Nap és Hold-18. fejezet (chatbuli alatt)

Hahó mindenki! ez a feji egy játék része! ha még most szombaton tévedsnél erre, írja chatbe és elmagyarázzuk a játékot!:)

18. fejezet

A Csata

(Edward szemszöge)

-De mégis ki lesz az Edward?-kérdezte Esme

-Nem ismerem. Eddig még nem találkoztunk vele. Vámpír, de... Alice nem lát többet.-kommentáltam húgom látomásait. Még jó ideig ment ez így tovább. Mindenki gondolataiba ményedve figyelete az események változását. Alice, vámpír létére nagyon kimerült már a folyamatos látomásoktól. Emmett lefektette a díványra, én pedig mindent elmondtam, amit lát. Aztán Alice elcsípett egy rövid, villanásnyi képet, miszerint Arazell mégis az eredeti időpontot választja. Tudtuk, hogy csak játszadozik velünk. Jasper és Carlisle közben ugyan arra gondoltak: el kell vinni innen a lányokat.

-Igazatok van.- fordultam most feléjük.- Ugyan arra gondoltatok.- magyaráztam egy halvány mosollyal - El kell vinni innen a lányokat. Nem maradhatnak itt. Arazell tudja a képességeinket, és tudja, hogy nem engeditek el őket. Erre viszont nem számít. Rose elmegy velük. Elutaznak.-magyaráztam.- Alice fejében megint váltott a kép. Azt látta, hogy a lányok elmennek innen. Mi pedig kimegyünk a mezőre.- Arazell abbahagyta a játékát, és mi tudtuk, -már egy jó idelye,- hogy marad a holnap utáni időpont.

(Este)

A lányok elbúcsúztak tőlünk. Carlisle és Jarper elvitték a lányokat a repülőtérre. Úgy döntöttünk, jobb ha most indulnak el, hogy Arazellnek ne legyen ideje elkapni a lányokat, utazás előtt vagy közben. Én, Alice és Emmett mellett maradtam, hogy együtt figyeljük Alice látomásait. Pár órával később megérkeztek Apáék. Mindenki feszülten ücsörgött a nappaliban. Aztán elérkezett a reggel. Tudtuk, hogy ma nem tudunk mást csinálni, mint várni. Alice látomásai, már nem változtak olyan gyakran. Láttuk a harcot. Az eddigi kimenetel a győzelem volt, viszont tudtuk, hogy nem szabad elbíznunk magunkat. Azt is tudtuk, hogy mi sokkal rendezettebbek vagyunk, mint az újszülött vámpírok. Mi hallgatunk egymásra. Nem úgy mint ők. Nekik más nem számít, csak a vér. Másra nem tudnak gondolni.

Arazell elintult velük. Sokáig nem történt különösebb dolog. Aztán megszólalt a telefon. Emmett felvette.

1. feladat: Na vajon ki hívhatja őket ilyenkor?

-Haló!

-Emmett, itt Rose. Csak szólni akartam, hogy megérkeztünk , és hogy minden rendben ment. Már itt vagyunk a szállodában. Nem láttam semmi különösebbet, és egy vámpírt sem éreztem a közelben. -tájékoztatott minket, úgy ahogy azt meg is beszéltük.

-Rendben van. Nyugtasd meg a lányokat! Menjetek vásárolni vagy valami csajos program. Menjetek el például egy csippendél show-ba!- ajánlotta az ötletet Emmett viccelődve

-Emmett! Ez most nem épp a legalkalmasabb idő ilyesmire!-szidta Rose

-Rendben, csak gondoltam fel kéne dobni a hangulatot. Az embereknek nem tesz jót a sok aggódás!- válaszolta Emmett most már komolyabban. Tudta ő, hogy most igen is komoly a helyzet, és csak jót akart. Igazából ő is ideges már...a várakozástól. Már nagyon várja a " jó kis bunyót"-ahogy ő fogalmaz.

-Oké, értem én. Ne haragudj.-motyogta Rose. Azt hiszem megbánta, hogy üvöltözött Emmettel.

-Semmi probléma hugocskám.-válaszolta Em jókedvűen- Majd ha hazajöttetek, majd meglátod, hogy nem kellett volna ennyit aggódni miattunk.

-Jól van. Átadnád a telefont Jaspernek? Bella beszélni szeretne vele.

-Persze.- mondta, és átdobta a telefont a vele szembeülő Jaspernek.

-Szia Kicsim.

-Jasper. Annyira aggódom értetek.-motyogta Bella a telefonba, de még így is kihallatszott a hangjából a féltés.

-Nyugodj meg Kicsim, nem lesz semmi baj. Győzni fogunk, ebben biztos lehetsz. Nem kell félned semmitől. Holnap már haza is jöhettek. Próbáljátok meg élvezni a napot Ausztráliában. - nyugtatta meg Jazz

-Rendben. Megpróbálom. Átadnád Carlisle-nak a telefont? Anya szeretne beszélni vele.

-Prsze Szívem. Szeretlek!-búcsúzott Jazz, majd átadta a telefont Apának.

-Kedvesem!

-Carilse! Minden rendben van. Ugye? Mikor...?-kérdezte Esme idegesen

-Semmi baj. Holnap lesz, de ne aggódj te sem! Nem kell idegeskedned. Ahogy Jazz mondta, próbáljátok meg élvezni az ottlétet. Vásároljatok, nézzétek meg a látványosságokat, az állatokat. Biztos nagyon jó lesz. Ha megtetszik, akkor esetleg mi is odamegyünk holnap után. Rendben?

-Persze-persze. Jó lenne, ha már vége lenne ennek az egésznek. Olyan sokáig éltünk miatta kétségek között...-csuklott el a hangja

-Semmi baj Kedvesem. Hamarosan találkozunk. Még 48 óra, és újra együtt leszünk.

-Rendben. Szeretlek. Vigyázz magadra, és mindenkire kérlek.

-Vigyázok. Szeretlek. Szia.-búcsúzott el Apám, majd visszadobta Emmettnek.

-Oké! Most szerintem menjünk el vadászni. Mást nem tehetünk. És kell az erő holnapra...-pattant fel Alice

-Ebben igazad van.-mondtam

-Akkor menjünk.-bólintott rá Jazz is.

(másnap hajnalban)

Arazell nemsokára ideér.

-Indulnunk kell.-mondta Alice. Bólintottunk, és elindultunk a ház mögötti erdőbe. Úgy döntöttünk minél messzebb megyünk a várostól, annál jobb lesz. Nehéz lenne eltitkolni, még ha nem is vagyunk közel az emberekhez.

Mindenki elhelyezkedett a megbeszélt helyen. Így vártuk őket.

Majd egy 5 perccel később meghallottam a gondolataikat.

Már majdnem ott vagyunk. Nemsokára az enyém lesz végre Esme. Az esküvő pedig holnap lesz. Örömmel kell majd fogadnia a hírt, hogy az anyjával lehet. Persze csak akkor ha...

2. Milyen feltétele van Arazellnek?
3. És hogy érti azt h. az anyjával lehet majd Esme?

hozzám jön, és a kicsi Bella is velünk jön majd természetesen. Milyen boldog lesz! Cullenék nem jelentenek akkora gondot. A vámpír seregem legyőzi őket. -gondolta Arazell. Amiből csak annyit értettem, hogy alulbecsül minket. Látszik, hogy nincs harcban tapasztalata.Mindig a képességével intézte el az ellenségeit. Nem kellett harcolnia soha.

-Hallom őket! Nemsokára ideérnek.-mondtam halkan, hogy azért mégse halljanak meg minket. Viszont a szél megfordult, így megéreztek minket. Nem is kellett mondanom, ezt mindenki tudta.

Cullenék! Csak nem elénk jöttek? De kedves! Belerohannak a vesztükbe! Kétszer annyian vagyunk mint ők! Hogy gondolták egyáltalán ilyesmire. De nem is baj. Legalább az emberek nem láthatnak majd semmit.

Nem sokkal később megjelentek a az erdőben velünk szemben.

Tényleg sokkal többen voltak mint mi, de még mindig kevesebben, mint amennyien el tudtak volna bánni velünk.

-Ó a Cullen család! Milyen megtiszteltetés, hogy önként jöttök végleg meghalni!-köszöntött minket mézesmázosan Arazell.

-Nem akarunk harcolni.-lépett egyet előrébb Carlisle

-Nahát! Ez nagyszerű!-csapta össze a tenyerét Arazell- Esetleg előkészítettetek már néhány mágiját is magatoknak? Milyen kedves, és előrelátó gondoltat.-mondta gunyorosan

-Ami azt illeti igen, előkészítettünk pár mágiját, ha "esetleg" szükségünk lenne rá.-morogta Emmett

-Ó! Valószínűleg szükség lesz rá!-jelentette ki Arazell

-Arazell! Hagyd békén a feleségemet, és a lányomat.-jelentette ki Carlisle- kicsit furcsa volt ,de hallottam, mit tervez. Elhiteti vele, hogy már papíron is véglegesen hozzá tartozik Esme, és Bella is Jasperhez.

-Hát persze,

4. Arazell tényleg belemegy?

-Hát persze, hogy ennek a kérésnek nem tudok eleget tenni.Esme nem a feleséged, mert ő már amióta megszületett az enyém, és senki másé! Nem érintetted meg. Ezt biztosan tudom. És Bella is hozzám tartozik.-fordult most Jasper felé, akinek ökölbe szorult a keze.

-Nem hagyod őket velünk. Igaz?-kérdezte Jasper. Láttam, hogy mit akar. Fel akarja hergelni, hogy elveszítse a fejét, és önként essen Jazz csapdájába.

-Nem. Nem hagyom. Ők hozzám tartoznak.-jelentette ki keményen Arazell

-Hozzád? Már miért tartoznának hozzád? Egy senki vagy a számukra. Tudják, hogy nem árthatsz nekik.-jelentette ki Jazz, csak úgy félvállról, hanyagul.

-Mert az ő családjuk hozzám tartozik már több évtizede. Pont most lesz majd a századfordulónk.-válaszolt Arazell összeszorított fogakkal.

-Na és? Minket nem tudsz kijátszani. Bella és Esme már jobban tartozik hozzánk, mint hozzád valaha is.-még mindig foghegyről

-Ez nem igaz. Ők az enyémek!- Hühűű kezd bemérgesedni a krapek-kommentálta gondoltban Emmett

-Nem hiszem.-válaszolt Jazz.

-Edward! Hagyátok abba! Talán nem tudjátok, hogy mire képes?-

5. kinek a hangját hallja Edward?

6. Jaspernek sikerül a terve, vagy Arazell végül megnyugszik?

-Edward! Hagyátok abba! Talán nem tudjátok, hogy mire képes?-kérdezte egy női hang. Nem hallottam még őt soha ezelőtt, de nem is mertem szétnézni honnan jöhetett a hang, nehogy gyanús legyek.

-Edward! Én is hallom a gondolatokat, mint Te! Én is tudok olvasni mások gondolatai között. Átvettem a képességed. Én Elisabeth vagyok. Esme anyukája, és Bella nagymamája! Kérlek! Hagyjátok abba!

-Elisabeth?! De te meghaltál. Eltemettek téged, még...Atya ég! Csak nem?

-De igen Edward! Vámpír lettem. Engem láttál Alice látomásai között. Én vagyok az. Arazell sakkban tartott engem. De megszöktem tőle. Nem tudott ártani nekem, mert sokkal erősebb képességeim vannak mint neki. El tudom venni mások képességét.

-Elisabeth! Ha ez így van, mért nem segítettél már korábban is?-kérdeztem rosszallóan.

-Erre most nincs időnk!-förmedt rám

-Elisabeth! El kell pusztítanunk Arazellt végleg. Nem megy el békében. Jazz csak el akarja érni, hogy maga kezdje el a harcot.-magyaráztam neki a helyzetünket.

-Rendben. Ez tetszik. Segítek. Majd én...

7. mit akar tenni Elisabeth?

Majd én megüzenem a többieknek. Te meg se mozdulj!

-Rendben.-mondtam, majd hallottam, hogy a többiek fejébe is beszél.Úgy tűnik tényleg sok képessége van. Szerencsére mindenki felfogta. Jasper és Carlisle beszélt folyamatosan Arazellel. Jasper megüzente nekem, hogy már elég mérges, de nem akar mozdulni.

-Elisabeth!-üzentem neki.-Mond meg Jaspernek, hogy segítsen rá egy kicsit a képességével.-Jasper bólintott, és egy apró hullámmal rásegített Arazell dühére.

-ÁHH! elég a beszédből! Ők hozzám tartoznak, és kész! Újszülöttek! Tépjétek szét őket!-fröcsögte, mire az összes újszülött felénk indult.

(Jasper szemszöge)

Hát elkezdődik végre! Edwardnak igaza volt.

Carlisle-t és engem egyszerre értek el a vámpírok. Egyszerű volt őket legyőzni. Mintha csak réges-régi létembe csöppentem volna vissza. A harcos múltam sokat segített nekünk a felkészülésben. Egyszerre intéztünk el egy-egy vámpírt, akik minket szemelek ki maguknak. Átverekedtük magunkat a tömegen. Előre nyomultunk Carlisle-val, hogy elérhessük végre azt a szemétládát. Amint a közelébe értünk, használni akarta a képességét. Meg is merevedtünk, de alig egy másodpercre rá, már szabadok is voltunk. Amikor Arazell rájött, hogy nem tudja használni a képességét... megijedt. Ez meglepett, de nem annyira, hogy megállítson.

Elértük őt, -és mint még pár hete- szét akartuk tépni. Most taktikát váltott, és szembeszállt velünk. Már tudtam, hogy nincs harci tapasztalata. A tartása jó volt, de nem jól helyezkedett. Könnyedén nekiindultam, de felugrott az egyik fára. Carlisle és én utána mentünk. egyszerre landoltunk, a fa két oldalán voltunk, velünk szembe az a mocsok. Átugrott a következő fára. És eszembe jutott valami: csak nem táncolunk?

(Emmett szemszöge)

Végre elkezdődött a bunyó! Már régóta vártam erre a pillanatra, hogy szétrúghassak pár márvány popót! Nevetve mészároltam minden utamba eső újszülöttet. Határozottan jól esett, de közben figyeltem Szerelmemre is. Tudtam, hogy erős csajom van, de azért nem mertem volna egyedül hagyni ennyi gyilkológéppel. Fél szemem mindig rajta volt, és a közelében maradtam. Már vagy egy tucattal is végeztem amikor láttam, hogy egy nő van Edward mellett, aki szintén írtja a babákat.

8. kik azok a babák?

9. miért nem tudta használni Arazell a képességét?

[szerk.:az újszülöttekre céloz, csak a félreértések elkerüléseként;)] Gondolom Ő lehet Elisabeth, aki szólt mindannyiunknak. Biztos ő az!-gondoltam, majd letéptem egy újabb újszülött fejét.

-Jól csinálod Bogárkám!-kiáltottam Alice-nek.

-Tudom Mackókám!-válaszolta miután ő is széttépett egyet.

-Hol vannak Jasperék?-néztem körbe, míg összetéptem egy újabbat.

-Bent vannak az erdőben. Épp elintézik Arazellt!-válaszolt Elsiabeth, aki szintén szétszedett egyet.

Edwardnak kettő is a nyakán volt. Gondoltam segítek neki, ugyanis már csak három maradt. Egyet széttéptem útközben, aztán mikor odaértem Edwardhoz, ez egyiket megragadtam, majd egy nagyobb tekerés után a földre dobtam a többihez. Eközben Edward szétszedte az utolsó is.

-Na ez ennyi volt.-sóhajtottam.....

10. Mit válaszol Elisabeth, hol vannak Jasperék, és mit csinálhatnak?

11. Emmett elégedett vagy inkább szomorú, hogy vége van a harcnak?

-Na ez ennyi volt.-sóhajtottam elégedetlenséggel.-Kicsit azért jobbak is lehettek volna. Olyan könnyen lehet szétszedni őket, mit egy játékbabát.-fintorodtam el.

-Nyugalom Mackókám, majd legközelebb.-bújt hozzám az én kicsikém.

-Tudom Bogaram, majd legközelebb.-ami azt illeti nem tudom, hogy mikor lesz legközelebb, de tudok várni, van időnk..rengeteg ami azt illeti.- Na és mi van a többiekkel? Hol vannak Carlisle-ék még mindig?-néztem körbe.

-Egy tisztáson épp megölik Arazellt- válaszolta Bogárkám

-Menjünk oda! Látni akarom!-mondta Elisabeth, és rohanni kezdett.

-Honnan tudja merre kell menni?-ráncoltam össze a homolokom zavartan.

-Tudod Emmett, ő nem csak hogy üzenni tud neked gondolatban, de olvassa is azokat. Látta Alice látomásást a helyről, és felismerte.-vont vállat az öcskös.

-Oké, akkor talán menjünk mi is.-tanácsoltam, és elindultunk Elisabeth után.

A fák között futottunk egy ideig, aztán kiértünk egy tisztásra, ahol láttuk, ahogy épp háromba tépik Arazellt! Hallottuk a reccsenést, ami zene volt füleimnek. Miután mind a hárman felénk fordultak Arazell darabjaival, Alice felsikkantott örömében:

-Tudtam, hogy sikerülni fog!-nevetett csilingelő hangján, majd a karomba vetette magát.

-Igen! Úgy tűnik, hogy vége van!-vigyorgott Carlisle

-Igen, de gogyran tűzbe velük!-mondta sürgetően Elisabeth

Bólintottunk, majd az összes mágiját meggyújtottuk. Elsőnek dobták bele Arazell maradványait, hogy minél előbb véglegesen megszabadulhassunk tőle. Aztán szép sorban, odahordtuk az összes újszülött-maradványt is , elégett az összes.

-Miondtam én, hogy szükségünk lesz a mágjákra!-vigyorogtam

-Igen, ez 100%-os volt, csak azt nem tudta, hogy ugyan annyira biztos volt, hogy ők kerülnek bele, és nem mi.-nevetett mellettem Bogárkám.

-Igen. De azt hiszem vissza kell mennünk a házba. Fel kell hívni Rosalieékat, és megmondani mi a helyzet, ráadásul van egy kevés megbeszélnivalónk is.-a mondat utolsó felét már Elisabeth-nek mondta.

Bólintottunk, majd visszafutottunk a házba.

Jasper azonnal telefonálni kezdett.

-Rose!

-Jasper! Valami baj van?-szólalt bele idegesen a telefonba Rose

-Nem, semmi baj nincsen. Vége van.

-Tényleg! Esme, Bella! Vége van! Győztünk!

-Ki hívott? Jasper az? Ideadod nekem Rose?-hallottuk meg Bella hangját is.

-Persze Bella. Tessék.

-Jasper?!

-Itt vagyok Kicsim!

-Minden rendben van? Meg..megöltétek?-kérdezte Bella remegő hangon

-Igen Kicsim, megöltük, nincs többé!-válaszolta nyugtatóan Jazz

-Ó hála az égnek!Hallod Anya! vége van megölték! Szabadok vagyunk!-újjongott Bella

-Megyünk haza!-jelentette ki Esme

-Haza megyünk az első géppel!-monda Bella

-Rendben. Amúgy még van itt vég valaki. Azt hiszem, tényleg jobb lesz ha hazajöttök, hogy minél hamarabb találkozhassatok vele!

-Értem. De ki az? Az az ismeretlen ismerős akit Alice, és Edward is látott?-kérdezte kíváncsian Bella

-Igen Ő az. Ő, nos, Ő a Nagymamád.

-Mi?-hallottuk még Bella hitetlenkedő hangját, majd megszakadt a hívás.

12. Mi történt Bellával? Miért szakadt meg a vonal?

-Bella?!-szólt Jasper idegesen, aztán szitkozódott egy sort

-Mi az bratyó? Talán kiesett a kezéből a telefon?-viccelődtem

-Nem tudom Emmett. Lehet. De mi van, ha mégsem? Lehet hogy valami baj történt.-kezdet el sopánkodni. Komolyan mondom, mint egy kislány

- Nem hiszem, hogy...-kezdte volna Elsiabeth, mikor megszólalt újra a telefon. Jasper azonnal felvette

-Haló?!

-Jasper! Bocs, Bella elájult, és kiesett a kezéből a telefon, mikor elkaptam. Mit mondtál neki, hogy visszajött a halott nagyanyja? Esme anyja?- beszélt Rose

-Igen Rosalie. Ez így történt. De mi van Bellával? Jól van? Nem ütötte meg magát? Biztos, hogy csak ájulás?-záporoztak Jasperből a kérdések. Komolyan mintha egy autó balesetet szenvedett volna a kishugi!

-Semmi baja nincs Jasper. Nemsokára felébred.-monda magabiztosan az én Bogárkám

-Jól van.-bólintott Jasper.-Amint lehet, szálljatok fel egy gépre, és szóljatok mielőtt felszálltok, hogy mikor értek ide!- utasította Jasper idegesen

-Jól van. Amint felébred indulunk is.-duzzogott Rose, és letette a telefont.

Kezdődik a duma party:)

Este 8 van, én itt vagyok, írhattok nekem, figyelek!:) minél többen összegyűlünk annál jobb lesz a party. Van pár dolog a tarsolyomban, szóval írjatok!!!!

Díj és chat buli

A díjat nagyon szépen köszönöm Becky Writer-nek:)

5 dolog rólam:

1. Szeretek írni:)
2. imádok olvasni
3. ebből következik hogy falom a könyveket^^
4. a blogokon is sokak fic-cét olvasom:)
   
5. imádom az édességet, főleg az étcsokoládét;)

A díjat tovább adom:
1. Ízisz-nek
2. Isabella
3. Drusilla
4. Kácsa
5. CC&CE

Jelenleg ők a kedvenceim:)


Hamarosan jön a friss is. Tudom hogy kések, de jelenleg nagyon sűrű napjaim vannak:S A fele már megvan, és a chat buli előtt/közben fel is fog kerülni.:)
A blogra pedig január 29-én (szombaton), este 8-tól várok mindenkit sok szeretettel. Remélem azért összegyűlünk egy jó páran, és jól fogjátok magatokat érezni. Egy kis játékra is gondoltam, majd még kitalálom a részleteket.

Sok puszit mindenkinek, az íróknak pedig sok puszit és ihletet!;)

Fordul a kocka 5. rész

Sziasztok! Hoztam egy frisset.:) Tudom hogy kettőt ígértem, de most a novellához volt több ihletem, szóval most ezzel végeztem előbb.szeretnék kommentet kapni ehhez a részhez legalább. Tudom, hogy nem valami jó, de szerintem azért egész elfogadhatóra sikerült ahhoz, hogy egy-két mondattal összefoglaljátok a véleményeteket.:) Tényleg nem kell sok, csak egy-két szó, hogy tujdam tetszett e vagy sem.:) Nagyon örülnék neki.:)
Elkezdtem a 18. fejezetet is, sz. legkésőbb szombaton felrakom.:)
Jah igen! még valami, mivel lejárt a szavazás, és úgy döntöttetek, hogy szombat este legyen, ezért január 29-én este 8tól itt leszek hogy beszélgessünk kicsit.:) Nem baj ha nem tudtok itt lenni már a legelejétől kezdve, de szeretném ha sokan itt lennétek. Még nem tudom, hogy mi lesz az este menete, de mindenképpen megígérem, hogy elárulok részleteket a törivel kapcsolatosan, és kérdezhettek is.:) Egyenlőre ennyi, nem húzom tovább.:)

Sok puszit, és jó olvasást!

5. rész
Fordul a kocka

(Edward szemszöge)

Hallottam Jacob álmát. Egészen különös. Újra feléledt benne a farkas. Ezek
szerint Jacob bevésődött a lányomba... Igen. Határozottan az én lányom. Ez a
gondolat kicsikart belőlem egy mosolyt. Jacob forgolódása, és mormogása
felébresztette Bellát.
- Jacob!- szólongatta őt miközben az egész család besietett a szobájukba. Én
kint maradtam. Így is tökéletesen hallok, és látok mindent. - Jacob! Ébredj
fel az isten szerelmére, megijesztesz!-Bella hangja hisztérikusan csengett az
idegességtől.
-Bella! Jól vagy? Sajnálom. Én..én csak azt hiszem rosszat álmodtam. Én... Én.
Sajnálom.-habogott össze-vissza Jake
– Semmi baj, én jól vagyok. A kérdés inkább az, hogy te jól vagy e?
– Igen, ez egy nagyon jó kérdés Bella. Jacob, valami baj van?– kérdezte
Jasper, miközben a képességét használva felmérte Jake hangulatát.
-Zaklatottnak, és teljesen rémültnek látszol.
– Én..jól vagyok. Azt hiszem, hogy csak egy kis friss levegőre van szükségem.
-mondta, és kisietett a szobából.
– Igen Jacob észrevettem.-léptem Jake mögé amint leért a nappaliba.
– Edward. Láttad….Láttad az álmomat?-kérdezte idegesen.
– Igen. Úgy kiáltott felém, mintha a fülembe sikított volna valaki.-jegyeztem
meg kissé gúnyosan. Persze hogy hallottam….
– Azt hiszem, hogy az ige, amit Bellára tettek….meg kell fordítani. Nessi..Nessi
az én bevésődésem. Ezért kötődtem hozzá jobban, mint Bellához. Mindig is ő
volt nekem a fontosabb. Most már rájöttem. Annyi év után….Én szeretem
Bellát, de….máshogy szeretem őt, mint Nessit.-próbálta megmagyarázni
az érzéseit, és gondolatait idegesen.
– Tudom Jacob, tudom. Szerintem, Kaure beleavatkozott a sorsba, de nem elég
erős az igéje, hogy teljesen megváltoztassa. Azt hiszem az igét egészen könnyen
lehet visszafordítani.-jelentettem ki magabiztosan, miközben kitereltem
Jacobot
az udvarra, és jeleztem neki, hogy kövessen.-Azt kell mondanod Bellának,
ami...-kezdtem bele, de halottam, hogy jön valaki, így elhallgattam.
-Alice, láttam, amit te. Ne idegeskedj miatta. Nem lesz semmi baj.-nyugtattam
meg gyorsan húgomat. Alice látta, hogy sikerül megfordítani, de nem értette,
mit is jelent valójában amit látott.-Kérlek, vigyáznál Bellára, amíg mi
beszélünk? Hamarosan jövünk. - mondtam. Alice bólintott, és gondolatban
hozzátette-Ha visszajöttetek meg beszéljük. Én is bólintottam, aztán eltűnt szem elől.
-Jacob, menjünk messzebb a háztól. Nem akarom, hogy hallják.
- Rendben.-egyezett bele, és már futottunk is be az erdőbe. Egy jó fél óra után
megálltunk egy tisztáson.- Milyen rég futottam már farkasként.-gondolkozott
el Jacob. Hiányzott már neki a futás élménye.
-Igen, de valószínűleg nem vesztetted el a farkasságodat. Valószínűleg
újraéledt benned. Nessi felnőtt. És a bevésődés erősebbnek bizonyult,
mint Kaure igéje.- egész jó kedvem lett hirtelen. Így, hogy van rá esélyem,
hogy Bella újra az enyém legyen. És ez nem csak egy halvány reménysugár.
Alice is látta.
- Szóval, most mi lesz?-kérdezte Jacob félve a válaszomtól.
-Az ellenkezőjét kell mondanod, mint annak idején. El kell mondanod neki,
hogy nem őt szereted, hanem Nessit. - Jacob elfintorodott.- Jó tudom, hogy
ez így nem teljesen igaz, de a lényegnek benne kell lennie. Mindegy, milyen
körítést teszel hozzá, de ennek el kell hangzania.
- Okééé...-Jacob válasza elég bizonytalan volt.
- Nem lesz semmi baja. Ugyan úgy mint 17 éve. -biztattam Jake-t, és
megszorítottam a vállát biztatásként.
- Rendben. Ennyi lenne?-nyelt egy nagyot Jake.- Csak elmondom neki, eltűnik
az ige, rendben, de... mi van ha nem jól sül el, vagy ha mégis, nem akarom,
hogy Bella meggyűlöljön.-sorolta az aggodalmait.
- Nem lesz semmi baj. Alice látta, és általa én is láttam. Semmi baja nem lesz, és
nem fog utálni, sőt Nessi is jól lesz.-mosolyogtam rá biztatóan. Jake bólintott
és elindult visszafelé, de megtorpant. Kíváncsian néztem rá.
- És mi lesz Billy-vel?-kérdezte félve.- Azért ez mégiscsak bizarr lesz nem?
Van egy közös fiúnk Bellával, és én meg a lányotokat fogom elvenni feleségül...-
gondolkozott hangosan, szorongva, hogy erre mi lesz a válaszom.
- Nem lesz sokkal furcsább mint már eddig is volt.-feleltem vigyorogva.
- Bella megszüli a fiatokat. Te elveszed a félvér lányunkat, én pedig megint
a feleségemmel lehetek...Tekintve hogy a ti házasságotok érvénytelen,
mivel Bella az én feleségem volt mikor ti összeházasodtatok. Szerintem semmi
a kis családunk felépítésén.-vontam meg a vállam, még mindig vigyorogva,
majd barátságosan megütögettem Jake vállát, és elindultunk vissza a házba.

(Jacob szemszöge)

Visszamentünk a házba. Rögtön a Bellával közös szobánk felé vettük az
irányt. Mikor benyitottam a szobába, láttam, hogy Bella és Alice az ágyon
ülnek, és beszélgetnek.
- Jacob!- kapta felém a fejét azonnal Bella.
- Itt vagyok Kicsim. Semmi baj.-nyugtattam meg Bellát. - Alice, kérlek,
magunkra hagynál minket?-kérdeztem kedvesen
- Persze. - válaszolta Alice, és eltűnt az ajtó mögött.
- Mi a baj Jacob? Miért kellett kimennie Alice-nek?
- Semmi baj Bella, csak mondanom kell neked valamit.-mondtam Bellának,
leguggoltam elé, és megfogtam a kezét, közben hátrapillantottam Edwardra,
aki reményekkel teli arany színű szemeivel nézett vissza rám, és bólintott.
Nagy levegőt vettem majd lassan kifújtam. Ideges voltam, mert nem tudtam,
hogy mi lesz ennek a vége.
-Bella, el kell mondanom valamit.-mondtam, miközben csokoládébarna
szemeibe néztem, amik aggodalmasan csillogtak.- Bella én..én Nessit szeretem.
Emlékszel amikor meséltem neked még régen a bevésődésről, és hogy te
aggódtál, hogy nem találom meg?-kérdeztem miközben vártam a változást,
de még nem történt semmi. Bella bólintott.
- Igen, emlékszem. Azt mondtad akkor, hogy te engem szeretsz, és nem hiszed,
hogy megtalálnád a bevésődésed. De mi köze most ennek Nessihez, és mi köze
a rémálmodnak a bevésődéshez?-kérdezte összehúzott szemöldökkel. Látszik
rajta hogy nem értette meg mit mondtam.
– Bella, én megtaláltam a bevésődésemet.-szünetet tartottam várva a hatását..
semmi..– Bella az én bevésődésem Nessi. Őt szeretem, és nem téged….vagyis
hogy szeretlek, csak nem úgy mint Nessit..-próbáltam meg összehozni
pontosan a dolgokat, de nem is volt lényeges meg ez végre megtette a hatását.
Bella pont úgy mint annak idején, üveges tekintettel nézett rám,
majd egy pillanattal később újra velem volt.
– Bella?-kérdeztem próbaként.
-Jacob... -pislogott Bella párat, mint aki most ébredt fel- Jacob mi történt?
-suttogta
-Semmi baj Bells. Hogy érzed magad? Emlékszel valamire?-kérdeztem
zavartan. Remélem nem lesz dühös rám..vagy Edwardra.
-Igen. Mindenre azt hiszem. De mit is mondtál? Azt hiszem egy furcsa
álomba merültem. Azt álmodtam, hogy azt mondtam neked elmegyek
veled, és elhagyom Edwardot. Aztán elmentünk, megszültem a lányomat,
és sok évig Jamaica-n laktunk. Aztán elmondtam neked hogy terhes vagyok
tőled. Aztán visszajöttünk Forks-ba, és és...-Bella elakadt a mesélésben,
megvártam míg befejezi- Te azt mondtad nekem hogy Nessi-be vagy
szerelmes..az én..kislányomba..-Bella egyre zaklatottabb lett és átölelte
védelmezően nagy pocakját. Azt hiszem, hogy lemaradt egy kicsit..lehet,
hogy azt hisz, hogy még mindig Nessi-vel terhes...
- Bella. Amit most elmondtál, mind igaz volt, és meg történt. Te most a
mi fiunkkal vagy terhes, Billy-vel. Nessi a másik szobában alszik.
- Mi..mit..mi..hogy mondtad?-kérdezte felháborodva Bella. Tudtam, hogy
ez lesz. Tudtam, hogy haragudni fog rám.-Hol van Edward?! Edwa...-
kezdte volna, de Edward közbevágott
-Itt vagyok Bella.-szólt, és odajött az ágyhoz.
- Edward! Valami nem stimmel, Jacob...Jacob azt mondta..azt mondta,
hogy elhagytalak, és... és hogy tőle várok gyereket, ez..ez..ez nem igaz.
Ugye nem igaz. -Balla teljesen el volt hülve a dolgok állásától- Mondjátok,
hogy nem igaz?!-kérte könnyes szemekkel.
-Nyugi Bella, mindent elmagyarázunk.-nyugtatta meg Edward.
Pár órával később minden tisztázódott. Bella nagyot csalódott magában,
és úgy érezte elárulta Edward-ot. Engem került, de Ewdard szerint nem
haragszik rám, inkább csak szégyenli, ami történt. Nessi amint meglátott
másnap... pont olyan volt, mint amit a falkatársaim emlékein keresztül láttam.
Olyan volt, mintha most láttam volna meg először Nessit. Ő lett az
univerzumom közepe. Mindent megtennék, hogy Ő boldog legyen.
Mint kiderült ő is megváltozott, több lett benne a vámpír vonás.
Sokkal szebb lett, mint volt, kívánta a vért, és képessége is lett.
A Cullenek ámulva hallgatták végig a történéseket, és fejcsóválva
fogadták el ami történt. Nessi és én együtt vagyunk, Bella és Edward
is újra együtt vannak. a kicsi Billy nem sokkal később megszületett.
Edward úgy döntött, hogy nem csinál belőle nagy ügyet, amiért hálás
is voltam. Az egész család elfogadta, és Nessi sem különített ennek
nagyobb jelentőséget. Ő is tudja mi történt, és apjaként fogadta el
Edwardot. Bella is később elfogadta a helyzetünket, látva, hogy
nem maradt senkinek sem tüske a szívében.

(3 évvel később)

Nessi és én összeházasodtunk már, és most várja az első gyermekeinket. Igen,
gyerekeink, mert Carlisle szerint egy kisfiú és egy kislány érkezik hamarosan
a családba. Edward és Bella babája nemrég született meg.
Edward és senki más nem volt kétségbe esve ettől a hírtől, mivel már tudtunk,
hogy mi lesz. Elhatározták, hogy a lehető legjobban fogják kivitelezni a szülést,
és utána Bellát átváltoztatják. Szerencsére ez sikerült is. Nagyon nehéz volt,
mert nem éppen egy átlagos szülésről beszélünk. A kicsi Antony nagyon erős
volt, és szegény Bellának rengeteg fájdalma volt a terhesség, és a szülés alatt,
ráadásul utána még az átváltozása kínjai is ott voltak, de szerencsére ez is
jól sikerült. Most már igazán nem történhet semmi baj a családunkkal. Szép
nagy családunk van, és minden tökéletes. Sajnos el kell költöznünk Nessi
szülése után, ami hamarosan lesz. Az én drága feleségem a Doki szerint
2 héten belül szülni fog, amin én már meg sem lepődtem, hiszen nem átlagos
páros vagyunk. Az ikrek fejlődése gyors, de mégis sokkal lassabban, mint
Antony. Nessi csak 4 hónapig volt terhes és….
- ÁÁÁ- Nessi sikolya kirángatott a gondolataim közül, és azonnal berohantam
a szobánkba.
- Nessi?! Valami baj van?-kérdeztem ijedten- Talán,..most érkeznek?-kérdeztem
egyre idegesebben.
- Igen Jacob, most... most akarnak érkezni...-Szorította össze a fogait
Nessi a fájdalomtól.- Kérlek, szólj, anyunak...-préselte ki magából két fájás
között.
- Persze azonnal.
- Itt vagyunk kicsim!- szólt Bella. Ezek szerint hallották.
- Szóltam már Carlisle-nak. - jelentette ki Edward.
- Vigyük át a dolgozószobába, más előkészítettünk mindent.-szólt most
Alice, Antony kíséretében.

Nessi szülése nagyon hosszúnak tűnt a számomra. Hosszabb, mint Billy,
és Antony születése együtt. Végig bent voltam a szobában Nessi mellett,
és segítettem, amiben csak tudtam.
15 hosszú órával később megszületett előbb a kicsi Jacob Black Cullen,
és 2 perccel később utána jött a kis Clare Black Cullen.
A két kis jövevény mindegyikünkből a legjobbakat örökölte: A vámpíroktól
a hófehér, gyönyörű bőrt, az emberektől az életfunkciókat(szívverés),
a farkasoktól pedig…. Mint kiderült a bevésődést. Amikor kivittem a két kis
csöppséget megmutatni a családnak, Clare azonnal bevésődött Antony-ba.
Később kiderült, hogy a kis Jacob farkassá tud változni, míg a húga
képességet kapott: át tudja venni mások képességét.
Mindketten gyönyörűek lettek, és gyorsabban nőttek, mint egy átlagos
gyerek, Antony fejlődési üteméhez hasonlóan.


(30 évvel történetünk kezdete után)
Antony és Clare, 10 évvel később összeházasodtak. Jacob falkavezér lett
La push-ban, így nem költöztünk el, de visszavonultunk egy jó időre, és
nem mentünk a városba. A farkasok és a Cullen család örök békét kötött,
így a határokat eltöröltünk, hogy mindannyian meg tudjuk látogatni
egymást, amikor csak kedvünk tartja.
Boldogok vagyunk, és én különösen büszke vagyok a gyerekeimre, és
a családom többi tagjára is. Ez az egész, viszont nem történt volna meg,
ha nincs az a babonás Kaure , és nem történt volna meg, ha Edward nem
lett volna ennyire kishitű.
– Hé! Ezt hallottam ám!-kiáltott fel Edward, amin én csak nevettem
megint. Még így 30 évvel a történetünk kezdete után is képes volt ezen morogni,
pedig már ezerszer megbeszéltük ezt.-forgattam meg a szemeimet.-Hiába,
vámpírok! Sosem változnak….-vigyorodtam el, majd bezártam az
emlékirataimat tartalmazó fájl-t, és lesiettem a családomhoz, hogy
együtt ünnepeljük meg a 30. évfordulóját a mi kis történetünknek.

Fordul a kocka-4.rész

Halihó megint:) Ahogy megígértem itt a 4. rész a novellámból.:) Remélem tetszeni fog.:)
Örömmel jelentem be, hogy immár kerek 30 főre bővült kis csoportom, melyet Cukorkaa zár.:) Köszönöm nektek, hogy rendszeres olvasóim vagytok.:) És elértünk egy újabb fontos részhez a számokban.:) lassan átlépjük a 6000-es határt is, és lassan 1 éves lesz a blog.:):') Hamarosan hozom az utolsó részét a novellának.:) Valószínűleg hétvégén.:)
Oldalra kiraktam két szavazás is! Tessék szavazni.:)
És egy kicsivel lejjebb találjátok meg a Nap és Hold 17. fejezetét is.:)
Jó olvasást Kedveskéim.:*

4.rész
 Fordul a kocka

(Renéesme szemszöge)

-Nessi! Nessi! -hallottam meg Laura hangját.
-Itt vagyok.-kiáltottam
-Nessi! Én olyan boldog vagyok!-vetődött a nyakamba boldogan
-Mi történt Lau?-kérdeztem nevetve
-Hát tudod, Mark meg én elmentünk sétálni, és hát, beszélgettünk rólad meg róla. Én azt hittem, hogy téged szeret, és hát szóval...Rákérdeztem, és Ő azt mondta, hogy nem így van.-mesélte Laura.
-Hát ez remek!-lelkesedtem én is.-Na és? Mi történt azután?-kérdeztem, és közben leültünk az ágyamra.
-Tudod amikor azt mondta, hogy nem téged szeret, hanem valaki mást...megint a szívembe mart, hogy ha nem téged és nem is engem szeret, akkor valaki mást akit nem ismerek. De amikor látta, hogy elszomorodtam, azt mondta, hogy az a valaki más, az én vagyok!-vigyorodott el újra. Láttam a szemeiben, hogy mennyire boldog. Szeretem Markot, de csak mint barátot, és ez fordítva is így van. Én tudtam, hogy nem szerelmes belém Mark, és azt is, hogy Laura szerelmes Markba. Mark egy nagyon is jó pasi a maga módján, de nem az én esetem. Igazából nem is tudom, hogy milyen az én esetem.
-Nessi?! Nessi, hahóóó?! Figyelsz te rám egyáltalán?-integetett az orrom előtt Laura vigyorogva
-Oh! Persze, bocsi.-pirultam el -Mit is mondtál?
-Hát csak azt, hogy el kéne mennünk vásárolni az unoka testvéreddel, Alice-vel.
-Remek ötlet! Mikor indulunk?
-Most!-rontott be a szobába Alice.
-Rendben akkor menjünk.-mosolyogtam Alice-re, és Laura is bólintott.


-Hol kezdjük?-kérdeztem a lányokat
-Szerintem először kezdjünk a ruhákkal. Farmerek, pólók, kabátok...-sorolta Alice
-Rendben.-egyeztünk bele és felmentünk az első emeletre.
Mindent megvettünk ami kelhet, mindhármunk kezében alig fért el a rengeteg szatyor. Megegyeztünk, hogy egy-egy emelet után leviszünk mindent a kocsiba, és utána vissza. Szerencsére "csak" 4 emelet volt tele cuccokkal, bár a legfelső emeleten baba holmik voltak, mi ott is rendesen bevásároltunk anyunak, és a kis pocak lakónak.
-Fú lányok! Együnk valamit, mert éhen halok!-jelentette be Laura.
-Rendben együnk, én is ennék valami édeset.-vigyorodtam el barátnőm éhségén.
-Oké! Akkor irány a földszint.-trillázta Alice
Laura rendelt egy hatalmas adag sült krumplit, és három szelet pulyka mellet, én is rendeltem egy ugyan olyat, mint Lau, és kérdem hozzá fagyit. Vaniliásat, étcsokoládésat, epreset, körtéset, boci csokisat, marcipánosat, és két gombóc mézes -sárgadinnyéset, mindezt leöntve eper sziruppal, és még egy kis mézzel. Amikor elmondtam a rendelésemet, a pincér kikerekedett szemekkel hitetlenkedve nézett rám, és alig győzte írni, miből milyet, és hány gombócot kérek. Amikor leírt végre mindent, várakozóan nézet Alice-re, de ő csak intett, hogy nem kér semmit. Láttam a pincér fiún, hogy kifújja a bent tartott levegőt, majd végigmért engem és Laurát, majd megrázta a fejét, és hitetlenkedve elindult leadni a rendelést. Pár perccel később kihozott mindent, mi pedig elkezdtük habzsolni az ételeket. Miután ezzel végeztünk, szóltunk a pincér fiúnak, hogy fizetni szeretnénk. Mosolyogva jött a számlával, és mikor látta, hogy minden elfogyott, akkor megint megdöbbent.
-Ízlett az étel?-kérdezte még mindig a tányérokat nézve.
-Igen, köszönünk szépen mindent.-mosolyogtam rá. Átnyújtotta nekem a számlát, én pedig rápillantottam a számlára, csak 70$, én pedig belecsúsztattam, a kis bőr tokba 100$-t, és a telefon számomat.
A pincér megnézte, hogy rendben van e a számla, és mikor látta, hogy többet adtam, megint kikerekedett szemekkel nézett rám. Nagyon vicces egy fiú.
-De kisasszony, ez jóval több mint amennyi...
-Tartsa meg a visszajárót.-szakítottam félbe nevetve. Felvettük a szatyrokat, és elindultunk kifelé. Még visszanéztem a fiúra, és láttam, hogy csak ledöbbenve áll az asztalnál, és egy köszönömöt suttog, azután meglátta a kis kártyát a pénz mellett. Nagyon tetszett ez a srác.
-Na te kis kaszanované!-vigyorgott rám Alice -Láttam amit láttam -vigyorgott rám.
-Mi az amit láttál? Én nem láttam semmi különöset.-tetettem az ártatlan
-Csak nem..? Nessi, te már megint telefon számokat dugdosol a számlába?-nevetett barátnőm amint megértette miről is van szó.
-Én? Dehogy. Honnan veszed? És mi az hogy már megint?-kérdeztem hitetlenkedést színlelve. Persze egy másodperccel később mindhármunkból kitört a nevetés.

Mikor már haza értünk, láttam, hogy valami nem stimmel.
-Anya?-kérdeztem rögtön.-Rose hol van Anya?-már-már hisztérikusan csengett a hangom
-Nyugalom Nessi.-mosolygott megnyugtatóan -Bellának semmi baja nem esett, mindenki jól van.
-Akkor miért érzem úgy hogy valami nincs rendben. És Apa? Hol vannak a többiek?
-És Mark?-Szólt közbe Laura is
-Mindenki jól van már mondtam. A szüleid fent vannak az emeleten Carlisle dolgozó szobájában. Épp megnézik a kis tesódat. Én csak azért jöttem le, hogy elmondjam, most pedig együtt felmehetünk. Mark pedig a szobátokban van.-válaszolt Rose sorban a sok kérdésre.
-Oké.-fújtam ki a levegőt.-Behozzuk a csomagokat, és utána felmehetünk csak két perc az egész.-mondtam, aztán már siettem is a következő csomagért. Valami akkor sincs rendben. Tényleg gyors voltam. Azt hiszem velem nincs rendben minden. Valahogy...megváltoztam.


(Edward szemszöge)

Mikor megtudtam, hogy Bella és a lányom...nem, nem az én lányom..korholtam magam gondolatban. Szóval hogy Belláék haza jönnek, azonnal kiborultam. Haza jönnek...Ez teljességgel lehetetlen lesz. Nem fogom kibírni, hogy ne érhessek hozzá...ne érhessek Renéesméhez. Tudtam hogy ő sem lát engem. Jóformán nem is ismer engem. Pedig ha tudná...Nem, ezt most abba kell hagynom. Jacob és a lányok nemsokára hazaérnek, és nekem türtőztetnem kell magam. Már 18 éve hogy Bella elment tőlem, de mintha csak tegnap lett volna, hogy a szigeten kiderült minden.

(pár nappal később)

Folyamatosan figyeltem Bellát. Olyan boldog volt, és gyönyörű, mint mindig. Szépen domborodó nagy pocakkal érkezett meg hozzánk, és azóta is csodálatos mámorban úszom. Bárcsak az én gyermekemet hordaná a szíve alatt ilyen boldogan, és vidáman. Látszik rajta, hogy majd kicsattan az egészségtől és a büszkeségtől, hogy egy kisfiút ajándékozhat Jacob-nak. A szívem körül mindig összeszorult valami amikor láttam hogy néznek egymásra. Olyan őszinte szerelem csillog Bella szemében. Sokok évvel ezelőtt csak rám nézett így. Csak nekem jártak édes csókjai...
Viszont Jacob fejében valahányszor meglátta Renéesme-t, valami furcsa érzés kavargott. Mintha vonzaná valami hozzá. Erősebb mint ami egy apa-lánya kapcsolat megindokolhatott volna.
Nessi fejében is láttam ezt az érzést, de mintha ő csak valahogy furcsán érezné magát, és emellett amikor a közelében vagyok, érzi, hogy valaki figyeli, de egyszerűen csak eltemeti magában ezt az érzést, és csak butaságként gondol rá.

Amikor Balla felment Carlise-hoz egy vizsgálatra, mindenki velük tartott az ultrahangos kép miatt. Én nem igazán akartam látni, de aztán mégis bementem, mert ez a baba mégiscsak Bellához tartozik. Édes kis csöppség volt. Pont olyan, mint Nessi volt, még azelőtt, hogy Jacobbal elmentek volna.

A lányok hazajöttek, és Nessi úgy érezte valami nem, olyan mint régen. Tudtam, hogy mire gondol, de megint eltemette ezt az érzést. Úgy tűnik valami tényleg megváltozott. Nessi kezd jobban hasonlítani egy vámpírra. Gyorsabb lett, látása élesedett.
Ezt Jacob is észrevette.
Valahogy kezdem azt hinni, hogy valami elromlott Karue igéjében, mert egyre több lesz a furcsaság.

(Jacob szemszöge)

Bella nagyon boldog, a kis jövevény 3hét múlva megszületik.
Én is boldog vagyok, de valami nem jó. azt hiszem beszélnem kell Edwarddal. El is indultam már a szobájához, de összefutottam Nessi-vel.
-Szia Szívem! -az utolsó szó valahogy nem hiszem h. nekem lett címezve. Nessi pedig mosollyal az arcán fordult felém...vagyis azt hittem, hogy nekem mondja, de aztán elsietett mellettem, és ott az orrom előtt "beleugrott" Mark karajiba, és csókban forrtak össze. Valahogy nem tetszett ez nekem. Nagyon mérges lettem, és újra remegni kezdtem, mint régen.
-Nessi!-morogtam mérgesen
-Tessék Apa.-Az apa szó most jobban fájt mint valaha- Valami baj van?-kérdezte aggódva és odasietett hozzám.
-Nessi én..nem én vagyok az apád!-nyögtem ki, remegő tagokkal, de amint hozzámért, a remegés alább hagyott, aztán végleg megszűnt.
-Ne bolondozz már Apa!-nézett rám rosszallóan.-Már hogy ne te lennél az apám? És ha jól emlékszem te kísértél el az oltárhoz ahogy azt egy apának illik. Te adtad az áldásodat ránk...Ráadásul már egy unokád is van. Nem értem. Miért jössz most ezzel megint.-sorolta Nessi a dolgokat, bennem pedig megállt az ütő. Még hogy én adtam az áldásomat,? az oltárhoz kísértem, és odaadtam Nessit egy olyan ficsúrnak mint ez a taknyos?! Egy unoka??? Jesszusom! Nem!
-Ez nem lehet igaz. Nessi te hozzám tartozol! Te az én bevésődésem vagy. Nem...nem..

-Jacob! Jacob! Ébredj fel az isten szerelmére, megijesztesz!-Bella hangja kirángatott az álmaim közül....ez egy rém álom volt. A legborzalmasabb, amit valaha álmodhat az ember.
-Bella! Jól vagy? Sajnálom. Én..én csak azt hiszem rosszat álmodtam. Én. Én Sajnálom.-habogtam össze-vissza
-Semmi baj, én jól vagyok. A kérdés inkább az, hogy te jól vagy e?
-Igen ez egy nagyon jó kérdés Bella. Jacob, valami baj van?-kérdezte Jasper, miközben szakértő szemmel vizsgálgatta az érzéseimet.-Zaklatottnak, és teljesen rémültnek látszol.
-Én..jól vagyok. azt hiszem, hogy csak egy kis friss levegőre van szükségem.-mondtam, és kisiettem a szobából, ahová az egész család odacsődült. Egyedül kellett maradnom a gondolataimmal. Valami nagyon nem stimmel. És most már tényleg el kell mennem ezt megbeszélni Edwarddal. Valamit csak észre vett ő is.
-Igen Jacob észrevettem.-hallottam meg Edward hangját a hátam mögül.
-Edward. Láttad...Láttad az álmomat?-kérdeztem idegesen.
-Igen. Úgy kiáltott felém, mintha a fülembe sikított volna valaki.
-Azt hiszem, hogy az ige, amit Bellára tettek...meg kell fordítani. Nessi..Nessi az én bevésődésem. ezért kötődtem hozzá jobban, mint Bellához. Mindig is ő volt nekem a fontosabb. Most már rájöttem. Annyi év után...Én szeretem Bellát, de...máshogy szeretem őt, mint Nessit.-próbáltam megmagyarázni a megmagyarázhatatlant.
-Tudom Jacob, tudom. Szerintem, Karue beleavatkozott a sorsba, de nem elég erős az igéje, hogy teljesen megváltoztassa. Azt hiszem az igét egészen könnyen lehet visszafordítani.
Azt kell mondanod Bellának, ami......