2010. augusztus 11., szerda

Nap és Hold-10. fejezet

Szervusztok Kedveskéim! itt van a beígért fejezet az öt szavazatért cserébe.Bevallom nagyon jót kuncogtam, amikor megláttam hogy hirtelen még két szavazat lett amint beírtam hogy 5 szavazatot kérek.:) De nagyon jól esett, tehát ígéret szép szó..itt a friss feji, ez egy kis 2oldalas rész lett, de ha holnapra meg lesz a 10 szavazat hozok még egyet;)

Kicsit felpörgettem a dolgokat, remélem nem bánjátok, és igen, megtudhatjuk, hogy hogy is hívják igazából a "halált".


10.fejezet

Találkozás


(Bella szemszöge)


Eljött a szabadulásom idelye. Anya mára meghívta az egész Cullen családot vacsorára, tehát a délutáni program vásárlás lesz Mollyval. Érdekes lesz, mivel ezt mindig Molly szokta intézni, de anya most valamiért azt mondta, hogy ő akar főzni, és beszerezni az alapanyagokat. Már a hipermarketben sétálgattunk, és közben nagyon jót beszélgettünk. Anya úgy gondolta, hogy nem főz semmi testes ételt, mert amint ő is észrevete Cullenék nem nagyon esznek. Jasper azt mondta, hogy különleges diétán vannak. Semmi hús, tehát lájtos lesz a vacsora. A süteménnyel már más a helyzet, ugyanis ez anyu extra édes torátja, amit én személy szerint imádok. Ez egy fehér csokoládés, áfonyás torta csoda, amihez áfonyás öntet is tartozik. Senki más nem tudja a receptjét csak ő. A vásárlással hamar megvoltunk. És már indultunk is haza, amikor Molly azt mondta, hogy elfelejtett valamit megvenni. Visszakísértük volna, de azt mondta várjuk meg inkább idekint. Így is tettünk. Beültünk a kocsiba, és észrevettük, hogy Bernardó is így tett.


-Bernaró! Meg kell várnunk itt Mollyt.-mondta anya, de Bernardó nem válaszolt neki. Különös érzésem volt... Mintha veszélyben lennénk.

-Én vagyok az Esme!-szólt az a hang amitől undorodtam, és hirtelen ott ült velünk szemben.

-Te??-kérdeztük egyszerre.

-Igen szépségeim, ÉN vagyok az, Arazel, személyesen.-vigyorgott ránk öntelten.-Nem tartottátok be amit ígértetek.-villantak meg szemei bosszúsan.

-Nem ígértünk meg neked semmit!-csattantam fel.

-ÓÓÓ, dehogy nem. Már évtizedek óta! Amióta elkezdődött a kis játékunk.-olyan mézes mázosan beszélt hogy szinte elhánytam magam tőle-A mai estét le kell mondanotok! El kell távolodnotok Cullenéktől!-keményedett meg a hangja.

-Nem. Ezt a mai estét nem lehet már lemondani.-szólalt meg anya.

-Hmmmm...Tudjátok mit? Legyen! De szakítanotok kell velük! Ha nem teszitek, megölöm őket!-fenyegetett meg minket újra, aztán egyszer csak eltűnt!


-Esme! Bella!-hallottuk meg a hangokat mögülünk, aztán hirtelen kivágódott az ajtó. Úgy megijedtem, mintha megint Arazel lepett volna meg.

-Jasper!-pislogtam rá. Hogy került ő ide, és mért ilyen ideges?

-Esme!-szólalt meg mögötte Carlisle.

-Carlisle?-pislogott anya is.

-Jól vagytok?-kérdezték egyszerre.

-Persze.-jött az egyértelmű válasz.

-Alice látta, hogy....-kezdett bele hevesen Jasper, de aztán mintha eszébe jutott volna hogy be kell fognia a száját, és elhallgatott

-Mit látott Alice?-kíváncsiskodtam. Nagyon reméltem, hogy nem látták Arazelt, mert akkor nagyon nagy bajban vagyunk.

-Semmit.-mondták megint egyszerre idegesen. Nagyon furcsák voltak egyébként is, de ez a mostani egészen különös volt. Hogy kerültek ide? És mért ilyen zaklatottak?


-Itt is vagyok!- szólalt meg Molly mögöttük vidáman, de amint meglátta az arcunkat, leghervadt a mosolya. Jasperék idegesen fürkészték a mélygarázst, mi pedig meglepődve ültünk a kocsiban, nagy szemeket meresztve rájuk.

-Történt valami baj, amíg én nem voltam itt?-kérdezte idegesen Molly.

-Nem dehogy. Csak összefutottunk velük, és hát...-kezdte el menteni a helyzetet anyu, de aztán elakadt.

-Mennyünk hozzátok.-szólalt meg hirtelen Carlisle.

-Igen. Az lenne most talán a legjobb.-válaszolt Jasper. Mi a fene folyik itt? Talán megtudták? De hát hogyan? Kérdőn néztem anyára, aki szintén tanácstalan volt.

-Rendben, de Bernardó eltűnt.-jelentette be anya.

-Eltűnt?-rémüldözött Carlisle.

-Nem tudom, az egyik percben még itt volt, együtt beraktuk a csomagokat aztán megjelent...-most én haraptam el a mondat végét idegesen.

-Ki jelent meg Bella?-kapott a szón Jasper.Mintha tudta volna, hogy ki az, de a nevét nem. Ez egyre furcsább lesz.

-Senki. Menjünk haza.-mentett ki anya.


-Gyertek csak beljebb. Foglaljatok helyet.-mondta anya otthon Jasperéknek-Amanda! Laura! Hozzátok be kérlek a csomagokat a kocsiból.-szólt hangosabban.-Molly elkezdenéd a főzést, beszélnünk kell egykét dologról.mondta Mollynak, aki rögtön el is tűnt a konyha irányában.-Most leülünk egy kicsit beszélgetni.-fűzte hozzá anya most nekünk.-Hogy kerültetek ti a parkolóba? És mért voltatok olyan idegesek?-kérdezte még.


-Esme. Azt hiszem, nem titkolhatjuk tovább a dolgokat egymás előtt.-kezdett bele Carlisle- Tudunk az átokról, de el kell mondanotok a részleteket is, hogy segíteni tudjunk, és nekünk is el kell mondanunk valamit....


2 megjegyzés:

Névtelen írta...

végre, végre... remélem bevallanak mindent egymásnakP
király lett, siess a kövivel légyszi...
puszi: Ági

kryszi írta...

Hello! Most találtalak, és rögtön elolvastam az egészet. Nem semmi ahogy megkeverted a dolgokat, de érdekes, olvastatja magát. Látom itt is az a gond, hogy kevés a hsz.Pedig tényleg nem tart sokáig pár szót beírni.Remélem hamar összejön, és lesz folytatás! Pusz:kryszi