Halihó megint:) Ahogy megígértem itt a 4. rész a novellámból.:) Remélem tetszeni fog.:)
Örömmel jelentem be, hogy immár kerek 30 főre bővült kis csoportom, melyet Cukorkaa zár.:) Köszönöm nektek, hogy rendszeres olvasóim vagytok.:) És elértünk egy újabb fontos részhez a számokban.:) lassan átlépjük a 6000-es határt is, és lassan 1 éves lesz a blog.:):') Hamarosan hozom az utolsó részét a novellának.:) Valószínűleg hétvégén.:)
Oldalra kiraktam két szavazás is! Tessék szavazni.:)
És egy kicsivel lejjebb találjátok meg a Nap és Hold 17. fejezetét is.:)
Jó olvasást Kedveskéim.:*
Örömmel jelentem be, hogy immár kerek 30 főre bővült kis csoportom, melyet Cukorkaa zár.:) Köszönöm nektek, hogy rendszeres olvasóim vagytok.:) És elértünk egy újabb fontos részhez a számokban.:) lassan átlépjük a 6000-es határt is, és lassan 1 éves lesz a blog.:):') Hamarosan hozom az utolsó részét a novellának.:) Valószínűleg hétvégén.:)
Oldalra kiraktam két szavazás is! Tessék szavazni.:)
És egy kicsivel lejjebb találjátok meg a Nap és Hold 17. fejezetét is.:)
Jó olvasást Kedveskéim.:*
4.rész
Fordul a kocka
(Renéesme szemszöge)
-Nessi! Nessi! -hallottam meg Laura hangját.
-Itt vagyok.-kiáltottam
-Nessi! Én olyan boldog vagyok!-vetődött a nyakamba boldogan
-Mi történt Lau?-kérdeztem nevetve
-Hát tudod, Mark meg én elmentünk sétálni, és hát, beszélgettünk rólad meg róla. Én azt hittem, hogy téged szeret, és hát szóval...Rákérdeztem, és Ő azt mondta, hogy nem így van.-mesélte Laura.
-Hát ez remek!-lelkesedtem én is.-Na és? Mi történt azután?-kérdeztem, és közben leültünk az ágyamra.
-Tudod amikor azt mondta, hogy nem téged szeret, hanem valaki mást...megint a szívembe mart, hogy ha nem téged és nem is engem szeret, akkor valaki mást akit nem ismerek. De amikor látta, hogy elszomorodtam, azt mondta, hogy az a valaki más, az én vagyok!-vigyorodott el újra. Láttam a szemeiben, hogy mennyire boldog. Szeretem Markot, de csak mint barátot, és ez fordítva is így van. Én tudtam, hogy nem szerelmes belém Mark, és azt is, hogy Laura szerelmes Markba. Mark egy nagyon is jó pasi a maga módján, de nem az én esetem. Igazából nem is tudom, hogy milyen az én esetem.
-Nessi?! Nessi, hahóóó?! Figyelsz te rám egyáltalán?-integetett az orrom előtt Laura vigyorogva
-Oh! Persze, bocsi.-pirultam el -Mit is mondtál?
-Hát csak azt, hogy el kéne mennünk vásárolni az unoka testvéreddel, Alice-vel.
-Remek ötlet! Mikor indulunk?
-Most!-rontott be a szobába Alice.
-Rendben akkor menjünk.-mosolyogtam Alice-re, és Laura is bólintott.
-Hol kezdjük?-kérdeztem a lányokat
-Szerintem először kezdjünk a ruhákkal. Farmerek, pólók, kabátok...-sorolta Alice
-Rendben.-egyeztünk bele és felmentünk az első emeletre.
Mindent megvettünk ami kelhet, mindhármunk kezében alig fért el a rengeteg szatyor. Megegyeztünk, hogy egy-egy emelet után leviszünk mindent a kocsiba, és utána vissza. Szerencsére "csak" 4 emelet volt tele cuccokkal, bár a legfelső emeleten baba holmik voltak, mi ott is rendesen bevásároltunk anyunak, és a kis pocak lakónak.
-Fú lányok! Együnk valamit, mert éhen halok!-jelentette be Laura.
-Rendben együnk, én is ennék valami édeset.-vigyorodtam el barátnőm éhségén.
-Oké! Akkor irány a földszint.-trillázta Alice
Laura rendelt egy hatalmas adag sült krumplit, és három szelet pulyka mellet, én is rendeltem egy ugyan olyat, mint Lau, és kérdem hozzá fagyit. Vaniliásat, étcsokoládésat, epreset, körtéset, boci csokisat, marcipánosat, és két gombóc mézes -sárgadinnyéset, mindezt leöntve eper sziruppal, és még egy kis mézzel. Amikor elmondtam a rendelésemet, a pincér kikerekedett szemekkel hitetlenkedve nézett rám, és alig győzte írni, miből milyet, és hány gombócot kérek. Amikor leírt végre mindent, várakozóan nézet Alice-re, de ő csak intett, hogy nem kér semmit. Láttam a pincér fiún, hogy kifújja a bent tartott levegőt, majd végigmért engem és Laurát, majd megrázta a fejét, és hitetlenkedve elindult leadni a rendelést. Pár perccel később kihozott mindent, mi pedig elkezdtük habzsolni az ételeket. Miután ezzel végeztünk, szóltunk a pincér fiúnak, hogy fizetni szeretnénk. Mosolyogva jött a számlával, és mikor látta, hogy minden elfogyott, akkor megint megdöbbent.
-Ízlett az étel?-kérdezte még mindig a tányérokat nézve.
-Igen, köszönünk szépen mindent.-mosolyogtam rá. Átnyújtotta nekem a számlát, én pedig rápillantottam a számlára, csak 70$, én pedig belecsúsztattam, a kis bőr tokba 100$-t, és a telefon számomat.
A pincér megnézte, hogy rendben van e a számla, és mikor látta, hogy többet adtam, megint kikerekedett szemekkel nézett rám. Nagyon vicces egy fiú.
-De kisasszony, ez jóval több mint amennyi...
-Tartsa meg a visszajárót.-szakítottam félbe nevetve. Felvettük a szatyrokat, és elindultunk kifelé. Még visszanéztem a fiúra, és láttam, hogy csak ledöbbenve áll az asztalnál, és egy köszönömöt suttog, azután meglátta a kis kártyát a pénz mellett. Nagyon tetszett ez a srác.
-Na te kis kaszanované!-vigyorgott rám Alice -Láttam amit láttam -vigyorgott rám.
-Mi az amit láttál? Én nem láttam semmi különöset.-tetettem az ártatlan
-Csak nem..? Nessi, te már megint telefon számokat dugdosol a számlába?-nevetett barátnőm amint megértette miről is van szó.
-Én? Dehogy. Honnan veszed? És mi az hogy már megint?-kérdeztem hitetlenkedést színlelve. Persze egy másodperccel később mindhármunkból kitört a nevetés.
Mikor már haza értünk, láttam, hogy valami nem stimmel.
-Anya?-kérdeztem rögtön.-Rose hol van Anya?-már-már hisztérikusan csengett a hangom
-Nyugalom Nessi.-mosolygott megnyugtatóan -Bellának semmi baja nem esett, mindenki jól van.
-Akkor miért érzem úgy hogy valami nincs rendben. És Apa? Hol vannak a többiek?
-És Mark?-Szólt közbe Laura is
-Mindenki jól van már mondtam. A szüleid fent vannak az emeleten Carlisle dolgozó szobájában. Épp megnézik a kis tesódat. Én csak azért jöttem le, hogy elmondjam, most pedig együtt felmehetünk. Mark pedig a szobátokban van.-válaszolt Rose sorban a sok kérdésre.
-Oké.-fújtam ki a levegőt.-Behozzuk a csomagokat, és utána felmehetünk csak két perc az egész.-mondtam, aztán már siettem is a következő csomagért. Valami akkor sincs rendben. Tényleg gyors voltam. Azt hiszem velem nincs rendben minden. Valahogy...megváltoztam.
(Edward szemszöge)
Mikor megtudtam, hogy Bella és a lányom...nem, nem az én lányom..korholtam magam gondolatban. Szóval hogy Belláék haza jönnek, azonnal kiborultam. Haza jönnek...Ez teljességgel lehetetlen lesz. Nem fogom kibírni, hogy ne érhessek hozzá...ne érhessek Renéesméhez. Tudtam hogy ő sem lát engem. Jóformán nem is ismer engem. Pedig ha tudná...Nem, ezt most abba kell hagynom. Jacob és a lányok nemsokára hazaérnek, és nekem türtőztetnem kell magam. Már 18 éve hogy Bella elment tőlem, de mintha csak tegnap lett volna, hogy a szigeten kiderült minden.
(pár nappal később)
Folyamatosan figyeltem Bellát. Olyan boldog volt, és gyönyörű, mint mindig. Szépen domborodó nagy pocakkal érkezett meg hozzánk, és azóta is csodálatos mámorban úszom. Bárcsak az én gyermekemet hordaná a szíve alatt ilyen boldogan, és vidáman. Látszik rajta, hogy majd kicsattan az egészségtől és a büszkeségtől, hogy egy kisfiút ajándékozhat Jacob-nak. A szívem körül mindig összeszorult valami amikor láttam hogy néznek egymásra. Olyan őszinte szerelem csillog Bella szemében. Sokok évvel ezelőtt csak rám nézett így. Csak nekem jártak édes csókjai...
Viszont Jacob fejében valahányszor meglátta Renéesme-t, valami furcsa érzés kavargott. Mintha vonzaná valami hozzá. Erősebb mint ami egy apa-lánya kapcsolat megindokolhatott volna.
Nessi fejében is láttam ezt az érzést, de mintha ő csak valahogy furcsán érezné magát, és emellett amikor a közelében vagyok, érzi, hogy valaki figyeli, de egyszerűen csak eltemeti magában ezt az érzést, és csak butaságként gondol rá.
Amikor Balla felment Carlise-hoz egy vizsgálatra, mindenki velük tartott az ultrahangos kép miatt. Én nem igazán akartam látni, de aztán mégis bementem, mert ez a baba mégiscsak Bellához tartozik. Édes kis csöppség volt. Pont olyan, mint Nessi volt, még azelőtt, hogy Jacobbal elmentek volna.
A lányok hazajöttek, és Nessi úgy érezte valami nem, olyan mint régen. Tudtam, hogy mire gondol, de megint eltemette ezt az érzést. Úgy tűnik valami tényleg megváltozott. Nessi kezd jobban hasonlítani egy vámpírra. Gyorsabb lett, látása élesedett.
Ezt Jacob is észrevette.
Valahogy kezdem azt hinni, hogy valami elromlott Karue igéjében, mert egyre több lesz a furcsaság.
(Jacob szemszöge)
Bella nagyon boldog, a kis jövevény 3hét múlva megszületik.
Én is boldog vagyok, de valami nem jó. azt hiszem beszélnem kell Edwarddal. El is indultam már a szobájához, de összefutottam Nessi-vel.
-Szia Szívem! -az utolsó szó valahogy nem hiszem h. nekem lett címezve. Nessi pedig mosollyal az arcán fordult felém...vagyis azt hittem, hogy nekem mondja, de aztán elsietett mellettem, és ott az orrom előtt "beleugrott" Mark karajiba, és csókban forrtak össze. Valahogy nem tetszett ez nekem. Nagyon mérges lettem, és újra remegni kezdtem, mint régen.
-Nessi!-morogtam mérgesen
-Tessék Apa.-Az apa szó most jobban fájt mint valaha- Valami baj van?-kérdezte aggódva és odasietett hozzám.
-Nessi én..nem én vagyok az apád!-nyögtem ki, remegő tagokkal, de amint hozzámért, a remegés alább hagyott, aztán végleg megszűnt.
-Ne bolondozz már Apa!-nézett rám rosszallóan.-Már hogy ne te lennél az apám? És ha jól emlékszem te kísértél el az oltárhoz ahogy azt egy apának illik. Te adtad az áldásodat ránk...Ráadásul már egy unokád is van. Nem értem. Miért jössz most ezzel megint.-sorolta Nessi a dolgokat, bennem pedig megállt az ütő. Még hogy én adtam az áldásomat,? az oltárhoz kísértem, és odaadtam Nessit egy olyan ficsúrnak mint ez a taknyos?! Egy unoka??? Jesszusom! Nem!
-Ez nem lehet igaz. Nessi te hozzám tartozol! Te az én bevésődésem vagy. Nem...nem..
-Jacob! Jacob! Ébredj fel az isten szerelmére, megijesztesz!-Bella hangja kirángatott az álmaim közül....ez egy rém álom volt. A legborzalmasabb, amit valaha álmodhat az ember.
-Bella! Jól vagy? Sajnálom. Én..én csak azt hiszem rosszat álmodtam. Én. Én Sajnálom.-habogtam össze-vissza
-Semmi baj, én jól vagyok. A kérdés inkább az, hogy te jól vagy e?
-Igen ez egy nagyon jó kérdés Bella. Jacob, valami baj van?-kérdezte Jasper, miközben szakértő szemmel vizsgálgatta az érzéseimet.-Zaklatottnak, és teljesen rémültnek látszol.
-Én..jól vagyok. azt hiszem, hogy csak egy kis friss levegőre van szükségem.-mondtam, és kisiettem a szobából, ahová az egész család odacsődült. Egyedül kellett maradnom a gondolataimmal. Valami nagyon nem stimmel. És most már tényleg el kell mennem ezt megbeszélni Edwarddal. Valamit csak észre vett ő is.
-Igen Jacob észrevettem.-hallottam meg Edward hangját a hátam mögül.
-Edward. Láttad...Láttad az álmomat?-kérdeztem idegesen.
-Igen. Úgy kiáltott felém, mintha a fülembe sikított volna valaki.
-Azt hiszem, hogy az ige, amit Bellára tettek...meg kell fordítani. Nessi..Nessi az én bevésődésem. ezért kötődtem hozzá jobban, mint Bellához. Mindig is ő volt nekem a fontosabb. Most már rájöttem. Annyi év után...Én szeretem Bellát, de...máshogy szeretem őt, mint Nessit.-próbáltam megmagyarázni a megmagyarázhatatlant.
-Tudom Jacob, tudom. Szerintem, Karue beleavatkozott a sorsba, de nem elég erős az igéje, hogy teljesen megváltoztassa. Azt hiszem az igét egészen könnyen lehet visszafordítani.
Azt kell mondanod Bellának, ami......
-Itt vagyok.-kiáltottam
-Nessi! Én olyan boldog vagyok!-vetődött a nyakamba boldogan
-Mi történt Lau?-kérdeztem nevetve
-Hát tudod, Mark meg én elmentünk sétálni, és hát, beszélgettünk rólad meg róla. Én azt hittem, hogy téged szeret, és hát szóval...Rákérdeztem, és Ő azt mondta, hogy nem így van.-mesélte Laura.
-Hát ez remek!-lelkesedtem én is.-Na és? Mi történt azután?-kérdeztem, és közben leültünk az ágyamra.
-Tudod amikor azt mondta, hogy nem téged szeret, hanem valaki mást...megint a szívembe mart, hogy ha nem téged és nem is engem szeret, akkor valaki mást akit nem ismerek. De amikor látta, hogy elszomorodtam, azt mondta, hogy az a valaki más, az én vagyok!-vigyorodott el újra. Láttam a szemeiben, hogy mennyire boldog. Szeretem Markot, de csak mint barátot, és ez fordítva is így van. Én tudtam, hogy nem szerelmes belém Mark, és azt is, hogy Laura szerelmes Markba. Mark egy nagyon is jó pasi a maga módján, de nem az én esetem. Igazából nem is tudom, hogy milyen az én esetem.
-Nessi?! Nessi, hahóóó?! Figyelsz te rám egyáltalán?-integetett az orrom előtt Laura vigyorogva
-Oh! Persze, bocsi.-pirultam el -Mit is mondtál?
-Hát csak azt, hogy el kéne mennünk vásárolni az unoka testvéreddel, Alice-vel.
-Remek ötlet! Mikor indulunk?
-Most!-rontott be a szobába Alice.
-Rendben akkor menjünk.-mosolyogtam Alice-re, és Laura is bólintott.
-Hol kezdjük?-kérdeztem a lányokat
-Szerintem először kezdjünk a ruhákkal. Farmerek, pólók, kabátok...-sorolta Alice
-Rendben.-egyeztünk bele és felmentünk az első emeletre.
Mindent megvettünk ami kelhet, mindhármunk kezében alig fért el a rengeteg szatyor. Megegyeztünk, hogy egy-egy emelet után leviszünk mindent a kocsiba, és utána vissza. Szerencsére "csak" 4 emelet volt tele cuccokkal, bár a legfelső emeleten baba holmik voltak, mi ott is rendesen bevásároltunk anyunak, és a kis pocak lakónak.
-Fú lányok! Együnk valamit, mert éhen halok!-jelentette be Laura.
-Rendben együnk, én is ennék valami édeset.-vigyorodtam el barátnőm éhségén.
-Oké! Akkor irány a földszint.-trillázta Alice
Laura rendelt egy hatalmas adag sült krumplit, és három szelet pulyka mellet, én is rendeltem egy ugyan olyat, mint Lau, és kérdem hozzá fagyit. Vaniliásat, étcsokoládésat, epreset, körtéset, boci csokisat, marcipánosat, és két gombóc mézes -sárgadinnyéset, mindezt leöntve eper sziruppal, és még egy kis mézzel. Amikor elmondtam a rendelésemet, a pincér kikerekedett szemekkel hitetlenkedve nézett rám, és alig győzte írni, miből milyet, és hány gombócot kérek. Amikor leírt végre mindent, várakozóan nézet Alice-re, de ő csak intett, hogy nem kér semmit. Láttam a pincér fiún, hogy kifújja a bent tartott levegőt, majd végigmért engem és Laurát, majd megrázta a fejét, és hitetlenkedve elindult leadni a rendelést. Pár perccel később kihozott mindent, mi pedig elkezdtük habzsolni az ételeket. Miután ezzel végeztünk, szóltunk a pincér fiúnak, hogy fizetni szeretnénk. Mosolyogva jött a számlával, és mikor látta, hogy minden elfogyott, akkor megint megdöbbent.
-Ízlett az étel?-kérdezte még mindig a tányérokat nézve.
-Igen, köszönünk szépen mindent.-mosolyogtam rá. Átnyújtotta nekem a számlát, én pedig rápillantottam a számlára, csak 70$, én pedig belecsúsztattam, a kis bőr tokba 100$-t, és a telefon számomat.
A pincér megnézte, hogy rendben van e a számla, és mikor látta, hogy többet adtam, megint kikerekedett szemekkel nézett rám. Nagyon vicces egy fiú.
-De kisasszony, ez jóval több mint amennyi...
-Tartsa meg a visszajárót.-szakítottam félbe nevetve. Felvettük a szatyrokat, és elindultunk kifelé. Még visszanéztem a fiúra, és láttam, hogy csak ledöbbenve áll az asztalnál, és egy köszönömöt suttog, azután meglátta a kis kártyát a pénz mellett. Nagyon tetszett ez a srác.
-Na te kis kaszanované!-vigyorgott rám Alice -Láttam amit láttam -vigyorgott rám.
-Mi az amit láttál? Én nem láttam semmi különöset.-tetettem az ártatlan
-Csak nem..? Nessi, te már megint telefon számokat dugdosol a számlába?-nevetett barátnőm amint megértette miről is van szó.
-Én? Dehogy. Honnan veszed? És mi az hogy már megint?-kérdeztem hitetlenkedést színlelve. Persze egy másodperccel később mindhármunkból kitört a nevetés.
Mikor már haza értünk, láttam, hogy valami nem stimmel.
-Anya?-kérdeztem rögtön.-Rose hol van Anya?-már-már hisztérikusan csengett a hangom
-Nyugalom Nessi.-mosolygott megnyugtatóan -Bellának semmi baja nem esett, mindenki jól van.
-Akkor miért érzem úgy hogy valami nincs rendben. És Apa? Hol vannak a többiek?
-És Mark?-Szólt közbe Laura is
-Mindenki jól van már mondtam. A szüleid fent vannak az emeleten Carlisle dolgozó szobájában. Épp megnézik a kis tesódat. Én csak azért jöttem le, hogy elmondjam, most pedig együtt felmehetünk. Mark pedig a szobátokban van.-válaszolt Rose sorban a sok kérdésre.
-Oké.-fújtam ki a levegőt.-Behozzuk a csomagokat, és utána felmehetünk csak két perc az egész.-mondtam, aztán már siettem is a következő csomagért. Valami akkor sincs rendben. Tényleg gyors voltam. Azt hiszem velem nincs rendben minden. Valahogy...megváltoztam.
(Edward szemszöge)
Mikor megtudtam, hogy Bella és a lányom...nem, nem az én lányom..korholtam magam gondolatban. Szóval hogy Belláék haza jönnek, azonnal kiborultam. Haza jönnek...Ez teljességgel lehetetlen lesz. Nem fogom kibírni, hogy ne érhessek hozzá...ne érhessek Renéesméhez. Tudtam hogy ő sem lát engem. Jóformán nem is ismer engem. Pedig ha tudná...Nem, ezt most abba kell hagynom. Jacob és a lányok nemsokára hazaérnek, és nekem türtőztetnem kell magam. Már 18 éve hogy Bella elment tőlem, de mintha csak tegnap lett volna, hogy a szigeten kiderült minden.
(pár nappal később)
Folyamatosan figyeltem Bellát. Olyan boldog volt, és gyönyörű, mint mindig. Szépen domborodó nagy pocakkal érkezett meg hozzánk, és azóta is csodálatos mámorban úszom. Bárcsak az én gyermekemet hordaná a szíve alatt ilyen boldogan, és vidáman. Látszik rajta, hogy majd kicsattan az egészségtől és a büszkeségtől, hogy egy kisfiút ajándékozhat Jacob-nak. A szívem körül mindig összeszorult valami amikor láttam hogy néznek egymásra. Olyan őszinte szerelem csillog Bella szemében. Sokok évvel ezelőtt csak rám nézett így. Csak nekem jártak édes csókjai...
Viszont Jacob fejében valahányszor meglátta Renéesme-t, valami furcsa érzés kavargott. Mintha vonzaná valami hozzá. Erősebb mint ami egy apa-lánya kapcsolat megindokolhatott volna.
Nessi fejében is láttam ezt az érzést, de mintha ő csak valahogy furcsán érezné magát, és emellett amikor a közelében vagyok, érzi, hogy valaki figyeli, de egyszerűen csak eltemeti magában ezt az érzést, és csak butaságként gondol rá.
Amikor Balla felment Carlise-hoz egy vizsgálatra, mindenki velük tartott az ultrahangos kép miatt. Én nem igazán akartam látni, de aztán mégis bementem, mert ez a baba mégiscsak Bellához tartozik. Édes kis csöppség volt. Pont olyan, mint Nessi volt, még azelőtt, hogy Jacobbal elmentek volna.
A lányok hazajöttek, és Nessi úgy érezte valami nem, olyan mint régen. Tudtam, hogy mire gondol, de megint eltemette ezt az érzést. Úgy tűnik valami tényleg megváltozott. Nessi kezd jobban hasonlítani egy vámpírra. Gyorsabb lett, látása élesedett.
Ezt Jacob is észrevette.
Valahogy kezdem azt hinni, hogy valami elromlott Karue igéjében, mert egyre több lesz a furcsaság.
(Jacob szemszöge)
Bella nagyon boldog, a kis jövevény 3hét múlva megszületik.
Én is boldog vagyok, de valami nem jó. azt hiszem beszélnem kell Edwarddal. El is indultam már a szobájához, de összefutottam Nessi-vel.
-Szia Szívem! -az utolsó szó valahogy nem hiszem h. nekem lett címezve. Nessi pedig mosollyal az arcán fordult felém...vagyis azt hittem, hogy nekem mondja, de aztán elsietett mellettem, és ott az orrom előtt "beleugrott" Mark karajiba, és csókban forrtak össze. Valahogy nem tetszett ez nekem. Nagyon mérges lettem, és újra remegni kezdtem, mint régen.
-Nessi!-morogtam mérgesen
-Tessék Apa.-Az apa szó most jobban fájt mint valaha- Valami baj van?-kérdezte aggódva és odasietett hozzám.
-Nessi én..nem én vagyok az apád!-nyögtem ki, remegő tagokkal, de amint hozzámért, a remegés alább hagyott, aztán végleg megszűnt.
-Ne bolondozz már Apa!-nézett rám rosszallóan.-Már hogy ne te lennél az apám? És ha jól emlékszem te kísértél el az oltárhoz ahogy azt egy apának illik. Te adtad az áldásodat ránk...Ráadásul már egy unokád is van. Nem értem. Miért jössz most ezzel megint.-sorolta Nessi a dolgokat, bennem pedig megállt az ütő. Még hogy én adtam az áldásomat,? az oltárhoz kísértem, és odaadtam Nessit egy olyan ficsúrnak mint ez a taknyos?! Egy unoka??? Jesszusom! Nem!
-Ez nem lehet igaz. Nessi te hozzám tartozol! Te az én bevésődésem vagy. Nem...nem..
-Jacob! Jacob! Ébredj fel az isten szerelmére, megijesztesz!-Bella hangja kirángatott az álmaim közül....ez egy rém álom volt. A legborzalmasabb, amit valaha álmodhat az ember.
-Bella! Jól vagy? Sajnálom. Én..én csak azt hiszem rosszat álmodtam. Én. Én Sajnálom.-habogtam össze-vissza
-Semmi baj, én jól vagyok. A kérdés inkább az, hogy te jól vagy e?
-Igen ez egy nagyon jó kérdés Bella. Jacob, valami baj van?-kérdezte Jasper, miközben szakértő szemmel vizsgálgatta az érzéseimet.-Zaklatottnak, és teljesen rémültnek látszol.
-Én..jól vagyok. azt hiszem, hogy csak egy kis friss levegőre van szükségem.-mondtam, és kisiettem a szobából, ahová az egész család odacsődült. Egyedül kellett maradnom a gondolataimmal. Valami nagyon nem stimmel. És most már tényleg el kell mennem ezt megbeszélni Edwarddal. Valamit csak észre vett ő is.
-Igen Jacob észrevettem.-hallottam meg Edward hangját a hátam mögül.
-Edward. Láttad...Láttad az álmomat?-kérdeztem idegesen.
-Igen. Úgy kiáltott felém, mintha a fülembe sikított volna valaki.
-Azt hiszem, hogy az ige, amit Bellára tettek...meg kell fordítani. Nessi..Nessi az én bevésődésem. ezért kötődtem hozzá jobban, mint Bellához. Mindig is ő volt nekem a fontosabb. Most már rájöttem. Annyi év után...Én szeretem Bellát, de...máshogy szeretem őt, mint Nessit.-próbáltam megmagyarázni a megmagyarázhatatlant.
-Tudom Jacob, tudom. Szerintem, Karue beleavatkozott a sorsba, de nem elég erős az igéje, hogy teljesen megváltoztassa. Azt hiszem az igét egészen könnyen lehet visszafordítani.
Azt kell mondanod Bellának, ami......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése