Fordul a kocka 5. rész

Sziasztok! Hoztam egy frisset.:) Tudom hogy kettőt ígértem, de most a novellához volt több ihletem, szóval most ezzel végeztem előbb.szeretnék kommentet kapni ehhez a részhez legalább. Tudom, hogy nem valami jó, de szerintem azért egész elfogadhatóra sikerült ahhoz, hogy egy-két mondattal összefoglaljátok a véleményeteket.:) Tényleg nem kell sok, csak egy-két szó, hogy tujdam tetszett e vagy sem.:) Nagyon örülnék neki.:)
Elkezdtem a 18. fejezetet is, sz. legkésőbb szombaton felrakom.:)
Jah igen! még valami, mivel lejárt a szavazás, és úgy döntöttetek, hogy szombat este legyen, ezért január 29-én este 8tól itt leszek hogy beszélgessünk kicsit.:) Nem baj ha nem tudtok itt lenni már a legelejétől kezdve, de szeretném ha sokan itt lennétek. Még nem tudom, hogy mi lesz az este menete, de mindenképpen megígérem, hogy elárulok részleteket a törivel kapcsolatosan, és kérdezhettek is.:) Egyenlőre ennyi, nem húzom tovább.:)

Sok puszit, és jó olvasást!

5. rész
Fordul a kocka

(Edward szemszöge)

Hallottam Jacob álmát. Egészen különös. Újra feléledt benne a farkas. Ezek
szerint Jacob bevésődött a lányomba... Igen. Határozottan az én lányom. Ez a
gondolat kicsikart belőlem egy mosolyt. Jacob forgolódása, és mormogása
felébresztette Bellát.
- Jacob!- szólongatta őt miközben az egész család besietett a szobájukba. Én
kint maradtam. Így is tökéletesen hallok, és látok mindent. - Jacob! Ébredj
fel az isten szerelmére, megijesztesz!-Bella hangja hisztérikusan csengett az
idegességtől.
-Bella! Jól vagy? Sajnálom. Én..én csak azt hiszem rosszat álmodtam. Én... Én.
Sajnálom.-habogott össze-vissza Jake
– Semmi baj, én jól vagyok. A kérdés inkább az, hogy te jól vagy e?
– Igen, ez egy nagyon jó kérdés Bella. Jacob, valami baj van?– kérdezte
Jasper, miközben a képességét használva felmérte Jake hangulatát.
-Zaklatottnak, és teljesen rémültnek látszol.
– Én..jól vagyok. Azt hiszem, hogy csak egy kis friss levegőre van szükségem.
-mondta, és kisietett a szobából.
– Igen Jacob észrevettem.-léptem Jake mögé amint leért a nappaliba.
– Edward. Láttad….Láttad az álmomat?-kérdezte idegesen.
– Igen. Úgy kiáltott felém, mintha a fülembe sikított volna valaki.-jegyeztem
meg kissé gúnyosan. Persze hogy hallottam….
– Azt hiszem, hogy az ige, amit Bellára tettek….meg kell fordítani. Nessi..Nessi
az én bevésődésem. Ezért kötődtem hozzá jobban, mint Bellához. Mindig is ő
volt nekem a fontosabb. Most már rájöttem. Annyi év után….Én szeretem
Bellát, de….máshogy szeretem őt, mint Nessit.-próbálta megmagyarázni
az érzéseit, és gondolatait idegesen.
– Tudom Jacob, tudom. Szerintem, Kaure beleavatkozott a sorsba, de nem elég
erős az igéje, hogy teljesen megváltoztassa. Azt hiszem az igét egészen könnyen
lehet visszafordítani.-jelentettem ki magabiztosan, miközben kitereltem
Jacobot
az udvarra, és jeleztem neki, hogy kövessen.-Azt kell mondanod Bellának,
ami...-kezdtem bele, de halottam, hogy jön valaki, így elhallgattam.
-Alice, láttam, amit te. Ne idegeskedj miatta. Nem lesz semmi baj.-nyugtattam
meg gyorsan húgomat. Alice látta, hogy sikerül megfordítani, de nem értette,
mit is jelent valójában amit látott.-Kérlek, vigyáznál Bellára, amíg mi
beszélünk? Hamarosan jövünk. - mondtam. Alice bólintott, és gondolatban
hozzátette-Ha visszajöttetek meg beszéljük. Én is bólintottam, aztán eltűnt szem elől.
-Jacob, menjünk messzebb a háztól. Nem akarom, hogy hallják.
- Rendben.-egyezett bele, és már futottunk is be az erdőbe. Egy jó fél óra után
megálltunk egy tisztáson.- Milyen rég futottam már farkasként.-gondolkozott
el Jacob. Hiányzott már neki a futás élménye.
-Igen, de valószínűleg nem vesztetted el a farkasságodat. Valószínűleg
újraéledt benned. Nessi felnőtt. És a bevésődés erősebbnek bizonyult,
mint Kaure igéje.- egész jó kedvem lett hirtelen. Így, hogy van rá esélyem,
hogy Bella újra az enyém legyen. És ez nem csak egy halvány reménysugár.
Alice is látta.
- Szóval, most mi lesz?-kérdezte Jacob félve a válaszomtól.
-Az ellenkezőjét kell mondanod, mint annak idején. El kell mondanod neki,
hogy nem őt szereted, hanem Nessit. - Jacob elfintorodott.- Jó tudom, hogy
ez így nem teljesen igaz, de a lényegnek benne kell lennie. Mindegy, milyen
körítést teszel hozzá, de ennek el kell hangzania.
- Okééé...-Jacob válasza elég bizonytalan volt.
- Nem lesz semmi baja. Ugyan úgy mint 17 éve. -biztattam Jake-t, és
megszorítottam a vállát biztatásként.
- Rendben. Ennyi lenne?-nyelt egy nagyot Jake.- Csak elmondom neki, eltűnik
az ige, rendben, de... mi van ha nem jól sül el, vagy ha mégis, nem akarom,
hogy Bella meggyűlöljön.-sorolta az aggodalmait.
- Nem lesz semmi baj. Alice látta, és általa én is láttam. Semmi baja nem lesz, és
nem fog utálni, sőt Nessi is jól lesz.-mosolyogtam rá biztatóan. Jake bólintott
és elindult visszafelé, de megtorpant. Kíváncsian néztem rá.
- És mi lesz Billy-vel?-kérdezte félve.- Azért ez mégiscsak bizarr lesz nem?
Van egy közös fiúnk Bellával, és én meg a lányotokat fogom elvenni feleségül...-
gondolkozott hangosan, szorongva, hogy erre mi lesz a válaszom.
- Nem lesz sokkal furcsább mint már eddig is volt.-feleltem vigyorogva.
- Bella megszüli a fiatokat. Te elveszed a félvér lányunkat, én pedig megint
a feleségemmel lehetek...Tekintve hogy a ti házasságotok érvénytelen,
mivel Bella az én feleségem volt mikor ti összeházasodtatok. Szerintem semmi
a kis családunk felépítésén.-vontam meg a vállam, még mindig vigyorogva,
majd barátságosan megütögettem Jake vállát, és elindultunk vissza a házba.

(Jacob szemszöge)

Visszamentünk a házba. Rögtön a Bellával közös szobánk felé vettük az
irányt. Mikor benyitottam a szobába, láttam, hogy Bella és Alice az ágyon
ülnek, és beszélgetnek.
- Jacob!- kapta felém a fejét azonnal Bella.
- Itt vagyok Kicsim. Semmi baj.-nyugtattam meg Bellát. - Alice, kérlek,
magunkra hagynál minket?-kérdeztem kedvesen
- Persze. - válaszolta Alice, és eltűnt az ajtó mögött.
- Mi a baj Jacob? Miért kellett kimennie Alice-nek?
- Semmi baj Bella, csak mondanom kell neked valamit.-mondtam Bellának,
leguggoltam elé, és megfogtam a kezét, közben hátrapillantottam Edwardra,
aki reményekkel teli arany színű szemeivel nézett vissza rám, és bólintott.
Nagy levegőt vettem majd lassan kifújtam. Ideges voltam, mert nem tudtam,
hogy mi lesz ennek a vége.
-Bella, el kell mondanom valamit.-mondtam, miközben csokoládébarna
szemeibe néztem, amik aggodalmasan csillogtak.- Bella én..én Nessit szeretem.
Emlékszel amikor meséltem neked még régen a bevésődésről, és hogy te
aggódtál, hogy nem találom meg?-kérdeztem miközben vártam a változást,
de még nem történt semmi. Bella bólintott.
- Igen, emlékszem. Azt mondtad akkor, hogy te engem szeretsz, és nem hiszed,
hogy megtalálnád a bevésődésed. De mi köze most ennek Nessihez, és mi köze
a rémálmodnak a bevésődéshez?-kérdezte összehúzott szemöldökkel. Látszik
rajta hogy nem értette meg mit mondtam.
– Bella, én megtaláltam a bevésődésemet.-szünetet tartottam várva a hatását..
semmi..– Bella az én bevésődésem Nessi. Őt szeretem, és nem téged….vagyis
hogy szeretlek, csak nem úgy mint Nessit..-próbáltam meg összehozni
pontosan a dolgokat, de nem is volt lényeges meg ez végre megtette a hatását.
Bella pont úgy mint annak idején, üveges tekintettel nézett rám,
majd egy pillanattal később újra velem volt.
– Bella?-kérdeztem próbaként.
-Jacob... -pislogott Bella párat, mint aki most ébredt fel- Jacob mi történt?
-suttogta
-Semmi baj Bells. Hogy érzed magad? Emlékszel valamire?-kérdeztem
zavartan. Remélem nem lesz dühös rám..vagy Edwardra.
-Igen. Mindenre azt hiszem. De mit is mondtál? Azt hiszem egy furcsa
álomba merültem. Azt álmodtam, hogy azt mondtam neked elmegyek
veled, és elhagyom Edwardot. Aztán elmentünk, megszültem a lányomat,
és sok évig Jamaica-n laktunk. Aztán elmondtam neked hogy terhes vagyok
tőled. Aztán visszajöttünk Forks-ba, és és...-Bella elakadt a mesélésben,
megvártam míg befejezi- Te azt mondtad nekem hogy Nessi-be vagy
szerelmes..az én..kislányomba..-Bella egyre zaklatottabb lett és átölelte
védelmezően nagy pocakját. Azt hiszem, hogy lemaradt egy kicsit..lehet,
hogy azt hisz, hogy még mindig Nessi-vel terhes...
- Bella. Amit most elmondtál, mind igaz volt, és meg történt. Te most a
mi fiunkkal vagy terhes, Billy-vel. Nessi a másik szobában alszik.
- Mi..mit..mi..hogy mondtad?-kérdezte felháborodva Bella. Tudtam, hogy
ez lesz. Tudtam, hogy haragudni fog rám.-Hol van Edward?! Edwa...-
kezdte volna, de Edward közbevágott
-Itt vagyok Bella.-szólt, és odajött az ágyhoz.
- Edward! Valami nem stimmel, Jacob...Jacob azt mondta..azt mondta,
hogy elhagytalak, és... és hogy tőle várok gyereket, ez..ez..ez nem igaz.
Ugye nem igaz. -Balla teljesen el volt hülve a dolgok állásától- Mondjátok,
hogy nem igaz?!-kérte könnyes szemekkel.
-Nyugi Bella, mindent elmagyarázunk.-nyugtatta meg Edward.
Pár órával később minden tisztázódott. Bella nagyot csalódott magában,
és úgy érezte elárulta Edward-ot. Engem került, de Ewdard szerint nem
haragszik rám, inkább csak szégyenli, ami történt. Nessi amint meglátott
másnap... pont olyan volt, mint amit a falkatársaim emlékein keresztül láttam.
Olyan volt, mintha most láttam volna meg először Nessit. Ő lett az
univerzumom közepe. Mindent megtennék, hogy Ő boldog legyen.
Mint kiderült ő is megváltozott, több lett benne a vámpír vonás.
Sokkal szebb lett, mint volt, kívánta a vért, és képessége is lett.
A Cullenek ámulva hallgatták végig a történéseket, és fejcsóválva
fogadták el ami történt. Nessi és én együtt vagyunk, Bella és Edward
is újra együtt vannak. a kicsi Billy nem sokkal később megszületett.
Edward úgy döntött, hogy nem csinál belőle nagy ügyet, amiért hálás
is voltam. Az egész család elfogadta, és Nessi sem különített ennek
nagyobb jelentőséget. Ő is tudja mi történt, és apjaként fogadta el
Edwardot. Bella is később elfogadta a helyzetünket, látva, hogy
nem maradt senkinek sem tüske a szívében.

(3 évvel később)

Nessi és én összeházasodtunk már, és most várja az első gyermekeinket. Igen,
gyerekeink, mert Carlisle szerint egy kisfiú és egy kislány érkezik hamarosan
a családba. Edward és Bella babája nemrég született meg.
Edward és senki más nem volt kétségbe esve ettől a hírtől, mivel már tudtunk,
hogy mi lesz. Elhatározták, hogy a lehető legjobban fogják kivitelezni a szülést,
és utána Bellát átváltoztatják. Szerencsére ez sikerült is. Nagyon nehéz volt,
mert nem éppen egy átlagos szülésről beszélünk. A kicsi Antony nagyon erős
volt, és szegény Bellának rengeteg fájdalma volt a terhesség, és a szülés alatt,
ráadásul utána még az átváltozása kínjai is ott voltak, de szerencsére ez is
jól sikerült. Most már igazán nem történhet semmi baj a családunkkal. Szép
nagy családunk van, és minden tökéletes. Sajnos el kell költöznünk Nessi
szülése után, ami hamarosan lesz. Az én drága feleségem a Doki szerint
2 héten belül szülni fog, amin én már meg sem lepődtem, hiszen nem átlagos
páros vagyunk. Az ikrek fejlődése gyors, de mégis sokkal lassabban, mint
Antony. Nessi csak 4 hónapig volt terhes és….
- ÁÁÁ- Nessi sikolya kirángatott a gondolataim közül, és azonnal berohantam
a szobánkba.
- Nessi?! Valami baj van?-kérdeztem ijedten- Talán,..most érkeznek?-kérdeztem
egyre idegesebben.
- Igen Jacob, most... most akarnak érkezni...-Szorította össze a fogait
Nessi a fájdalomtól.- Kérlek, szólj, anyunak...-préselte ki magából két fájás
között.
- Persze azonnal.
- Itt vagyunk kicsim!- szólt Bella. Ezek szerint hallották.
- Szóltam már Carlisle-nak. - jelentette ki Edward.
- Vigyük át a dolgozószobába, más előkészítettünk mindent.-szólt most
Alice, Antony kíséretében.

Nessi szülése nagyon hosszúnak tűnt a számomra. Hosszabb, mint Billy,
és Antony születése együtt. Végig bent voltam a szobában Nessi mellett,
és segítettem, amiben csak tudtam.
15 hosszú órával később megszületett előbb a kicsi Jacob Black Cullen,
és 2 perccel később utána jött a kis Clare Black Cullen.
A két kis jövevény mindegyikünkből a legjobbakat örökölte: A vámpíroktól
a hófehér, gyönyörű bőrt, az emberektől az életfunkciókat(szívverés),
a farkasoktól pedig…. Mint kiderült a bevésődést. Amikor kivittem a két kis
csöppséget megmutatni a családnak, Clare azonnal bevésődött Antony-ba.
Később kiderült, hogy a kis Jacob farkassá tud változni, míg a húga
képességet kapott: át tudja venni mások képességét.
Mindketten gyönyörűek lettek, és gyorsabban nőttek, mint egy átlagos
gyerek, Antony fejlődési üteméhez hasonlóan.


(30 évvel történetünk kezdete után)
Antony és Clare, 10 évvel később összeházasodtak. Jacob falkavezér lett
La push-ban, így nem költöztünk el, de visszavonultunk egy jó időre, és
nem mentünk a városba. A farkasok és a Cullen család örök békét kötött,
így a határokat eltöröltünk, hogy mindannyian meg tudjuk látogatni
egymást, amikor csak kedvünk tartja.
Boldogok vagyunk, és én különösen büszke vagyok a gyerekeimre, és
a családom többi tagjára is. Ez az egész, viszont nem történt volna meg,
ha nincs az a babonás Kaure , és nem történt volna meg, ha Edward nem
lett volna ennyire kishitű.
– Hé! Ezt hallottam ám!-kiáltott fel Edward, amin én csak nevettem
megint. Még így 30 évvel a történetünk kezdete után is képes volt ezen morogni,
pedig már ezerszer megbeszéltük ezt.-forgattam meg a szemeimet.-Hiába,
vámpírok! Sosem változnak….-vigyorodtam el, majd bezártam az
emlékirataimat tartalmazó fájl-t, és lesiettem a családomhoz, hogy
együtt ünnepeljük meg a 30. évfordulóját a mi kis történetünknek.