Nap és Hold-14.fejezet

Sziasztok! Hoztam a Frisset!:D Jó hosszú lett, bő 5 oldal lett, szóval van mit olvasni;)

Viszont a Banner-készítésre még nem jelentkezett senki.:S Örülnék neki, ha volna rá pályázó. Mint látjátok, ez egy hosszú fejezet lett..persze ezt nem tudhattátok előre. Minden esetre áll még az ajánlatom, viszont december 1. a határidő.

Sok puszit,és jó olvasást!:*

14.fejezet

Napok

(Carlisle szemszög)

Amint hazaértünk, a dolgozó szobámba siettem Esmevel, aki épp elszenderedett a karjaimban. Alice láthatta, hogy meg akarom vizsgálni, mert fent már minden át volt alakítva rendelővé. Lefektettem az ágyra Kedvesemet, majd aprólékosan, centiről-centire megvizsgáltam. Eltört egy bordája, és az arcán jól látszik Arazell keze nyoma. Iszonyatos düh öntött el megint:Haragudtam magamra, mert nem tudtam őt megvédeni ettől, és haragudtam arra a nyomorultra is, mert bántani merészelte.

Mikor elláttam Esme-t lementem a nappaliba.

-Alice? Mi volt ez az egész?-kérdeztem

-Láttam, hogy meg akar ölni téged, és nem volt jobb ötletem, hogy húzzam az időt, mint ez. Azonnal elindultak a fiúk, és tudtam, ha nem tartom fel addig amíg oda nem érnek...-fintorgott.

-Rendben. Mi a terved arra az estre, ha felhívna?

-Találkozom vele...

-És?

-A többit még nem tudom. Előbb el kell döntenie mit akar. Folyton változik a jövő. Valószínűleg megpróbálja kijátszani a képességem.

-Rendben. Addig is, vigyáznunk kell a lányokra.

(Esme szemszöge)

-Carlisle, Bella....Arazell...NEEE!!-kiáltottam, és hirtelen ültem fel,rém álmomból.

-Csss..nyugodj meg Kedvesem.-csitított finoman Carlisle. -Semmi baj. Most már biztonságban vagy.-mondta, majd visszanyomott a párnák közé. Körbenéztem, és láttam, Carlsile szobájában vagyok.

-Oké, rendben.-válaszoltam csendesen.-Mi történt?

-Arazell elmenekült...hazahoztunk, és most gyógyulsz, pár napja...

-Pár napja?

-Igen, 2 napja. Jasper altatásban tartott téged, hogy gyorsabban gyógyulhass.-mosolygott rám.

-Hol van Bella?

-Itt van ő is.

-Itt vagyok anyu.-lépett be az ajtón egy tálcával.-Tessék ezt edd meg, forró leves, ahogy azt te szereted.

-Csak lassan!-intett Carlisle,mert elkezdtem fészkelődni, hogy felülhessek az ágyban.

-Rendben. Nincs semmi bajom.-vettem el a tálcát Bellától.-És most? Mit teszünk?

-Hát..megvárjuk amíg kiderül, hogy mit tervez Arazell, aztán felkészülünk rá, bármi is legyen az. Addig is, itthon lesz mindenki, ketten-ketten mindig kint lesznek a ház körül...

-Te gyógyulsz, mi pedig vigyázunk rád anyu.-vázolták a tervet.

-Rendben. Mást úgysem tehetünk, igaz?-húztam el a számat.

-Nem. Egyenlőre.-fintorgott Carlisle is.

(Bella szemszög)

Már 1 hét is eltelt azóta, hogy anyu, és a többiek visszajöttek. Nagyon aggódtam érte, de Jasper azt mondta, most többet nem tehetünk, minthogy várunk. Várunk...Micsoda egy idegőrlő folyamat?!

-Bella!-hallottam meg a számomra legszebb hangot.

-Igen?-néztem fel rá.

-Van kedved megnézni velem egy filmet?-mosolygott rám angyalian. Hogy tudnék nemet mondani neki? Őrület!

-Persze, szívesen.-egyeztem bele. Megfogta a kezemet, és maga után húzott a szobájába. Szeretek itt lenni. Olyan biztonságban érzem itt magam.-Mit nézünk?-kérdeztem, mikor leültem az ágyra, szemben a hatalmas tévével.

-Hmm... Mit szólnál az Üvöltő szelekhez, vagy esetleg a Szerelmünk Lapjai? Vagy esetleg máshoz lenne kedved?

-Üvöltő szelek. Azt szeretném megnézni.-mosolyogtam rá, ő pedig már tette is be a filmet a lejátszóba.

Ez egy nagyon érdekes történet. A könyvet már rongyosra olvastam. Ez az egyik kedvencem. Jasper leült mellém, én pedig a mellkasára hajtottam a fejem, ő pedig cirógatta a hajam. Mindig így nézzük a filmeket. Nagyon kényelmes így nekem, és szerintem neki is tetszik, hogy ilyen közel vagyok hozzá, mert mindig nyugodtság árad belőle ilyenkor.

A film közepén viszont laposakat pislogtam már, ezért inkább felültem, mert most nem akartam elaludni a filmen. Jasper csak mosolygott rajtam, viszont a film vége felé -mikor már teljesen felébredtem- megint visszafeküdtem a “megszokott helyemre”. Így sokkal kényelmesebb volt mellette.

-Lemegyünk, hogy egyél valamit?-kérdezte mikor vége lett a filmnek.

-Igen. Szívesen ennék valamit, amit te készítesz nekem.-mosolyogtam fel rá.

-Igen is hölgyem.-szalutált mosolyogva, majd felhúzott az ágyról, és lementünk a konyhába.

-Mihez lenne kedved?-kérdezte félig a hűtőben matatva.

-Nem is tudom. Valami édességet ennék talán...-mosolyogtam elpirulva.

-Megint egy kis mazsolás-narancsos vailiafagylaltot szeretnél csokoládé sziruppal, és egy kis somlói-galuskát hozzá?-vigyorgott rám.

-Igen, az jólesne..-pirultam még jobban. Az elmúlt pár napban csak ezt ettem édességnek.

-Rendben. Semmi akadálya.-vigyorgott még mindig, közben már elkezdte kiszedni a fagyit, a szirupot, és a somlói-galuskát a hűtőből.

-Kár, hogy te nem szereted az ilyesmit.-mondtam mikor elém helyezte a kelyheket, és egy nagy pohár tejet.

-Ugyan! Még jobb is így, mert nekem nem maradna.-nevetett, aztán mellém ült, én pedig csúnyán néztem rá, miközben egy falat somlóit tömtem magamba.

-Tudod, nem szabadna ennyire elkényeztetned.-dorgáltam, mikor lenyeltem a falatot, de utána már a számban volt a következő falat.

-Hát aki megérdemli, azt mért ne lehetne elkényeztetni? Amúgy meg nem is kényeztetlek el. Egyszerűen csak szeretném megadni neked, amit kérsz. Ez egyáltalán nem elkényeztetés.-magyarázta nekem nagy komolyan.

-Pont ezt hívják elkényeztetésnek.-mutattam rá a kanalammal.

-Hát jó. Akkor elkényeztetlek.-vigyorodott el.-De mért is olyan nagy baj ez?-kérdezte

-Mert így el fogok hízni. Aztán majd csak gurulni fogok, mint egy kismalac.-fintorodtam el.

-Te? Elhízni? Dehogy fogsz! De ha mégis elhíznál, attól én még szeretni foglak.-mondta, és nekem torkomon akadt a falat.-Bella!- kiáltott fel mellettem -Bella mi a baj?-kérdezgette Jazz, nekem pedig köhögés rohamom lett, amint sikerült lenyelni a falatot.

-Mit...mit..mit mondtál?-kérdeztem köhögve.

-Én...én csak azt mondtam, hogy...szeretlek Bella.-döbbent le ő is, amint felfogta mit is mondott.

-Igen...ezt...én is hallottam.-köhögtem tovább, és ittam egy korty tejet.

-Bella, én...

-Nem, semmi baj.-mosolyogtam rá.-Tudod csak meglepődtem, mert kimondtad, hogy szeretsz.

-Ohh...

-De most én is mondok valamit...-mondtam, és magam felé fordítottam az arcát -Én is szeretlek téged.-mosolyogtam rá, ő pedig csillogó szemekkel, mosolyogva nézett rám.

-Tényleg? Te szeretsz engem?-hitetlenkedett

-Igen. Szeretlek téged Jasper Whitlock Cullen!-erősítettem meg amit az előbb mondtam.

-Ohh Bella!!-kiáltotta boldogan, miközben felemelt, és megpörgetett a levegőben.

-Jasper, elég! Tegyél le!-nevettem. Óvatosan a földre tett, aztán mélyen a szemembe nézett, és hosszúnak tűnő ideig, az arca közeledett felém. Alig bírtam tartani magam, hogy ne ugorjak a nyakába, és én csókoljam meg őt, de türelmesen vártam. A várakozásomnak pedig meg lett a csodálatos eredménye. Ajkunk összeért. Először csak egy leheletnyit érintkezett az ajka az enyémhez, aztán egyre bátrabb lett. Finoman ízlelgette a felső ajkam, majd az alsót, utána apró csókokat kaptam tőle, és már nem bírtam tovább. Ujjaimat a selymes, méz szőke hajába fúrtam, és még közelebb húztam magamhoz. Ekkor vége lett a csókunknak, mert elájultam.

-Bella!-kapott utánam Jasper -Bella mi történt?-kérdezte ijedten, közben lefektetett a padlóra.

-Azt hiszem, hogy elájultam.-motyogtam kótyagosan.-Elfelejtettem levegőt venni.

-Hogy lehet elfelejteni levegőt venni? Te ember vagy, még gondolkoznod sem kell rajta.-nézett rám felhúzott szemöldökkel.

-Ez a te hatásod.-mutattam rá, már kicsit tisztább fejjel, még mindig a földön fekve.

-Jobban érzed magad?-kérdezte gyengéden, és láttam, hogy a fél család már ott van körülöttem.

-Igen, azt hiszem már jól vagyok.-sóhajtottam, majd óvatosan felültem.

-Bella jól vagy?-kérdezte anyu .

-Igen, persze.-pirultam el. Ilyet?! Elájulni az első csókunk közben.

-Jobb lesz, ha felviszlek a szobánkba.-jelentette ki Szerelmem, majd gyengéden az ölébe vett, és felvitt a szobánkba.

-Sajnálom...-nyögtem ki fülig vörösödve.

-Ugyan Bella. Semmi baj, csak megijedtem.

-Sajnálom.-kértem elnézést újra.

-Felhozzam az édességedet?-kérdezte mosolyogva.

-Igen, azt megköszönném.-mire ezt kimondtam, már vissza is tért hozzám, kezében a finomságokkal.

A délutánt végig beszélgettük, közben apró csókokat lopva a másiktól.

Estére anya, és a lányok sütöttek, főztek. 8 órakkor Alice szólt, hogy kész a vacsi, így elindultam lefelé, viszont mikor felálltam, Jasper megfogta a kezem, összekulcsoltam ujjainkat, és így mentünk le a lépcsőn, kéz a kézben.

(Carlisle szemszöge)

Esme bordája már begyógyult. Furcsállottam, hogy ilyen gyorsan meggyógyult, aztán rájöttünk, hogy ez nyilván Arazell erejének hatása. Legalább ennyi pozitivuma van, ennek a szörnyetegnek.

-Esme!

-Tessék.

-Volna kedved megnézni velem egy filmet?-kérdeztem. Tudtam, hogy Jasper is ezt tervezi Bellával, és jó ötletnek tűnt.

-Szivesen.-mosolygott rám kedvesen, én pedig a szobám felé vezettem. Míg Esme leült az ágyra, én a DVD-lejátszóhoz sétáltam.

-Mihez lenne kedved?-kérdeztem hátrafordulva a szekrényből.

-Nem is tudom. Mindegy. Amit szeretnél.-hagyta rám a választást.

-Rendben. Mit szólnál a Macskákhoz? Esetleg egy Love story?

-A Macskák az jó lesz. Rég láttam már.-én pedig azonnal raktam be a lejátszóba. Megfogtam a távirányítót, és leültem Esme-hez. Ő pedig, szinte amutómatikusan mellém bújt akár egy kiscica, és a vállamra hajtotta a fejét, én pedig átöleltem őt a derekánál. Érdekes volt, hogy ez a második filmnézésünknél már így volt. De kifejezetten tetszett. Jó volt ilyen közel lenni hozzá. Átölelni, biztonságban tudni. A musical közepe táján, felnézett rám. Rózsa szépségű ajkait felkínálva nekem, én pedig szinte gondolkozás nélkül lecsaptam ajkaira. Finoman csókoltam érzéki ajkait, aztán elengedtem őt. Behugyt szemmel mosolygott fel rám.

-Köszönöm.-suttogta

-Részemről az öröm.-somolyogtam csodaszép arcát nézve, és ő visszanézett rám, aztán visszafordult a tévé felé, engem pedig beszippantott első csókunk emléke.

Pont ugyanígy ültünk, a film véget ért, egy szerelmes történetet néztünk, félhomály uralkodott a szobában. Esme felnézett rám, kissé ködös tekintettel, kipirult arccal. Annyira gyönyörű volt, hogy nem tudtam ellenállni neki. Megsimítottam gyönyörű rózsás arcrát, óvatosan, figyelve reakcióit a közeledésemre, de nem tudtam mást leolvasni arcáról, mint az izgatott várakozást. Közelebb hajoltam hozzá, és végre elértem kívánatos ajkait.

Csodálatos volt. Mire magamhoz tértem az ábrándozásból, már vége is lett a filmnek. Amit annyira nem bántam, mert így újra magamra vonhattam a figylemét, és újra megcsókolhattam.

Mikor végetért a csókunk, Esme felült, és beszélgetni kezdtünk. Azután hallottuk Jasper rémült kiáltását.

-Bella! Bella mi történt?-egyszmásra néztünk Esme-vel, és már indultunk is ki a konyhába.

-Azt hiszem, hogy elájultam.-motyogta-Elfelejtettem levegőt venni.

-Hogy lehet elfelejteni levegőt venni? Te ember vagy, még gondolkoznod sem kell rajta.-hallottam őket, a konyhapult mögül.

-Ez a te hatásod.-mondta Bella vádlón.

-Jobban érzed magad?-kérdezte gyengéden Jasper, Bella már észrevett minket is.

-Igen, azt hiszem már jól vagyok.-sóhajtotta, majd óvatosan felült.

-Bella jól vagy?-kérdezte Esme.

-Igen, persze.-pirult el.

-Jobb lesz, ha felviszlek a szobánkba.-jelentette ki Jasper, majd óvatosan felnyalábolta Bellát a földről, és felvitte. Úgy gondoltam, hogy nem lenne értelme utánuk menni, hiszen biztos nem történt nagyobb baj, mit hogy elájult. Csak pihenésre van szüksége...és persze levegővételekre.

-Jasper? Mi történt?-kérdeztem, és Esme helyeslően bólogatott.

-Megcsókoltam Bellát, és ő elájult, mert nem vett levegőt közben.-sóhajtotta félmosollyal, majd megfogta a két kelyhet, és a pohár tejet amik a pulton voltak, egy tálcára tette, és már vissza is ment Bellához.

-Nahát.-csodálkozott el Szerelmem.-Ezek a mai fiatalok.-csóválta a fejét somolyogva.

-Esme! Esme!

-Igen? Itt vagyok a konyhában.-válaszolt Kedvesem.

-Tudtam, hogy itt vagytok ám!-kacsintott ránk Alice.- Volna kedved főzőcskézni velünk?-csillant fel a szeme.

-Hát persze, örömmel.-egyezett bele Esme azonnal.-Ugye nem bánod, ha a lányaimmal leszek estig?-nézett rám kérdőn.

-Hát persze, hogy nem.

-Rendben.-nyomott egy gyors csókot a számra Esme.-Szólsz Roselie-nak is Alice? Biztosan szivesen tartana velünk ő is.

-Presze. Itt vgyok.-libbent be Rose is a konyhába.

-Oké, amíg ti főztök, én addig kimegyek a fiúkhoz.-mondtam, majd még egy csókot loptam Szerelmem ajkairól, és kimentem Edwardhoz, és Emmetthez.

-Történt valami?

-Igen és nem. Nem történt, mert itt a ház körül nem történt semmi, viszont Alice-nek látomása volt.-válaszolt Edward.

-És mit látott?

-Arazell eldöntötte. Vármpírokat gyűjt maga köré. Alice homályosan, de látta, hogy kiket akar megkérni, egyikük másikuk még fiatal, képességek nélküli vámpírok. Úgy hisszük azért, mert nekik csak az erejük kell, hogy legyőzzenek minket, és úgy gondolhatja, nincs esélyünk egy csapat vámpír ellen.

-Tudjuk hányan jönnek majd?-hirtelen ideges lettem

-Igen. Mindegyikünkre egy-egy vámpírt szán, plusz ő maga jön. Kissé lebecsüli az erőnket.-morgott Emmett

-Akkor az 7 vámpírt jelent. Tudjuk azt is, hogy mikor jönnek?-kérdezetm

-Igen.