Karácsony ünnepén

Sziasztok! Először is, szeretnék mindenkinek, Boldog, békés karácsonyt kívánni.:) Ajándékként hoztam nektek egy kis novellát. Remélem tetszeni fog nektek.:) Holnap hozom majd a kövi fejezetet a Nap és Hold-ból, és karácsony harmad napján kaptok egy fejezetet a Fordul a kocka című novellámból is. Remélem, hogy így kellőképpen boldog és elégedett lesz mindenki. Ha szabad még annyit megjegyeznék, hogy ezzel a kis szösszenettel elárulok néhány dolgot. Szóval lehet h. lelövöm a poént, de szerintem így is lesz még elég csavar a történetben;)

Sok puszit, és ajándékot mindenkinek!:*

Karácsony ünnepén

(Bella szemszöge)

Már 15 éve annak, hogy vámpír lettem, és 5 éve annak, hogy világra hoztam Jasperrel közös gyermekünket. Tomas nagyon hasonlít az apjára, de persze az én vonásaim is felfedezhetők benne. Tom, és az apja elmentek vadászni, még az ünneplés előtt, én addig igyekszem megvenni az ajándékokat.

-Bella! Bella!- szaladt hozzám Emma, Alice és Emmett kislánya.

-Igen?-fordultam vissza az ajtóból.

-Hoznál nekem még almákat? Tudod, olyan aranyat és pirosat. Kellene még két tucat a fára.- nézett rám boci szemekkel. Pont mint az anyukája.

-Persze kicsim. Kell még valami?-kérdeztem rá. Ahogy ismerem, úgyis kell még valami.

-Hát ami azt illeti igen.-pirult el.

-Na és mire lenne még szükséged Bogaram?- jött le a lépcsőn Emmett.

-Égősorra. De ez most más. Arany és piros fényűt szeretnék, nem fehéret.-magyarázta nagyon komolyan. Tényleg mintha az anyukáját látnám...csak kicsiben.

-Rendben, az is meglesz. Még valamit?-kérdeztem újra, mosolyogva.

-Igen.-most már vörös volt, mint a piros alma. Nagyon szép szín, a hófehér márvány bőréhez.

-Mit szeretnél még?-kérdeztem kedvesen, de már tudtam, hogy egy egész lista áll a fejében, mire lenne szüksége még a díszítéshez.

Ez az első olyan karácsony, amikor Emma díszíti a házat, és nem az anyukája, mert Alice még csak nem is ezen a földrészen van, hanem odaát Európában, beszerezni az ajándékokat. Már egy hete elment, és úgy látta nem ér haza időben ahhoz, hogy feldíszítse "rendesen" a házat...és mindent 200 méterre a háztól. Ezért meghagyott mindent Emmának. Teljesen szabad kezet kapott, amit szerintem Alice csak azért engedett, mert előre látta, hogy tökéletes lesz.

-Girlandok, és boák, természetesen piros, és arany színekben.-motyogta pironkodva.

- Öltözz fel gyorsan, és elviszlek magammal, hogy megvehess mindent amire szükséged van még. Rendben?-kérdeztem nevetve, mert láttam, hogy felcsillan a szeme a lehetőségtől.

-Oké! Rohanok!- ugrándozott örömében, és már el is szaladt az emeletre.

-Ugye tudod, hogy mire vállalkoztál Bella?-nézett rám Emmett úgy, mint egy őrültre.

-Hát persze. Volt már elég időm megszokni Alice vásárlási rohamait, és nem is vártam volna mást, mint hogy a lányotok is ilyen legyen.-vigyorogtam Emmettre

-Oké kislány. Te tudod! Én csak figyelmeztetlek, hogy majd csak holnap reggel találkozunk.-szomorodott el a képe, de úgyis tudtam, hogy egy cseppet sem bánja hogy nem leszünk itthon mi sem.

-Naaa! Ne vágj már ilyen szomorú képet, mert menten elbőgöm magam!-konyult nekem is lefelé a szám. Emmett még szomorúbbra vette a figurát, én meg belementem a játékába.- Gyere ide te nagy mackó! Had' öleljelek meg!-és úgy indultam el felé, mint az öreg nénikék a kisgyerekek felé.-Egyem meg azt a kis cukor pofikádat!-gügyögtem Emmettnek miközben csipkedem az arcát, mire ő feladta az egészet.

-Áhh! Bella! Te olyan gonosz vagy! Tudod, hogy utálom az ilyen nyanyás játékodat! -mormogott

-Tudtam, hogy feladod!-nevettem el magam

-Oh te kis perszóna!-vigyorodott el, mire én hátrálni kezdtem.

-Emmett! Ne most kérlek! El kell mennem ajándékokat venni, és Emma is mindjárt kész lesz az indulásra, úgyhogy ezt most hagyd abba!-szólítottam fel komolyan.

-Nem-nem! Ezt most nem úszod meg hó nélkül húgocskám!-nézet rám ördögien vigyorogva

-Apa! Kérlek! Most igazán nincs idő ilyesmire!-szólalt meg Emma, a megmentőm. Tudtam, hogy ha a lánya kéri meg bármire is, megteszi, csak hogy Emma boldog legyen.

-Oké, de ha hazajöttetek még számolunk!- fenyegetőzött Emmett.

-Rendben, de most már tényleg spuri! Nem lesz elég időm ahhoz hogy el tudjam rejteni az ajándékokat.

-Szeretlek Apu! Majd jövünk.-búcsúzott Emma egy puszival, aztán már ki is perdült a házból.

-Pont mint az anyja!-kuncogtam, és láttam, hogy Emmett csak megcsóválja a fejét mosolyogva.

A dzsippel mentünk, hogy biztos minden ajándék, és dísz beférjen a kocsiba. Fél órával később pedig már Port Angeles bevásárlóközpontjában voltunk.

Emma szinte mindent megvett ami piros volt, illetve arany. Volt itt girland, szaloncukor,piros-fehér pálcanyalóka, gyertyák, gömbök, az elmaradhatatlan almák, fénysorok( azt hiszem azt már kiszállítással, mert 1-1 raklapnyit vett), terítők, székpárnák (amiből már vett pirosat, de most vett még aranyszínűt is), szalagok, masnik.

-Emma szívem! Ezekre tényleg szükséged van a díszítéshez?-néztem a csomagokra kikerekedett szemekkel

-Azt hiszem igen.-mosolygott rám

-Rendben te tudod.-mondtam, és ennyiben is maradt.

Miközben Emma vásárolt, én is vásároltam szorgalmasan az ajándékokat. Már rég megvolt minden a fejemben, most már csak meg kellett vennem őket. Szépen becsomagoltattam, és már vittem is a kocsihoz, közben Emma is végzett nagy nehezen, úgy gondolta már mindent megvett, és mindenből elegendő mennyiségűt. Még szerencse hogy a pénz nem gond, mert ha nem így lenne, akkor nagyon korlátozottak lennének ami kis lakberendezőink.

Mire haza értünk, Jasper, és Tom is otthon volt, így megint lecsúsztam arról, hogy elrejthessem az ajándékokat. Emma újra nekiállt a díszítésnek. Pont kedvez neki a vámpír gyorsaság.

Bementem a konyhába, ahol anya sütött főzött a gyerekeknek.

-Szia Anya! Segíthetek?

-Szia Bella! Ha van kedved, természetesen segíthetsz.-mosolygott kedvesen

-Carlisle?-kérdeztem miközben felkötöttem magamra a köténykémet.

-Még a kórházban. Tudod milyen. Amíg lehet a kórházban van, de már nem sokára ő is itt lesz.

Míg segítettem anyunak, lassan összegyűlt a család. Már csak Alice, Edward, és Rose hiányzott, de Ők is hamarosan betoppannak. Emmett kiment értük a repülőtérre.

-Emma. Kész vagy?-kérdeztem meg, csak hogy biztos legyek benne, minden készen áll az ünneplésre.

-Majdnem.-felelte

-Segíthetek valamiben?

-Azt hiszem igen. Behoznád az ajándékaidat létszíves? A többieket már megkértem. Egyébként már csak az utolsó simításokat végzem, és kész vagyok.

-Rendben.-mondtam és elindultam kivenni a csomagokat a kocsiból, ugyanis nem volt időm kipakolni, mert meglátták volna.

Szépen beraktam az ajándékokat a fa alá, a szokott helyükre. Érdekes, de be van osztva a fa alatt is a hely.Mindenkinek van egy-egy sáv, ahová pakolhatja az ajándékait. Már a legtöbb ajándék ott volt a helyén, természetesen Alice, Rose, és Edward ajándékai hiányoztak még, de nemsokkal később azok is a helyükre kerültek.

Ezután leültünk az asztalhoz a gyerekekkel, megvártuk, míg minden fogást megettek. Miután megvacsoráztak, mindenki átvonult a nappaliba, a karácsonyfához.

Minden ajándéknak más és más színű volt a papírja, de mind fehér pöttyös volt, szalaggal átkötve.

Először Esme ajándékozott, az ő ajándékai mind levendula színűek voltak.

Aztán természetesen Carlisle, az ő ajándékai ezüst színűek. Elizabeth nagyi ajándékai narancssárgák; Will (szerk.:Elizabeth kedvese) ajándékai türkiz színűek voltak.

Ezután sorban mi következtünk: előbb Edward, mint rangidős " első gyermek" kék ajándékokkal; Rose, piros ajándékokkal; Jasper zöld ajándékcsomagokkal; én aranyszínű csomagokkal; Alice rózsaszín dobozokkal; Emmett fényes-barna színűekkel.

Utánunk jött a második generáció: Emma arany-piros csomagokkal; Tom kék-fehérekkel; Holly (szerk.:Rose és Edward kislánya) ezüst-pirosakkal; Nina és Nick( szerk.:Esme és Carlisle ikrei) piros és kék ajándékokkal.

Az ajándékozás után együtt énekeltük a karácsonyi dalokat. Átbeszélgettük az éjszakát. Mikor már világosodott, a gyerekek lefeküdtek aludni. Mi pedig elraktuk az ajándékokat a szobákban, aztán mindenki a párjával ment a saját szobájukba.

Jasper és én, ledőltünk az ágyunkba, és élveztük a csendet magunk körül. Elgondolkoztam az elmúlt éven, ahogy mindig. Jó visszaemlékezni az együtt átélt dolgokra, mi minden történt velünk, mi mindent tettünk meg egymásért, a családért. Mire mindent végiggondoltam, úgy éreztem szerelmem is végiggondolt mindent. Felnéztem rá, ő pedig rám, és együtt ejtettük ki a már megszokott mondatot.

-Szeretem a karácsonyt, együtt, szeretetben, és békességben.