Nap és Hold-21.fejezet/4. részlet

Sziasztok! Mint ígértem itt van a befejező részlet:D Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit szóltok ehhez a fordulathoz! Kérek szépen pár komit, de megelégszem a kis gombokkal való vélemény nyilvánítással is. Ugyanis észrevettem, hogy sokan használják, aminek én kifejezetten örülök. Természetesen, most jobban örülnék a gondolataitoknak, de nem vagyok nagyravágyó.:)

Sok puszit és jó olvasást!:*

21.fejezet/4.-befejező részlet
A boldogság kapujában...?

(Bella szemszöge)

Másnap reggel nem volt olyan kíméletes Alice, mint az előző nap. Olyan hangosan kopogott, hogy azt hittem betöri az ajtónkat.

-Bella! Kelj fel, indulunk nemsokára!-kiáltotta

-Alice! Hagyd már!-torolta le Jasper, belépve az ajtón, kezében a reggelimmel.- Hoztam neked reggelit Kedvesem.-mondta lágyan, és az ölembe rakta a tálcát, majd bebújt mellém.- Hogy érzi magát az én Gyönyörűm ma reggel?- kérdezte felém nyújtva egy szőlő szemet.

-Csodálatosan.-válaszoltam csillogó szemekkel, emlékezve az éjszaka gyönyörűségeire - Soha sem voltam még ilyen boldog.-mondtam miután lenyeltem a szőlőt, megcsókolva őt.

-Örülök, hogy jól érzed magad Édesem.-csókolt vissza.

-És te, hogy érzed magad ma reggel?-kérdeztem megsimítva az arcát.

-Szavakkal el sem tudom mondani, hogy mennyire csodálatosan jól. - mosolygott, majd elkapva csuklómat, belecsókolt a tenyerembe.

-Édes vagy.-mosolyogtam, majd pár pillanatig egymást néztük,

részemről csodálattal,hogy egy ilyen csodálatos férfi az enyém. De a pillanat megszakadt, amint Alice ránk szólt.

-Gyerekek! Majd ha este hazajövünk, akkor folytathatjátok! Most nem érünk rá!-Csattant Alice szigorú parancsa, Emmett pedig nevetve hozzátette, olyan hangosan, hogy még én is hallottam.

-A kis gerlice párunk nem tudja mi a határ, ezt nevezem én szerelemnek! Hajrá gyerekek!-hujjogatott, mint egy meccsen a szurkolók, majd hangos csattanás, és Emmett feljajdult.

-Emmett Cullen! Moderáld magad! Most nem érünk rá!-kiáltotta mérgesen Alice, nyílván egy pofonnal kente meg Emmett reggelét.

-Jól van na Bogárkám! Ne haragudj már rám. Tudod, hogy csak vicceltem. - kérlelte feleségét Emmett.

Mikor felöltöztem, és lementünk Alice még mindig harapós kedvében volt.

-Na végre! Mi tartott ilyen sokáig!-morgolódott- Vegye mindenki a

kabátját, és indulás!- durcáskodott, aztán mikor elindultunk és jó messze voltunk a háztól elnevette magát.

-Beléd meg mi ütött lányom?-kérdezte értetlenül a Nagyi.

-Semmi különös, csak imádom amikor kijátszom Emmettet. Mindig azt hiszi, hogy egy bocsánat kérés, és bókok majd mindent megoldanak.

Már olyan rég próbálom elérni, hogy megértse, néha tapintatosabbnak kell lennie, különben könnyen megsérthet másokat. Ha engedtem volna, hogy tovább folytassa, nem mertél volna lejönni Bella az emeletről. Így jobbnak láttam egy kis durcit bevágni, mert ez addig is elterelte a figyelmét. Mikor kiléptünk a házból, még mindig azon rágódott, hogyan tehetné jóvá. Este pedig elvisz engem a vidámparkba, mivel tudja, hogy az a kedvenc helyem. - magyarázott mosolyogva Alice.

Mi pedig vigyorogva bólogattunk. Mikor beértünk a ruha szalonba már ott voltak a frissen varrott gyönyörű ruhák. A szalontulajdonosa azt mondta, hogy épp tegnap éjjel érkeztek.

Először mi vettük fel a koszorús lány ruháinkat. Mindenkinek más és más volt, de az egyéniségéhez tökéletesen illő ruhák.

Az enyém sötétkék éppen térd fölé érő egyszerű, de nagyon szép ruha, nekem nagyon tetszett.

A Nagyi ruhája is nagyon szép lett, az övé csokoládébarna, térd alá érő ruha, mell alatt világosabb barna csíkkal díszítve.

Rosalie ruhája is szép volt. Amikor felvette, szem kápráztató volt. Az övé egy térdig érő rikító rózsaszín spagetti pántos ruhácska volt. azt hiszem Edwardnak nehéz napja lesz amikor meglátja ebben a ruhában kedvesét.-kuncogtam magamban.

Alice viszont egy visszafogottabb sötétlila , térdig érő kis ruhát választott magának, amiben könnyen tud majd mozogni.(vagy inkább rohangálni az esküvő előtt, alatt és között)

És végül, anya felvette a menyasszonyi ruháját.

Mikor kijött a fülkéből, azt hittem káprázik a szemem. Egy gyönyörű hófehér ruha volt, mély dekoltázzsal, és arany díszítéssel.

A ruha felső része, cizellált mintával és gyöngyökkel volt kirakva,mell alatt egy aranyszínű gyöngyös csíkkal, a ruha alján a szegély szintén aranyszínű csík futott végig, a szoknyát pedig egy ugyancsak gyönyörű cizellált díszítés ékesítette.

Mi tátott szájjal nézük anyámat, Alice ugrált örömében, Anyám pedig azt sem tudta merre foruljon, hogy minden oldalról láthassa magát.

-Tetszik?-kérdezte csillogó szemekkel Alice

-Nagyon szép!-mondta Rose- Gyönyörűséges!- én - Elragadó!- a Nagyi

-Káprázatos!- végül anyám, szemében köny csillant.

******

Mikor végre kigyönyörködtük magunkat, és kifizettük a ruhákat, elindultunk haza. Kicsit korábban, mint gondoltam volna, de hát mást mára nem terveztünk.

Alice kijelentette, hogy innentől kezdve, csak neki lesz elfoglaltága, nekünk nem kell tennünk semmi mást.

Részemről örültem neki, mert ez azt jelentette, hogy végre Szerelmemmel lehetek megint.

Mikor hazaértünk, a kocsifelhajtón Rose megállt.

-Mi a baj?-kérdeztük

-Ti nem érzitek? Valaki idegen van a házunkban.-sziszegte Rose. Sosem szereti ha valaki idegen van a közelünkben.

-Nem Alice, nem láttam semmit, ahogy te sem, Kedvesem.-mondta a Nagyi, nyilvánvalóan Alice gondolatára válaszolva.

-Ti maradjatok itt.-rendelkezett Rose, és beviharzott a házba.

Kezdtem már ideges lenni, de 5 perccel később megjelent a kocsi mellett.

-Bejöhettek. Bár nem ismerem ki ez a nő, de Jasperhez jött. -Nézett rám Rosalie, és én kipattantam a kocsiból. Amilyen gyorsan csak tudtam, bementem a házba, megnézni, hogy mégis ki az a nő, aki az én Jasperemhez jött.

-Jasper!- szólítottam Kedvesemet

-Itt vagyok Bella, a nappaliban.-válaszolta, és én a nappaliba siettem

-Bella, kérlek, nyugodj meg Kedvesem.-szólt Jasper amint meglátott, odajött hozzám.

-Nyugodt vagyok.-morogtam

-Szóval te vagy a híres Bella.-szólalt meg egy női hang, aztán felállt a nekünk hátal álló fotelből.

-Te ki vagy?-kérdeztem a lehető legudvariasabb hangot elővéve amit csak tudtam.

-Ejnye Jasper! Drágám, hát nem is mutatsz be a barátnődnek?-a barátnőd szónál egy kis gúnyt véltem kihallani.

- Légy szíves, ne produkáld magad, viselkedj! Tartsd tiszteletben a Szerelmemet, ha jót akarsz magadnak!-válaszolt Kedvesem fenyegető higgatságal.

-Jól van, nem akarok én semmi..rosszat.-mosolygott ravaszan.

-Bella, Kedvesem, Ő itt Maria. Ő volt az aki átváltoztatott engem.

-Ó szóval ő az.-morogtam ellenségesen. Cseppet sem tetszett, hogy a házunkban van ez a nőszemély. Semmi keresnivalója a családom közelében, és főleg nem Jasper közelében.- Mit tehetünk érted?- kérdeztem nyájasan, hellyel kínálva.

-Óh,... de kedves.-vágott egy grimaszt Jaspernek, amikor azt hitte nem látom. Látszik rajta, hogy vámpír, de ő nem tudja, hogy én nem vagyok egy átlagos egyszerű kis ember. Leültünk mi is Jasperrel a kanapéra.

-Maira azért jött, hogy...-kezdett bele Jasper, de elhallgatott, mert nem tudta a folytatását a mondatának.

-Azért jöttem, hogy megkérjelek, gyere vissza velem, a csatamezőkre Jasper.

-Nem.-válaszoltuk egyszerre.

-Na de Jasper! Olyan jó csapat voltunk, azért nem haragudhatsz rám, ami a múltban történt. Hiszen én adtam neked új életet, ezt ne felejtsd el.-úgy tűnt az én tiltakozásomra nem figyelt.

-Kedves Maria. Nem tudom, hogy miért akarna Jasper veled menni, de én határozottan ellenzem, és mivel ő is megmondta, eléggé világosan, hogy nem akar menni, jobb ha most békében távozol.- adtam ki az útját félig-meddig udvariasan.

Jasperre nézett, aki szintén nem vághatott jobb képet mint én, mert felkelt a fotelből.

-Visszajövök még. Hátha meggondolod magad. -azzal kiviharzott a házból becsapva maga után az ajtót.

-Miféle múltról beszél ez a nő?-fordultam még mindig idegesen Jasperhez.

-Bella..ez egy hosszú történet...és elég bonyolult...én és..szóval..én öö..-kezdett össze vissza beszélni, ezzel még jobban felhúzva engem

-Jasper! Mi közöd van neked azon kívül Maria-hoz, hogy átváltoztatott téged?

-Én..szóval hát...Mi..együtt harcoltunk..és ..mi..együtt voltunk...-mikor gyanakvó képet vágtam hozzátette- ÚGY voltunk együtt Bella...

Nap és Hold-21.fejezet/3. részlet

Sziasztok! elnézést a késésért, de ma volt időm is, és erőm is dolgozni egy kicsit. megírtam a következő részletet is, ami végre lezárja ezt a fejezetet.:) Remélem nem zavart senkit a bontás, de higgyétek el ,ez így volt jó, mert elég sok mindet akartam ebbe a fejezetbe, és mivel úgy gondoltam nem lenne célszerű 18 és fél oldalnyi anyagot felrakni(mert annyi lett;) ) ...na mind1 is. a következő részlet hamarosan jön, mert már ugye az is készen van. ;) szeretném ajánlani ezt a részletet azoknak aki segítettek nekem ma(másoknak már tegnapról van szó) a torta ügyében. Remélem nem lesznek csalódottak a választásom miatt, de azt hiszem Kinga ihlette a tortát a pudingos ötletével:) Remélem tetszeni fog! Sok puszit, és jó olvasást:*

21.fejezet/3. részlet A boldogság kapujában...?

(Esme szemszöge)

Másnap reggel 8kor keltett fel Alice. Ami igazán kedves volt tőle. Tekintettel volt ránk azaz hogy mi csak "egyszerű halandók vagyunk még"- mondta Alice.

Reggeli után Bella, én, anyám, és természetesen Alice, elindultunk Port Angeles-be. Alice szerint pár dolgot innen kell beszereznünk a többit megrendeli.

Mire mindent végigjártunk, amit Alice mára tervezett, azt hittem összeesek. 18 éve ugyan volt már esküvőm, és az is nagyon szép volt, de nem éreztem ennyire fárasztónak, mint most. Lehet, hogy azért érzem így, mert csak eltelt már felettem is az idő egy kicsit.

-Ugyan már Esme! Nem vagy te öreg!-kuncogott mellettem anyám, én pedig ledöbbentem. Talán hangosan gondolkoztam volna?

-Nem Kicsikém, de mivel átvettem Edward képességét, így hallok mindent, amit mondasz.-mosolygott rám kedvesen.

-Oh! El is felejtettem.-fintorodtam el.

-Semmi baj, de most menjünk, még ki kell választani a legfontosabbat! A ruhád anyagát!

-Természetesen a legfinomabb selyem lesz az agyag. Mi más lehetne?- kérdezte Alice értetlenül - Amit már meg is rendeltem , és Franciaországban varratjuk a ruhádat, egy nagyon jó tervező ismerősöm van ott, a leggyönyörűbb esküvői ruhákat csinálja. Természetesnek vettem, hogy mivel már te is a családunk tagja leszel, a ruhádat én csináltatom. Remélem nem haragszol, de én már tudom, hogy milyen gyönyörű ruhád lesz. Csak győzd kivárni!-csicseregte Alice, és belibbent a következő üzletbe.

-Nem is értem, hogy minek kellek én ide, mikor mindent meg tud szervezni nélkülem is.-pislogtam utána nagy szemekkel.

-Esme! Ne butáskodj már!-kiáltott ki Alice.- A tortát nem tudom nélküled megvenni.- libbent hozzám, és a fülembe súgta- Többféle süteményt látok, és több variációjú tortát. Sajnos ehhez nem értek, hiszen mi sosem eszünk. Pláne nem tortát.-fintorodott el a végére.

Így hát bementünk, és egy órányi kóstolgatás után kiválasztottunk Bellával két ízt amit mindketten a legjobbnak és legfinomabbnak ítéltünk meg. Maradt tehát a csokoládés piskóta vanília pudingos-citromos-mézes töltelékkel és a másik a sima piskóta csokoládés-rumos töltelékkel.

Bella kifejezett kérésére sütnöm kell kedvenc tortájából is, tehát itt meg is voltunk. Szerencsére Alice kijelentette, hogy már a nagyjával meg is volnánk, és mehetünk haza.

(szerk.: alsó kép:Emse és Carlisle esküvői tortája; felső kép:Bella kedvenc süteménye, melynek receptjét csak Esme tudja;) szerk.)

***Otthon***

(Bella szemszöge)

Másnapra Alice megint csak betervezett egy esküvő-szervező túrát, amin a koszorús lány ruhánkat fogjuk már csak felpróbálni, és anya is felveheti a menyasszonyi ruháját. Teljesen ledöbbentem, amikor kijelentette, hogy anya ruháját már csinálják, aztán azon, hogy már ami ruháink is készen vannak. Szerencsére mára már végeztünk, és én fáradtan dőltem el az ágyon.

-Kicsim, jól vagy?-kérdezte Jasper

-Igen, persze, semmi bajom. - mosolyogtam fel rá fél álomban. - De most, hogy mondod, valami nem stimmelt nekem egész nap. - jelentettem ki homlok ráncolva.

-Igazán? Na és mi a probléma?-kérdezte mosolyogva

-Hát az Kedvesem, hogy egész nap nélkülöznöm kellett téged, és nem csókolhattalak meg akkor, amikor én akartam.-vigyorodtam el

-Ó igazán? Csak nem kihasznál az én Kedvesem? "Nem csókolhattál meg amikor Te akartál"?-vigyorodott el, és gonoszul csókot nyomott a nyakamra.

-Na és neked nem hiányoztam?-próbáltam nem felnyögni az érintéstől, kevés híján sikerült volna, ha nem kapok még egy csókot kicsit feljebb.

-Természetesen nem.-kuncogott bele a nyakamba, amitől felálltak a kis pihék a nyakamon, csiklandós érzést váltva ki, és én is felnevettem.

-Hát akkor, ha ennyire nem hiányoztam, akkor mit akar tőlem Jasper úrfi.-huncutkodtam egy kissé

-Nahát Bella kisasszony! Micsoda hirtelen váltás, ha jól emlékszem tegnap este nem kellett elmagyaráznom, hogy nem egészen tisztességes szándékaim vannak Önnel.

-Igazán? Nem is emlékszem. Felfrissítené az emlékezetemet úrfi.-kacsintottam, majd ledöntöttem az ágyra, fölé másztam, és megcsókoltam. Ő rögtön átölelte a derekam, és megfordított minket. Hemperegve csókolóztunk, egyre szenvedélyesebben, mikor hirtelen elszakadt tőlem, és felpattant az ágyról.- Mi a baj?-kérdeztem értetlenül. -Megint túlléptem a határt. Igaz?-világosodtam meg elkeseredett arcát látva.

-Nem Bella. Ez nem a te hibád. Én csak...annyira szeretlek, és ez a mai nap...csak egy kicsit voltál távol tőlem,és én majd megőrültem, hogy nem vagy mellettem. Tudtam, hogy semmi bajod nem eshet, de a tudat...Hogy nem érezhetem az illatod, hogy nem érhetek hozzád, hogy nem csókolhatlak meg, -itt elmosolyodott kissé, emlékezve, hogy én is ezt mondtam, nem is olyan régen- nem láthattam gyönyörű arcodat minden percben,-simított végig az arcomon - az teljesen kiborított. El is kellett mennem a házból, mert mindenki csak ideges lett miattam.-fintorodott el.- Ha nem vagy velem, nagyobb űrt hagysz magad után, mint mikor nem is ismertelek.

-Jasper...- két kezem közé vettem az arcát, és óvatosan, lehelet könnyen megcsókoltam. - Köszönöm. -suttogtam a mellkasába elpislogva pár könnycseppet. - Annyira szeretlek! El sem tudnám mondani jobban, mint te az előbb. Tiszta szívemből szóltál. Jobban szeretlek bárminél, és bárkinél ezen a Földön. Nem tudnék nélküled élni. Belehalnék, ha egyszer elhagynál...-motyogtam el legnagyobb félelmemet, amit már ezek után alaptalannak minősítettem.

-Bella, ugye tudod, hogy ez nem következhet be. Soha. Értesz engem? Soha, nem hagylak el!-monda nagyon komolyan a szemeimbe nézve.

-Igen.-Bólintottam a nyomaték kedvéért.- Te sosem hagynál el engem. Én pedig nem is hagynám, és én még a gondolatától is undorodok, hogy én tenném meg egyszer...Mert ez sosem fog bekövetkezni. Te vagy az életem, a mindenem.- Mondtam, és Jasper megcsókolt, olyan hévvel, mint még soha. Felkapott az ölébe, aztán lefektetett az ágyra, letépte rólam a pólómat, és végigcsókolta a felszabadult területet. Én sóhajtozva markoltam bele a lepedőbe, mikor leért a csípőmig, megállt egy pillanatra, felnézett rám, szemeivel mintha engedélyt kért volna. Némán, mosolyogva bólintottam, jelezve, hogy bízom benne. Kigombolta a nadrágom, és egy pillanattal később el is tűnt rólam. Jasper kínzó lassúsággal végigcsókolta a lábaimat, a lábujjaimtól a csípőmig, majd a másikat, közben simogatva. Mindenhol csak őt éreztem, mintha megszűnt volna a világ körülöttünk, nem tudtam másra koncentrálni csak az érzésre, és hogy velem van az, akit a világon a legjobban szeretek.

Meghívó*.*

Sziasztok!:D

Gondolom már láttátok a Bd előzetesét.:) (aki még véletlenül nem, kattintson IDE .;) )

Találtam egy oldalt, ahol szép nagy képeken lehet látni a videóban lévő Bella&Edward meghívót .^^

Link

Érdekesnek találtam a pecsétet, és hogy 2011-re írták a dátumot^^

Sok puszit és gyönyörködést a meghívóban.;):*

Breaking Dawn videoklip :D

Sziasztok!

Nem tudom h. ki látta már és ki nem, de én megmentettem ezt a klipet mielőtt letörlik;)






Sok puszit és jó videózást;)