Nap és Hold-21.fejezet/3. részlet

Sziasztok! elnézést a késésért, de ma volt időm is, és erőm is dolgozni egy kicsit. megírtam a következő részletet is, ami végre lezárja ezt a fejezetet.:) Remélem nem zavart senkit a bontás, de higgyétek el ,ez így volt jó, mert elég sok mindet akartam ebbe a fejezetbe, és mivel úgy gondoltam nem lenne célszerű 18 és fél oldalnyi anyagot felrakni(mert annyi lett;) ) ...na mind1 is. a következő részlet hamarosan jön, mert már ugye az is készen van. ;) szeretném ajánlani ezt a részletet azoknak aki segítettek nekem ma(másoknak már tegnapról van szó) a torta ügyében. Remélem nem lesznek csalódottak a választásom miatt, de azt hiszem Kinga ihlette a tortát a pudingos ötletével:) Remélem tetszeni fog! Sok puszit, és jó olvasást:*

21.fejezet/3. részlet A boldogság kapujában...?

(Esme szemszöge)

Másnap reggel 8kor keltett fel Alice. Ami igazán kedves volt tőle. Tekintettel volt ránk azaz hogy mi csak "egyszerű halandók vagyunk még"- mondta Alice.

Reggeli után Bella, én, anyám, és természetesen Alice, elindultunk Port Angeles-be. Alice szerint pár dolgot innen kell beszereznünk a többit megrendeli.

Mire mindent végigjártunk, amit Alice mára tervezett, azt hittem összeesek. 18 éve ugyan volt már esküvőm, és az is nagyon szép volt, de nem éreztem ennyire fárasztónak, mint most. Lehet, hogy azért érzem így, mert csak eltelt már felettem is az idő egy kicsit.

-Ugyan már Esme! Nem vagy te öreg!-kuncogott mellettem anyám, én pedig ledöbbentem. Talán hangosan gondolkoztam volna?

-Nem Kicsikém, de mivel átvettem Edward képességét, így hallok mindent, amit mondasz.-mosolygott rám kedvesen.

-Oh! El is felejtettem.-fintorodtam el.

-Semmi baj, de most menjünk, még ki kell választani a legfontosabbat! A ruhád anyagát!

-Természetesen a legfinomabb selyem lesz az agyag. Mi más lehetne?- kérdezte Alice értetlenül - Amit már meg is rendeltem , és Franciaországban varratjuk a ruhádat, egy nagyon jó tervező ismerősöm van ott, a leggyönyörűbb esküvői ruhákat csinálja. Természetesnek vettem, hogy mivel már te is a családunk tagja leszel, a ruhádat én csináltatom. Remélem nem haragszol, de én már tudom, hogy milyen gyönyörű ruhád lesz. Csak győzd kivárni!-csicseregte Alice, és belibbent a következő üzletbe.

-Nem is értem, hogy minek kellek én ide, mikor mindent meg tud szervezni nélkülem is.-pislogtam utána nagy szemekkel.

-Esme! Ne butáskodj már!-kiáltott ki Alice.- A tortát nem tudom nélküled megvenni.- libbent hozzám, és a fülembe súgta- Többféle süteményt látok, és több variációjú tortát. Sajnos ehhez nem értek, hiszen mi sosem eszünk. Pláne nem tortát.-fintorodott el a végére.

Így hát bementünk, és egy órányi kóstolgatás után kiválasztottunk Bellával két ízt amit mindketten a legjobbnak és legfinomabbnak ítéltünk meg. Maradt tehát a csokoládés piskóta vanília pudingos-citromos-mézes töltelékkel és a másik a sima piskóta csokoládés-rumos töltelékkel.

Bella kifejezett kérésére sütnöm kell kedvenc tortájából is, tehát itt meg is voltunk. Szerencsére Alice kijelentette, hogy már a nagyjával meg is volnánk, és mehetünk haza.

(szerk.: alsó kép:Emse és Carlisle esküvői tortája; felső kép:Bella kedvenc süteménye, melynek receptjét csak Esme tudja;) szerk.)

***Otthon***

(Bella szemszöge)

Másnapra Alice megint csak betervezett egy esküvő-szervező túrát, amin a koszorús lány ruhánkat fogjuk már csak felpróbálni, és anya is felveheti a menyasszonyi ruháját. Teljesen ledöbbentem, amikor kijelentette, hogy anya ruháját már csinálják, aztán azon, hogy már ami ruháink is készen vannak. Szerencsére mára már végeztünk, és én fáradtan dőltem el az ágyon.

-Kicsim, jól vagy?-kérdezte Jasper

-Igen, persze, semmi bajom. - mosolyogtam fel rá fél álomban. - De most, hogy mondod, valami nem stimmelt nekem egész nap. - jelentettem ki homlok ráncolva.

-Igazán? Na és mi a probléma?-kérdezte mosolyogva

-Hát az Kedvesem, hogy egész nap nélkülöznöm kellett téged, és nem csókolhattalak meg akkor, amikor én akartam.-vigyorodtam el

-Ó igazán? Csak nem kihasznál az én Kedvesem? "Nem csókolhattál meg amikor Te akartál"?-vigyorodott el, és gonoszul csókot nyomott a nyakamra.

-Na és neked nem hiányoztam?-próbáltam nem felnyögni az érintéstől, kevés híján sikerült volna, ha nem kapok még egy csókot kicsit feljebb.

-Természetesen nem.-kuncogott bele a nyakamba, amitől felálltak a kis pihék a nyakamon, csiklandós érzést váltva ki, és én is felnevettem.

-Hát akkor, ha ennyire nem hiányoztam, akkor mit akar tőlem Jasper úrfi.-huncutkodtam egy kissé

-Nahát Bella kisasszony! Micsoda hirtelen váltás, ha jól emlékszem tegnap este nem kellett elmagyaráznom, hogy nem egészen tisztességes szándékaim vannak Önnel.

-Igazán? Nem is emlékszem. Felfrissítené az emlékezetemet úrfi.-kacsintottam, majd ledöntöttem az ágyra, fölé másztam, és megcsókoltam. Ő rögtön átölelte a derekam, és megfordított minket. Hemperegve csókolóztunk, egyre szenvedélyesebben, mikor hirtelen elszakadt tőlem, és felpattant az ágyról.- Mi a baj?-kérdeztem értetlenül. -Megint túlléptem a határt. Igaz?-világosodtam meg elkeseredett arcát látva.

-Nem Bella. Ez nem a te hibád. Én csak...annyira szeretlek, és ez a mai nap...csak egy kicsit voltál távol tőlem,és én majd megőrültem, hogy nem vagy mellettem. Tudtam, hogy semmi bajod nem eshet, de a tudat...Hogy nem érezhetem az illatod, hogy nem érhetek hozzád, hogy nem csókolhatlak meg, -itt elmosolyodott kissé, emlékezve, hogy én is ezt mondtam, nem is olyan régen- nem láthattam gyönyörű arcodat minden percben,-simított végig az arcomon - az teljesen kiborított. El is kellett mennem a házból, mert mindenki csak ideges lett miattam.-fintorodott el.- Ha nem vagy velem, nagyobb űrt hagysz magad után, mint mikor nem is ismertelek.

-Jasper...- két kezem közé vettem az arcát, és óvatosan, lehelet könnyen megcsókoltam. - Köszönöm. -suttogtam a mellkasába elpislogva pár könnycseppet. - Annyira szeretlek! El sem tudnám mondani jobban, mint te az előbb. Tiszta szívemből szóltál. Jobban szeretlek bárminél, és bárkinél ezen a Földön. Nem tudnék nélküled élni. Belehalnék, ha egyszer elhagynál...-motyogtam el legnagyobb félelmemet, amit már ezek után alaptalannak minősítettem.

-Bella, ugye tudod, hogy ez nem következhet be. Soha. Értesz engem? Soha, nem hagylak el!-monda nagyon komolyan a szemeimbe nézve.

-Igen.-Bólintottam a nyomaték kedvéért.- Te sosem hagynál el engem. Én pedig nem is hagynám, és én még a gondolatától is undorodok, hogy én tenném meg egyszer...Mert ez sosem fog bekövetkezni. Te vagy az életem, a mindenem.- Mondtam, és Jasper megcsókolt, olyan hévvel, mint még soha. Felkapott az ölébe, aztán lefektetett az ágyra, letépte rólam a pólómat, és végigcsókolta a felszabadult területet. Én sóhajtozva markoltam bele a lepedőbe, mikor leért a csípőmig, megállt egy pillanatra, felnézett rám, szemeivel mintha engedélyt kért volna. Némán, mosolyogva bólintottam, jelezve, hogy bízom benne. Kigombolta a nadrágom, és egy pillanattal később el is tűnt rólam. Jasper kínzó lassúsággal végigcsókolta a lábaimat, a lábujjaimtól a csípőmig, majd a másikat, közben simogatva. Mindenhol csak őt éreztem, mintha megszűnt volna a világ körülöttünk, nem tudtam másra koncentrálni csak az érzésre, és hogy velem van az, akit a világon a legjobban szeretek.