Bella férje hamarosan. Leültem mellé, és megpusziltam Bella homlokát. Szegény kicsikém...-gondoltam keserűen.-Remélem hamar felépül, hiszen majd Ő segíteni fog neki, hogy minél hamarabb felépüljön. Ez az Ő érdeke is, hogy minél hamarabb beteljesüljön az átok.-nagyon elkeseredtem, és mint mindig elsírtam magam.

-Semmi baj Esme, hamarosan felébred, és minden rendbe jön.-suttogta a fülembe Jasper, és a kezét a vállamra tette, majd megint éreztem az a furcsa érzést, hogy hirtelen megnyugszom.

-Köszönöm.- mosolyogtam rá halványan, és belépett az ajtón Carlisle.

-Esme. Jasper.-köszöntött minket, de mintha egy kicsit meglepte volna, hogy megint itt találja. Carlisle megint megvizsgálta Bellát, és mindent rendben talált.

Ezután csak úgy elsuhantak az órák, és megint csak este lett. Bent maradtam a kórházban, ahogy Jasper is, és közben nagyon sokat beszélgettünk. Nagyon kedves ez a fiú, és igazán illem tudó, akárcsak az apja, viszont észre vettem a furcsaságokat. Mind a ketten olyan sápadtak és szépek. Nem esznek, nem is isznak, és a szemük is ugyan olyan aranybarna. Tudtam, hogy Jasper és a többi gyerek is örökbe fogadott, de nagyon is hasonlítottak egymásra. Éjjel, 1 óra körül viszont Carlisle megint hazavitt.

Másnap, már én mentem be egyedül a kórházba. És, mint tegnap is Jepert megint ott találtam, szinte ugyan úgy telt az egész nap mint előtte. Jasper kiment 10-10 percekre, és én mindig elsírtam magam akkor, de mikor visszajött megint csak megnyugodtam. Kezdtem azt hinni, hogy valami nem stimmel ezzel a fiúval. Mintha nyugtatót vennék be, mikor a közelemben van.

Aztán este felé Bella felébredt. Kinyitotta a szemét, és rögtön felém fordította a fejét.

-Bella!Kicsikém!-mondtam, és megint csak elkezdtem sírni.

-Anyu. Mi történt?-kérdezte halkan.

-Bella, baleseted volt. Miután 2 nappal ezelőtt elmentél...

-2 napja?-kérdezte meglepődve.

-Igen kicsim. 2 napja volt a baleseted, este amikor elmentél otthonról. Sajnálom, nem kellett volna elengednem téged este.-mondtam bűnbánóan.

-Nem anya, nem a te hibád. Dühös voltam, de nem rád, és nem miattad történt a baleset, hanem az eső miatt.-nyugtatgatott.

-Igen kicsim ez igaz, de én nem tettem semmit, hogy megállítsalak, csak hagytam, hogy kimenj az éjszakába.

-Anyu. Semmi baj. Jól vagyok.-mondta

-Jasper, szólnál az apádnak, hogy Bella felébredt, kérlek?-kértem Jaspert. Igaz, hogy épp csak egy fél órája ment ki Carlisle, de azonnal meg akartam vizsgáltatni vele.

-Persze.-mondta, és azonnal kisietett a szobából.

-Anyu.-szólt Bella miután adtam neki egy pohár vizet.

-Igen?

-Találkoztam vele.-mondta szomorkásan, és nekem lehervadt a mosoly az arcomról.

-Mit mondott?-kérdeztem félve.

-Azt mondta,hogy válasszak. Ha nem hagyom el Jaspert, és a többi Cullent akkor megöli őket.-a végére már sírva fakadt. Szegény kicsikém...

-De hát mért akarná, hogy elhagyd őt, amikor pont ezt akarta mindig..ez nagyon különös.-nem értettem hogy mért csinálja ezt..valami nem stimmel.

-Azt monda válasszak, és hogy nem mondhatjuk el nekik.-sírta még, és én nyugtaóan magamhoz öleltem őt.

-Semmi baj kicsikém. Majd megoldjuk valahogy. De nem értem, hogy mért akarja ezt. Valami megváltozott. Soha nem változtatott a szabályokon olyan sok éven át, és most mégis.

-Itt is vagyok.-jött be az ajtón Carlisle, és Jasper.

-Carlisle. Megvizsgálnád kérlek? Most ébredt fel.-kértem

-Persze. Isabella...

-Bella.-javította ki, és én csak mosolyogtam rajta. Mindig ezt csinálja.

-Bella, követnéd az ujjamat, kérlek?-és Carlisle elkezdte mozgatni a szeme előtt az ujját, jobbra és aztán pedig balra.

-Rendben van. Fáj valamid?-kérdezte

-Nem. Jól vagyok, köszönöm.-mondta Bella, és mi furcsán néztünk rá. Biztos csak a fájdalom csillapító miatt. Ekkor Bella ránézett a karjára.

-Te jó ég! Ez meg minek van rajtam?-kérdzete ilyedten.

-Bella. Eltört a karod kicsim.-mondam

-De hát tudom mozgatni az ujjam, és egyáltalán nem fáj. Volt már eltörve a karom, de most biztos, hogy nem.-és tényleg tudta mozgatni az ujjait. Carlisle-ra néztem, és ő is frucsán nézte a dolgot.

-Bella, biztos vagy benne? A karod két helyen is eltört és a gyűrűs ujjad is.

-Ez furcsa.-szólalt meg Jasper is.

-Hát minden esetre meg röntgenezünk. A lábad?-kérdezte Caarlisle

-Az sem fáj...atya ég! Mindek van rajtam mindenhol gipsz meg kötés?-kérdezte Bella és egyre idegesebbnek tűnt.

-Bella a lábad is eltört. Pontosabban a térded tört össze.-modta most Jasper

-A tédem?-kérdezte Bella.-De hát jól vagyok.-mondta elámulva

-Azt hiszem, hogy szólok egy nővérnek, és előkészítjük a röntgent.-monda Calisle, és kisietett a szobából.

-Anya, én ezt nem értem.

-Semmi baj Bella.-nyugtatgatta őt Jasper. Én hálás pillantást küdtem felé, mikor láttam, hogy megnyugodott.

-Indulhatunk.-jött vissza Carlisle.

Megcsinálták a röntgent és melepetten vettük észre, hogy Bella minden csontja ép.

-Rendben. Most vissza viszünk a szobádba, és még bent tartalak egy- két napra, megfigyelésre.

-Rendben.-válaszolta Bella kissé elhúzva a száját.





(Bella szemszöge)

Ezt nem hiszem el. Minek ez a nagy felhajtás, és mért kell még bent maradnom, ha már jól vagyok.

-Bella.-ült le mellém Jasper.

-Jasper.-mosolyogtam rá. Érdekes, de azonnal megnyugodtam.
Beszélgettünk még, de aztán laposakat pislogtam.

-Aludj csak. Én itt leszek mikor felébredsz.-simított végig az arcomon Jasper, és én azonnal el is aludtam.

-Hogy lehet, hogy minden csontja összefort? Ez egyszerűen lehetetlen.-hallottam meg Jasper suttogó hangját.
-Tudom. Egészen hihetetlen ez a lány. Megvizsgáltam a vérét, de nem találtam benne semmi különöset. Talán a vámpír segített neki?-válaszolt Carlisle.
-Bella?-kérdezett Jasper. Mintha megérezte volna, hogy fenn vagyok, és hogy milyen ideges lettem.
-Jasper.- pillantottam rá.
-Hogy érzed magad?-kérdezte kedvesen Carlisle.
-Köszönöm jól.-válaszoltam, Carlisle rápillantott Jass-re, mire ő bólintott, mintha csak megerősítést várt volna.
-Most megvizsgállak.-jelentette ki Carlisle, mire Jasper kisurrant az ajtón.
Mire végeztünk, Jasper, anyuval jött vissza.

-Bella, kicsikém. Hogy érzed magad?-ült le mellém.
-Jól vagyok anya.-mosolyogtam rá.

Az egész napot Jasperrel, és anyuval töltöttem. Carlisle néha-néha benézett hozzánk.
Aztán hirtelen, belépett egy lány az ajtón.

-Szia Bella. Gondoltuk meglátogatunk.-köszönt két puszival, aztán visszább húzódott, hogy a többiek is láthassanak engem.

-Sziasztok.-köszöntem én is, de annyira meglepődtem, hogy csak egy kis késéssel.

-Szia! Én Emmett vagyok! Hogy vagy kis csaj? Hol tartotok a mi Rómeónkkal?-és Jasperre pillantott, mire én kissé zavarba jöttem, és elpirultam. Mintha csak ezt várta volna Emmett, és öblösen felnevetett.

-Emmett.-csitítgatta a fekete hajú lány.-Én Alice vagyok.-mosolygott rám.

-Szia Bella! Én Edward vagyok.-köszönt egy bronzos hajú fiú.-Ő pedig itt Rosalie-húzott maga mellé egy gyönyörű szőke hajú lányt Edward. Kicsit bosszúsnak tűnt, és nem szólt hozzám, így csak intettem neki, mire még komorabbnak tűnt.

Mind elhelyezkedtek a szobában, és így folytattuk a társalgást. Igazán jól éreztem magam velük. Alice volt a legkedvesebb, és legvidámabb közülük. Emmett-ről pedig egy nagy medve jutott eszembe, aki valahogy mindig zavarba tudott hozni a vicceivel, de igazán kedveltem őt is. Edward mindig Rosalie mellett volt, és őt is kedveltem, de valahogy furcsának tűnt, ahogy elgondolkozva, és kíváncsi szemekkel méregetett. Rosalie egyáltalán nem szólt hozzám, csak morcosan nézett. 5 óra körül mind elbúcsúztak, kivéve Jaspert. Ő ott maradt velem. Anya, és Carlisle is elment, miután megbeszélték, hogy 7-re Carlisle érte megy, és elviszi vacsorázni. Nagyon örültem nekik. Anyu csak úgy ragyogott, amikor Carlisle a közelében volt, és viszont.
Jasperrel maradtam, akivel egyre közelebb kerültünk. Megbeszéltük, hogy amint kikerülök a kórházból elmegyünk sétálni. Azt mondta, hogy van egy hely, amit szeretne megmutatni nekem.

Másnap reggel, anyu és Carlisle együtt jöttek be. Megfogadtam, hogy kikérdezem anyut, amint kettesben leszünk. Megint megvizsgált Carlisle, és azt mondta, hogy minden rendben, és hogy délután már haza is mehetek.

Fordul a kocka 3. rész

Sziasztok! Meghoztam a novellám 3. részét.:D Úgy tervezem, hogy még 2 fejezet lesz.:) Remélem tetszik nektek. Ez egy olyan átvezető rész, ami kicsit bonyolít, és rávilágít a dolgokra.;) Puszim

3.rész Fordul a kocka

(Edward szemszöge)

Sok-sok idő telt el azóta, hogy Balla és Jacob elmentek tőlünk. Minden hónapban kapunk képeket Renesmée-ről, és kis családjukról. Én boldog, és szomorú is vagyok egyben. Boldog, mert Bella él, és tökéletesen szép életük van. Szomorú, mert csak a képeken láthatom Bellát. Eljönni, csak egyszer jöttek el, amióta megszületett Renesmée, de én nem mertem hazajönni akkor. Csak egy fáról néztem őket. Bella még most is olyan gyönyörű, mint régen. Azóta 17 hosszú év telt el. Viszont minden visszaállt számomra abba az unalmas, és nyomorúságos kerékvágásba, mielőtt megismertem Bellát, viszont így most még rosszabb. Hogy tudom, hogy van, él, és létezik, de nem lehetek vele. De egy szörnyetegnek, mint én, jobb sorsa nem lehet. Egy lelketlen szörny mit várhat?

(Jacob szemszöge)

Már 17 éve, hogy Bella, én, és Renesmée, eljöttünk a Cullen házból. Igazán nagyszerűen telt ez a sok idő. Együtt. Piszok mázlistának érzem magam, hogy mégiscsak az enyém lett Bella, és még egy kislányunk is van. Épp most megyek haza felé, a partról. Gyönyörű helyen élünk itt együtt.
-Bella? Nessie?-szólítottam őket hangosan, amint beléptem a házba.
-Jake!-kiáltotta Bella, a karjaimba ugrott, és megcsókolt.
-Apa!-jött le a lépcsőkön az én kis hercegnőm. Megölelt, és egy puszit adtam a homlokára.
Nessie mindig is közel állt hozzám. Mióta megszületett, nagyon különösen szeretem őt. Talán nem is szeretetnek lehet ezt nevezni, hanem imádatnak, rajongásnak. Nessie kicsit furcsa. Fogalmazzunk így. Szereti az ételeket, de a húst, azt szinte nyersen, véresen eszi, viszont nagyon nagyon szereti az édeset. Bármi ami édesen ehető, azt neki találták ki. Sokat gondoltam arra, hogy ez egy olyan vámpír énjéhez tartozó valami lehet. De ő inkább ember, mint vámpír.
-Jacob.-hívott szerelmem.
-Igen?
-Velem jönnél egy kicsit. Valamit meg kell beszélnünk.
-Persze.-ez nagyon komolynak hangzott Bellától.
-Mond csak, mi a baj?- kérdeztem miután beértünk a hálóba.
-Jacob. Emlékszel, hogy azt mondtad, szeretnél még egy kisbabát?-kérdezte tőlem mosolyogva Bella.
-Hát persze, hogy emlékszem. Csak nincs valami baj? Mit mondott az orvos?-kezdtem pánikolni. Bella hasa fájt az utóbbi napokban.
-Hát, elmentem a dokihoz- itt egy fintort vágott. Nagyon nem szerette, ha körülötte ugrálnak az orvosok.- Megvizsgált és...
-És? Valami baj van? Kezdek ideges lenni...-Morgolódtam idegesen, mert tényleg nagyon aggódtam érte.
-Jacob, én... én azt hiszem, hogy megint hosszúak lesznek az éjszakák, mint egykor Nessivel...- mondta Bella vigyorogva, de én nem fogtam fel, hogy mit is akar ezzel mondani, és hogy jön ide Nessie kicsi kora...aztán megvilágosodtam!
-Édesem?-kérdezte Bella, mikor látta, hogy nem igazán mozdulok a sokktól.
-Szerelmem!-kiáltottam, és megpörgettem őt a levegőben- Édesem! Bella! Annyira szeretlek!- minden egyes szó után egy -egy csókot adtam neki. Aztán letettem őt az ágyra, nagyon óvatosan, és a kezemet a még lapos pocakjára tettem.
-Nagyon reménykedtem benne, hogy még mindig szeretnél egy kisbabát.-mondta mosolyogva.
-Hát persze, hogy szeretném! Minden vágyam, hogy legyen még egy kisbabánk.-mondtam én is mosolyogva, és mellé feküdtem. Elmondott mindent, hogy mi volt az orvosnál. Azt mondta, hogy még csak 3 hetes, de az ultrahangon látszik, eddig minden rendben van. Nagyon meglepődött az orvos is, Bella ugyanis nem tudott teherbe esni tőlem, miután Nessie megszületett. Az orvosok nem találtak semmi arra utaló jelet, hogy miért is nem, de nem sikerült...Egészen mostanáig.

Pár hónappal később

Most rendezzük Nessie 18. születésnapját. Bella már a 8. hónapban van, a fiammal, Billyvel. Az apám nevét kapja ( ő meghalt még évekkel ezelőtt). Nessie izgatott már, hogy milyen lesz a buli, Bella is izgatott, mert az "ő nagy lánya 18 éves" lesz. Én is az vagyok, de valami nem stimmel. Valamiért nagyon furcsán érzem magam, amikor találkozok Nessivel. Mintha valami vonzana felé... De nem is érdekes-ráztam meg a fejem, hogy egy kicsit kitisztuljon, és tovább raktam a díszeket.

A buli egész jól sült el eddig. Nessie minden osztálytársa, és barátja itt van nálunk. Viszont van valami, ami nem tetszik nekem. Mark mindig Nessie körül lebzsel, és nagyon idegesít, hogy vele van. De láthatóan nem zavarja Nessit, sőt! Még örül is a társaságának. Úgy gondoltam, hogy nem lehet nagy baj, mivel eddig is barátok voltak. De mégis, miért idegesít ez engem?~"begolyóztál Jacob! Csak az apa beszél belőled"~ morogtam magamnak.
De később, mikor már biztos voltam benne, hogy tényleg többről van itt szó, mint barátság, odamentem.
-Sziasztok!
-Helló Mr. Black!-köszönt udvariasan Mark.
-Szia apa, mi a helyzet?-kérdezte Nessie, és a hangja másként csengett. Mikor azt mondta, apa valamiért nem tetszett ez a megnevezés.
-Semmi különös. Jól érzitek magatokat?-kérdeztem
-Persze.-mondták egyszerre.
-Akkor Nessie, ideje kinyitni az ajándékokat.-mondtam, és vezetni kezdtem a csomagok felé a nappalinkba.
Nessi bontogatni kezdte az ajándékokat, minden csodásan történt. Aztán odaért a Cullen ajándékokhoz. Mint minden évben ez is a szokásos módon történt. Nessinek tátva maradt a szája az ajándékaik láttán. Rosalie-tól és Emmettől egy kocsit kapott. Alice-től és Jaspertől, pedig egy párizsi utazást, mellékelve egy bankkártyával, amit tudomásom szerint kimeríthetetlen. Esme-től és Carlisle-tól pedig repülőjegyeket hozzájuk. Ötöt, szám szerint. Biztos Alice van a dologban. Nekünk hármunknak és kettőt bármelyik barátjának, hogy ők is velünk jöhessenek.
Nessie azt mondta, hogy ő nem kér tőlünk semmit ajándékba, mert mindene meg van, és nincs szüksége semmire. Ez is minden évben így van. Minden évben buli, és minden évben, egy olyan ajándék, amit nem kért még véletlenül sem. De mi Bellával, minden évben meglepjük őt. Mivel én és Bella, imádtunk motorozni, és úgy gondoltuk, hogy ha már vezetni tud- mindenféle járművet- ideje lenne megtanulnia motorozni is. Nessinek már van: 2 autója, egy kis repülője, egy jacht-ja, de épp a motor valahogy még nem került elő.
-Istenem! Ezek motoros cuccok! És egy kulcs!-kiáltott fel Nessie.
-Igen kicsim. Ez a mi ajándékunk apáddal. Tudod mi, nagyon szerettünk motorozni. És úgy gondoltuk, hogy most már te is motorozhatsz.-magyarázta Bella.
-Igen. Kint van a ház előtt. Nézd csak meg!- fűztem hozzá én is, miközben átkaroltam Bellát.
Nessie, és az összes vendégünk kiszaladt a ház elé, és mi, Nessie boldog kiáltását hallottuk, amint meglátta legújabb szerzeményét.

NA buli után nem sokkal elutaztunk Cullenékhez.Velünk jött Mark és Laura. Laura a legjobb barátnője Nessinek. Márk pedig, a legjobb barátja. De egyre jobban idegesít a jelenléte. Amint leszálltunk a gépről, megpillantottuk a Cullen családot. Még mindig ugyan olyanok voltak, mint régen. Semmit sem változtak. De hát mért is lepődöm meg rajta, hiszen vámpírok.-itt vágtam egy fancsali képet, mire Bella, és Nessie egyszerre néztek rám haragosan.
-Jó-jó. Rendben.- mondtam válasz ként, és elindultunk rég nem látott kis "családunk" felé.


Nessie motorja:

Altatódal:D

Halihó Mindenki!

Szeretném felhívni a figyelmet, egy igen tehetséges lányra!!
Szerintem csodálatos és igen tehetséges!
Itt vannak a linkek hogy hol érhetitek el őt, és egyben Spirit oldalának linkjét is felteszem, hátha még nem ismeritek a történetet.

Linkek:
http://kittizene.blogspot.com/
http://twilightfic.blogspot.com/2010/08/isabella-altatoja.html
http://www.youtube.com/watch?v=SdfZWoCbpI0&feature=player_embedded