Nap és Hold-18. fejezet (chatbuli alatt)

Hahó mindenki! ez a feji egy játék része! ha még most szombaton tévedsnél erre, írja chatbe és elmagyarázzuk a játékot!:)

18. fejezet

A Csata

(Edward szemszöge)

-De mégis ki lesz az Edward?-kérdezte Esme

-Nem ismerem. Eddig még nem találkoztunk vele. Vámpír, de... Alice nem lát többet.-kommentáltam húgom látomásait. Még jó ideig ment ez így tovább. Mindenki gondolataiba ményedve figyelete az események változását. Alice, vámpír létére nagyon kimerült már a folyamatos látomásoktól. Emmett lefektette a díványra, én pedig mindent elmondtam, amit lát. Aztán Alice elcsípett egy rövid, villanásnyi képet, miszerint Arazell mégis az eredeti időpontot választja. Tudtuk, hogy csak játszadozik velünk. Jasper és Carlisle közben ugyan arra gondoltak: el kell vinni innen a lányokat.

-Igazatok van.- fordultam most feléjük.- Ugyan arra gondoltatok.- magyaráztam egy halvány mosollyal - El kell vinni innen a lányokat. Nem maradhatnak itt. Arazell tudja a képességeinket, és tudja, hogy nem engeditek el őket. Erre viszont nem számít. Rose elmegy velük. Elutaznak.-magyaráztam.- Alice fejében megint váltott a kép. Azt látta, hogy a lányok elmennek innen. Mi pedig kimegyünk a mezőre.- Arazell abbahagyta a játékát, és mi tudtuk, -már egy jó idelye,- hogy marad a holnap utáni időpont.

(Este)

A lányok elbúcsúztak tőlünk. Carlisle és Jarper elvitték a lányokat a repülőtérre. Úgy döntöttünk, jobb ha most indulnak el, hogy Arazellnek ne legyen ideje elkapni a lányokat, utazás előtt vagy közben. Én, Alice és Emmett mellett maradtam, hogy együtt figyeljük Alice látomásait. Pár órával később megérkeztek Apáék. Mindenki feszülten ücsörgött a nappaliban. Aztán elérkezett a reggel. Tudtuk, hogy ma nem tudunk mást csinálni, mint várni. Alice látomásai, már nem változtak olyan gyakran. Láttuk a harcot. Az eddigi kimenetel a győzelem volt, viszont tudtuk, hogy nem szabad elbíznunk magunkat. Azt is tudtuk, hogy mi sokkal rendezettebbek vagyunk, mint az újszülött vámpírok. Mi hallgatunk egymásra. Nem úgy mint ők. Nekik más nem számít, csak a vér. Másra nem tudnak gondolni.

Arazell elintult velük. Sokáig nem történt különösebb dolog. Aztán megszólalt a telefon. Emmett felvette.

1. feladat: Na vajon ki hívhatja őket ilyenkor?

-Haló!

-Emmett, itt Rose. Csak szólni akartam, hogy megérkeztünk , és hogy minden rendben ment. Már itt vagyunk a szállodában. Nem láttam semmi különösebbet, és egy vámpírt sem éreztem a közelben. -tájékoztatott minket, úgy ahogy azt meg is beszéltük.

-Rendben van. Nyugtasd meg a lányokat! Menjetek vásárolni vagy valami csajos program. Menjetek el például egy csippendél show-ba!- ajánlotta az ötletet Emmett viccelődve

-Emmett! Ez most nem épp a legalkalmasabb idő ilyesmire!-szidta Rose

-Rendben, csak gondoltam fel kéne dobni a hangulatot. Az embereknek nem tesz jót a sok aggódás!- válaszolta Emmett most már komolyabban. Tudta ő, hogy most igen is komoly a helyzet, és csak jót akart. Igazából ő is ideges már...a várakozástól. Már nagyon várja a " jó kis bunyót"-ahogy ő fogalmaz.

-Oké, értem én. Ne haragudj.-motyogta Rose. Azt hiszem megbánta, hogy üvöltözött Emmettel.

-Semmi probléma hugocskám.-válaszolta Em jókedvűen- Majd ha hazajöttetek, majd meglátod, hogy nem kellett volna ennyit aggódni miattunk.

-Jól van. Átadnád a telefont Jaspernek? Bella beszélni szeretne vele.

-Persze.- mondta, és átdobta a telefont a vele szembeülő Jaspernek.

-Szia Kicsim.

-Jasper. Annyira aggódom értetek.-motyogta Bella a telefonba, de még így is kihallatszott a hangjából a féltés.

-Nyugodj meg Kicsim, nem lesz semmi baj. Győzni fogunk, ebben biztos lehetsz. Nem kell félned semmitől. Holnap már haza is jöhettek. Próbáljátok meg élvezni a napot Ausztráliában. - nyugtatta meg Jazz

-Rendben. Megpróbálom. Átadnád Carlisle-nak a telefont? Anya szeretne beszélni vele.

-Prsze Szívem. Szeretlek!-búcsúzott Jazz, majd átadta a telefont Apának.

-Kedvesem!

-Carilse! Minden rendben van. Ugye? Mikor...?-kérdezte Esme idegesen

-Semmi baj. Holnap lesz, de ne aggódj te sem! Nem kell idegeskedned. Ahogy Jazz mondta, próbáljátok meg élvezni az ottlétet. Vásároljatok, nézzétek meg a látványosságokat, az állatokat. Biztos nagyon jó lesz. Ha megtetszik, akkor esetleg mi is odamegyünk holnap után. Rendben?

-Persze-persze. Jó lenne, ha már vége lenne ennek az egésznek. Olyan sokáig éltünk miatta kétségek között...-csuklott el a hangja

-Semmi baj Kedvesem. Hamarosan találkozunk. Még 48 óra, és újra együtt leszünk.

-Rendben. Szeretlek. Vigyázz magadra, és mindenkire kérlek.

-Vigyázok. Szeretlek. Szia.-búcsúzott el Apám, majd visszadobta Emmettnek.

-Oké! Most szerintem menjünk el vadászni. Mást nem tehetünk. És kell az erő holnapra...-pattant fel Alice

-Ebben igazad van.-mondtam

-Akkor menjünk.-bólintott rá Jazz is.

(másnap hajnalban)

Arazell nemsokára ideér.

-Indulnunk kell.-mondta Alice. Bólintottunk, és elindultunk a ház mögötti erdőbe. Úgy döntöttünk minél messzebb megyünk a várostól, annál jobb lesz. Nehéz lenne eltitkolni, még ha nem is vagyunk közel az emberekhez.

Mindenki elhelyezkedett a megbeszélt helyen. Így vártuk őket.

Majd egy 5 perccel később meghallottam a gondolataikat.

Már majdnem ott vagyunk. Nemsokára az enyém lesz végre Esme. Az esküvő pedig holnap lesz. Örömmel kell majd fogadnia a hírt, hogy az anyjával lehet. Persze csak akkor ha...

2. Milyen feltétele van Arazellnek?
3. És hogy érti azt h. az anyjával lehet majd Esme?

hozzám jön, és a kicsi Bella is velünk jön majd természetesen. Milyen boldog lesz! Cullenék nem jelentenek akkora gondot. A vámpír seregem legyőzi őket. -gondolta Arazell. Amiből csak annyit értettem, hogy alulbecsül minket. Látszik, hogy nincs harcban tapasztalata.Mindig a képességével intézte el az ellenségeit. Nem kellett harcolnia soha.

-Hallom őket! Nemsokára ideérnek.-mondtam halkan, hogy azért mégse halljanak meg minket. Viszont a szél megfordult, így megéreztek minket. Nem is kellett mondanom, ezt mindenki tudta.

Cullenék! Csak nem elénk jöttek? De kedves! Belerohannak a vesztükbe! Kétszer annyian vagyunk mint ők! Hogy gondolták egyáltalán ilyesmire. De nem is baj. Legalább az emberek nem láthatnak majd semmit.

Nem sokkal később megjelentek a az erdőben velünk szemben.

Tényleg sokkal többen voltak mint mi, de még mindig kevesebben, mint amennyien el tudtak volna bánni velünk.

-Ó a Cullen család! Milyen megtiszteltetés, hogy önként jöttök végleg meghalni!-köszöntött minket mézesmázosan Arazell.

-Nem akarunk harcolni.-lépett egyet előrébb Carlisle

-Nahát! Ez nagyszerű!-csapta össze a tenyerét Arazell- Esetleg előkészítettetek már néhány mágiját is magatoknak? Milyen kedves, és előrelátó gondoltat.-mondta gunyorosan

-Ami azt illeti igen, előkészítettünk pár mágiját, ha "esetleg" szükségünk lenne rá.-morogta Emmett

-Ó! Valószínűleg szükség lesz rá!-jelentette ki Arazell

-Arazell! Hagyd békén a feleségemet, és a lányomat.-jelentette ki Carlisle- kicsit furcsa volt ,de hallottam, mit tervez. Elhiteti vele, hogy már papíron is véglegesen hozzá tartozik Esme, és Bella is Jasperhez.

-Hát persze,

4. Arazell tényleg belemegy?

-Hát persze, hogy ennek a kérésnek nem tudok eleget tenni.Esme nem a feleséged, mert ő már amióta megszületett az enyém, és senki másé! Nem érintetted meg. Ezt biztosan tudom. És Bella is hozzám tartozik.-fordult most Jasper felé, akinek ökölbe szorult a keze.

-Nem hagyod őket velünk. Igaz?-kérdezte Jasper. Láttam, hogy mit akar. Fel akarja hergelni, hogy elveszítse a fejét, és önként essen Jazz csapdájába.

-Nem. Nem hagyom. Ők hozzám tartoznak.-jelentette ki keményen Arazell

-Hozzád? Már miért tartoznának hozzád? Egy senki vagy a számukra. Tudják, hogy nem árthatsz nekik.-jelentette ki Jazz, csak úgy félvállról, hanyagul.

-Mert az ő családjuk hozzám tartozik már több évtizede. Pont most lesz majd a századfordulónk.-válaszolt Arazell összeszorított fogakkal.

-Na és? Minket nem tudsz kijátszani. Bella és Esme már jobban tartozik hozzánk, mint hozzád valaha is.-még mindig foghegyről

-Ez nem igaz. Ők az enyémek!- Hühűű kezd bemérgesedni a krapek-kommentálta gondoltban Emmett

-Nem hiszem.-válaszolt Jazz.

-Edward! Hagyátok abba! Talán nem tudjátok, hogy mire képes?-

5. kinek a hangját hallja Edward?

6. Jaspernek sikerül a terve, vagy Arazell végül megnyugszik?

-Edward! Hagyátok abba! Talán nem tudjátok, hogy mire képes?-kérdezte egy női hang. Nem hallottam még őt soha ezelőtt, de nem is mertem szétnézni honnan jöhetett a hang, nehogy gyanús legyek.

-Edward! Én is hallom a gondolatokat, mint Te! Én is tudok olvasni mások gondolatai között. Átvettem a képességed. Én Elisabeth vagyok. Esme anyukája, és Bella nagymamája! Kérlek! Hagyjátok abba!

-Elisabeth?! De te meghaltál. Eltemettek téged, még...Atya ég! Csak nem?

-De igen Edward! Vámpír lettem. Engem láttál Alice látomásai között. Én vagyok az. Arazell sakkban tartott engem. De megszöktem tőle. Nem tudott ártani nekem, mert sokkal erősebb képességeim vannak mint neki. El tudom venni mások képességét.

-Elisabeth! Ha ez így van, mért nem segítettél már korábban is?-kérdeztem rosszallóan.

-Erre most nincs időnk!-förmedt rám

-Elisabeth! El kell pusztítanunk Arazellt végleg. Nem megy el békében. Jazz csak el akarja érni, hogy maga kezdje el a harcot.-magyaráztam neki a helyzetünket.

-Rendben. Ez tetszik. Segítek. Majd én...

7. mit akar tenni Elisabeth?

Majd én megüzenem a többieknek. Te meg se mozdulj!

-Rendben.-mondtam, majd hallottam, hogy a többiek fejébe is beszél.Úgy tűnik tényleg sok képessége van. Szerencsére mindenki felfogta. Jasper és Carlisle beszélt folyamatosan Arazellel. Jasper megüzente nekem, hogy már elég mérges, de nem akar mozdulni.

-Elisabeth!-üzentem neki.-Mond meg Jaspernek, hogy segítsen rá egy kicsit a képességével.-Jasper bólintott, és egy apró hullámmal rásegített Arazell dühére.

-ÁHH! elég a beszédből! Ők hozzám tartoznak, és kész! Újszülöttek! Tépjétek szét őket!-fröcsögte, mire az összes újszülött felénk indult.

(Jasper szemszöge)

Hát elkezdődik végre! Edwardnak igaza volt.

Carlisle-t és engem egyszerre értek el a vámpírok. Egyszerű volt őket legyőzni. Mintha csak réges-régi létembe csöppentem volna vissza. A harcos múltam sokat segített nekünk a felkészülésben. Egyszerre intéztünk el egy-egy vámpírt, akik minket szemelek ki maguknak. Átverekedtük magunkat a tömegen. Előre nyomultunk Carlisle-val, hogy elérhessük végre azt a szemétládát. Amint a közelébe értünk, használni akarta a képességét. Meg is merevedtünk, de alig egy másodpercre rá, már szabadok is voltunk. Amikor Arazell rájött, hogy nem tudja használni a képességét... megijedt. Ez meglepett, de nem annyira, hogy megállítson.

Elértük őt, -és mint még pár hete- szét akartuk tépni. Most taktikát váltott, és szembeszállt velünk. Már tudtam, hogy nincs harci tapasztalata. A tartása jó volt, de nem jól helyezkedett. Könnyedén nekiindultam, de felugrott az egyik fára. Carlisle és én utána mentünk. egyszerre landoltunk, a fa két oldalán voltunk, velünk szembe az a mocsok. Átugrott a következő fára. És eszembe jutott valami: csak nem táncolunk?

(Emmett szemszöge)

Végre elkezdődött a bunyó! Már régóta vártam erre a pillanatra, hogy szétrúghassak pár márvány popót! Nevetve mészároltam minden utamba eső újszülöttet. Határozottan jól esett, de közben figyeltem Szerelmemre is. Tudtam, hogy erős csajom van, de azért nem mertem volna egyedül hagyni ennyi gyilkológéppel. Fél szemem mindig rajta volt, és a közelében maradtam. Már vagy egy tucattal is végeztem amikor láttam, hogy egy nő van Edward mellett, aki szintén írtja a babákat.

8. kik azok a babák?

9. miért nem tudta használni Arazell a képességét?

[szerk.:az újszülöttekre céloz, csak a félreértések elkerüléseként;)] Gondolom Ő lehet Elisabeth, aki szólt mindannyiunknak. Biztos ő az!-gondoltam, majd letéptem egy újabb újszülött fejét.

-Jól csinálod Bogárkám!-kiáltottam Alice-nek.

-Tudom Mackókám!-válaszolta miután ő is széttépett egyet.

-Hol vannak Jasperék?-néztem körbe, míg összetéptem egy újabbat.

-Bent vannak az erdőben. Épp elintézik Arazellt!-válaszolt Elsiabeth, aki szintén szétszedett egyet.

Edwardnak kettő is a nyakán volt. Gondoltam segítek neki, ugyanis már csak három maradt. Egyet széttéptem útközben, aztán mikor odaértem Edwardhoz, ez egyiket megragadtam, majd egy nagyobb tekerés után a földre dobtam a többihez. Eközben Edward szétszedte az utolsó is.

-Na ez ennyi volt.-sóhajtottam.....

10. Mit válaszol Elisabeth, hol vannak Jasperék, és mit csinálhatnak?

11. Emmett elégedett vagy inkább szomorú, hogy vége van a harcnak?

-Na ez ennyi volt.-sóhajtottam elégedetlenséggel.-Kicsit azért jobbak is lehettek volna. Olyan könnyen lehet szétszedni őket, mit egy játékbabát.-fintorodtam el.

-Nyugalom Mackókám, majd legközelebb.-bújt hozzám az én kicsikém.

-Tudom Bogaram, majd legközelebb.-ami azt illeti nem tudom, hogy mikor lesz legközelebb, de tudok várni, van időnk..rengeteg ami azt illeti.- Na és mi van a többiekkel? Hol vannak Carlisle-ék még mindig?-néztem körbe.

-Egy tisztáson épp megölik Arazellt- válaszolta Bogárkám

-Menjünk oda! Látni akarom!-mondta Elisabeth, és rohanni kezdett.

-Honnan tudja merre kell menni?-ráncoltam össze a homolokom zavartan.

-Tudod Emmett, ő nem csak hogy üzenni tud neked gondolatban, de olvassa is azokat. Látta Alice látomásást a helyről, és felismerte.-vont vállat az öcskös.

-Oké, akkor talán menjünk mi is.-tanácsoltam, és elindultunk Elisabeth után.

A fák között futottunk egy ideig, aztán kiértünk egy tisztásra, ahol láttuk, ahogy épp háromba tépik Arazellt! Hallottuk a reccsenést, ami zene volt füleimnek. Miután mind a hárman felénk fordultak Arazell darabjaival, Alice felsikkantott örömében:

-Tudtam, hogy sikerülni fog!-nevetett csilingelő hangján, majd a karomba vetette magát.

-Igen! Úgy tűnik, hogy vége van!-vigyorgott Carlisle

-Igen, de gogyran tűzbe velük!-mondta sürgetően Elisabeth

Bólintottunk, majd az összes mágiját meggyújtottuk. Elsőnek dobták bele Arazell maradványait, hogy minél előbb véglegesen megszabadulhassunk tőle. Aztán szép sorban, odahordtuk az összes újszülött-maradványt is , elégett az összes.

-Miondtam én, hogy szükségünk lesz a mágjákra!-vigyorogtam

-Igen, ez 100%-os volt, csak azt nem tudta, hogy ugyan annyira biztos volt, hogy ők kerülnek bele, és nem mi.-nevetett mellettem Bogárkám.

-Igen. De azt hiszem vissza kell mennünk a házba. Fel kell hívni Rosalieékat, és megmondani mi a helyzet, ráadásul van egy kevés megbeszélnivalónk is.-a mondat utolsó felét már Elisabeth-nek mondta.

Bólintottunk, majd visszafutottunk a házba.

Jasper azonnal telefonálni kezdett.

-Rose!

-Jasper! Valami baj van?-szólalt bele idegesen a telefonba Rose

-Nem, semmi baj nincsen. Vége van.

-Tényleg! Esme, Bella! Vége van! Győztünk!

-Ki hívott? Jasper az? Ideadod nekem Rose?-hallottuk meg Bella hangját is.

-Persze Bella. Tessék.

-Jasper?!

-Itt vagyok Kicsim!

-Minden rendben van? Meg..megöltétek?-kérdezte Bella remegő hangon

-Igen Kicsim, megöltük, nincs többé!-válaszolta nyugtatóan Jazz

-Ó hála az égnek!Hallod Anya! vége van megölték! Szabadok vagyunk!-újjongott Bella

-Megyünk haza!-jelentette ki Esme

-Haza megyünk az első géppel!-monda Bella

-Rendben. Amúgy még van itt vég valaki. Azt hiszem, tényleg jobb lesz ha hazajöttök, hogy minél hamarabb találkozhassatok vele!

-Értem. De ki az? Az az ismeretlen ismerős akit Alice, és Edward is látott?-kérdezte kíváncsian Bella

-Igen Ő az. Ő, nos, Ő a Nagymamád.

-Mi?-hallottuk még Bella hitetlenkedő hangját, majd megszakadt a hívás.

12. Mi történt Bellával? Miért szakadt meg a vonal?

-Bella?!-szólt Jasper idegesen, aztán szitkozódott egy sort

-Mi az bratyó? Talán kiesett a kezéből a telefon?-viccelődtem

-Nem tudom Emmett. Lehet. De mi van, ha mégsem? Lehet hogy valami baj történt.-kezdet el sopánkodni. Komolyan mondom, mint egy kislány

- Nem hiszem, hogy...-kezdte volna Elsiabeth, mikor megszólalt újra a telefon. Jasper azonnal felvette

-Haló?!

-Jasper! Bocs, Bella elájult, és kiesett a kezéből a telefon, mikor elkaptam. Mit mondtál neki, hogy visszajött a halott nagyanyja? Esme anyja?- beszélt Rose

-Igen Rosalie. Ez így történt. De mi van Bellával? Jól van? Nem ütötte meg magát? Biztos, hogy csak ájulás?-záporoztak Jasperből a kérdések. Komolyan mintha egy autó balesetet szenvedett volna a kishugi!

-Semmi baja nincs Jasper. Nemsokára felébred.-monda magabiztosan az én Bogárkám

-Jól van.-bólintott Jasper.-Amint lehet, szálljatok fel egy gépre, és szóljatok mielőtt felszálltok, hogy mikor értek ide!- utasította Jasper idegesen

-Jól van. Amint felébred indulunk is.-duzzogott Rose, és letette a telefont.