Nap és hold-21.fejezet/1.részlet

Sziasztok!:D Sajnálom, hogy késtem, a frissel, de itt van.:D Mint látjátok, ez csak az első része..mivel 10 oldal lett, és a múltkor erre volt panasz most feleztem.:$:P A jó hír az h. lassan vége a sulinak, és kezdek visszatérni a történetemhez.:D Most van talonban még 5 oldal, amit valószínűleg hamarosan felteszek. A másik jó hír, hogy 3. részes lesz ez a fejezet, mert sok minden történik itt, és túl hosszú fejezeteket nem szerettek, így 3 részre osztom fel:D a 3. részt még meg kell írnom, mert csak agyban és jegyzetben van meg a fejezet vége, de ígérem hogy érdekes lesz.;) Ebben a részben és a 2.ban Bella és Jazz kapcsolatát építgetem tovább. A 3. részben pedig előkerül majd a legújabb szereplőnk élete is. Újabb csavar érkezik a sztoriba:D Remélem örülni fogtok neki^^

Sok puszit és jó olvasást:*

21.fejezet/ 1. részlet

A boldogság kapujában...?

(Bella szemszöge)

Minden olyan jól alakult az elmúlt hetekben. Végre megszabadultunk Arazell árnyékától. Visszakaptam a Nagymamámat, akiről azt hittem, soha sem ismerhetem meg. Megtaláltam életem párját, akivel az örökké valóságot fogom eltölteni. Anya is boldog. Szeretik egymást Carlisle-val. Összeházasodnak. Minden rendben van vele is. Mindenki boldog, mindenki nagyon jól érzi itt magát, mindenki a párjával van. Néha azon agyalok, hogy talán ez nem is történik meg. Talán csak álmodom az egészet... - hosszú, és boldog álom, azt meg kell hagyni - de valami nincs rendben. Mintha valami még váratna magára....

-Bella!-zökkentett ki Jasper a gondolataimból.

-Hát megjöttél? Azt hittem már haza sem fogsz jönni.-siettem oda hozzá egy gyors csókra, ő pedig átölelte a derekamat, és magához húzott egy hosszabbra. Amivel nem is lett volna semmi baj..de furcsa volt. Nem volt még ilyen mély csókunk.

De mikor kezdtem volna átadni magam az egésznek, hirtelen leállított, és eltolt kissé magától.

-Mi a baj?-kérdeztem homlok ráncolva. Azt hittem ezt akarta...talán valamit nem csináltam jól?

-Nincs semmi baj..én csak..bocsáss meg nekem Bella..Nem kellett volna..sajnálom...én..

-Hé, hé! Mi bajod Jasper? Miért kérsz bocsánatot azért, mert megcsókoltál? Nincs ebben semmi rossz.-mosolyogtam rá

-Tudom Bella. Bocsáss meg nekem... Én csak...annyira... szeretlek, ...és én... vigyázni akarok rád. Megígértem, hogy megvédlek mindentől.

-Még mindig nem értem teljesen. Történt valami..baj? Mitől akarsz megvédeni..azon belül, hogy mindentől?-összezavarodtam. Nem értettem, hogy mi az a szörnyű dolog ami miatt így viselkedik...

-Baj nem történt..még...

-Hogy érted azt hogy "még"?-valami nyomja a lelkét. Csak tudnám hogy mi..

-Jaj Bella!

-Mi van? Nem értelek. Eddig minden a legnagyobb rendben volt. Mi változott meg? És egyébként is: miért nem bököd ki hogy mi történt? -imádom Jaspert, de amikor harapófogóval kell kihúzni belőle a dolgokat..azt nem tudom sokáig elviselni. Tudja, hogy ezzel csak felidegesít, ráadásul teljesen feleslegesen. Miért nem tudja elmondani a dolgokat csak egyszerűen...könnyedén.-Csak mond el. Tudod hogy bennem megbízhatsz. Szeretlek, és bármi is a probléma, együtt képesek leszünk megoldani. Rendben?-kérdeztem lágyan, mélyen a szemébe nézve.

Mélyet sóhajtott, majd odavezetett az ágyunkhoz, hogy leülhessünk.

-Bella. Tudod hogy nagyon szeretlek, és hogy mindent meg akarok neked adni amit csak szeretnél. Mert te vagy nekem a legfontosabb. Megérted ezt?-bólintottam -Akkor most beszéljünk arról ami...hát kicsit zavarba ejtő..azt hiszem..-csendben vártam, hogy végre elkezdje. Tudtam, hogy csak egy pár másodperc kell neki míg összeszedi a gondolatait.-Nem is tudom, hogy kezdhetném el..-én félrebólintott fejjel mosolyogtam rá. Mindig így kezdni magyarázni a dolgokat, ergo már elkezdte.- Én szeretném..ha -sóhajtott egyet megint- ha megtennénk a következő lépést a kapcsolatunkban, ahogy Te is. De..meg kell értened, hogy ez nekem nem olyan egyszerű. Te..ember vagy...és félek hogy valami bajod esik közben......-hallgatott el egy pillanatra, hogy felfoghassam mit mondott az imént.

-Tehát itt van a blöki elásva. -vigyorogtam mint a tejbe tök

-Bella! Ez egyáltalán nem vicces.-szontyolodott el

-Dehogy nevetek Édesem.-mosolyogtam rá, majd megcsókoltam.-Tudod,hogy nem nevetnék ilyen fontos dolog kellős közepén. Én csak örülök, hogy őszinte voltál hozzám, és elmondtad, hogy mi bánt. Tudtam, hogy nehéz neked velem lenni. -fintorodtam el egy pillanatra -De sajnos ez ellen nem tudok tenni semmit..kivéve ha átváltoztatsz. Tudom -tettem az ujjaimat a szája elé, mert már láttam hogy tiltakozni akar. Ez a másik fontos dolog ami még tárgyalás alatt áll. - ,hogy az még arrébb van. Még pár évig ember leszek. -ezt elfogadtam már az elején -Az..hogy együtt legyünk..hmm.. nem rajtam áll. Szeretlek. És én is nagyon szeretném.-néztem mélyen a szemébe, hogy értse, én is annyira akarom Őt mint fordítva. -Én megbízom benned Jasper. A szívemet, a lelkemet,..a testemet, az egész létemet a kezedbe helyeztem. -fogtam meg gyengéden a kezét, összekulcsolva az enyémmel.

-Annyira szeretlek! Nálad jobb társat nem is kívánhatnék. Ha az egész létezésemet kereséssel tölteném, akkor sem találnék ennyire tiszta, gyönyörű, és jó lelkű szépséget. mint Te, Bella.-kezet csókolt nekem, aztán a számra kaptam egy puszit, aztán egyre mélyebben csókolt.

Lehúztam az ágyra, ő pedig tovább falta az ajkaimat, simogatva combomat. Jasper egyre jobban tűzbe hozott, és éreztem, hogy ő is egyre jobban lángol. Már éppen belemelegedtünk volna, mikor kopogtattak az ajtón.

-Bella, Jasper! Esmeék gépe hamarosan leszáll. Még be kéne mennünk értük a repülőtérre.-szólt Alice. És igaza volt. Teljesen elfelejtettem mindent, csak Jasperre figyeltem minden ideg szálammal.

-Rendben. Pár pillanat és mehetünk.- szóltam ki, mire hallottam, hogy elmegy.- Sajnálom Szívem. Ezt még alaposan át kell beszélnünk.-húztam huncut mosolyra a számat.-Mit szólsz a ma éjszakához?-kérdeztem miközben megcsókoltam a nyakát, elidőzve ott. Jasper hörögve morgott valami helyeslőt, én pedig hirtelen elindultam az ajtó felé. Nem jutottam messzire. Amint egy kicsit kinyitottam az ajtót, már is ott volt mögöttem. Becsapta az ajtót, nekinyomott, majd Ő is belecsókolt a nyakamba. Az érzéstől a nyakam libabőrös lett. Egy kisit feljebb is megpuszilt, aztán megfordított, kicsit elhúzott az ajtótól, újra megcsókolva. Nem akartam kimenni már a szobából. Egyszerűen nem tudnám már elengedni Őt. De aztán a földszintről dudálást hallottunk. Mindketten felmorrantunk.

-Gyere, menjünk mi is, mielőtt abszolút képtelenség lesz bárki számára, hogy türtőztesse magát, nem csak a házban, hanem az egész államban.-morogta Jasper. én kuncogtam, miközben az ajtó felé húzott.

***A repülőtéren***

-Késni fognak.-nevetett Alice.

-Hogy érted?-kérdezte Emmett

-Úgy érti, hogy később indultak el, ergo később is érkezik a jegyes pár.-mosolygott Elisabeth is.

-Óh.-mondtuk

-Mennyi idő még?-kérdeztem

-Még egy óra.

-Hkm... a jegyes párunk ..úgymond élvezte az utazása utolsó napjait, illetve óráit, ami úgy tűnik hosszabbítást is igényelt.-vigyorgott Emmett.

-Emmett!-szólt rá Alice.- Ne mondj ilyeneket!-dorgálta meg, de aztán hogy elvegye az élét a dolognak kacsintott egyet,ami jelezte Emettnek - és valószínűleg mindenkinek -,hogy jól tippelt. Emmett viszonzásul tovább vigyorgott és egy csókot dobott kedvesének, aki el is kapta azt. Én csak halkan kuncogtam mellettük.

*****

-Megérkeztek! Most száll le a gép!- ugrándozott Alice

-Végre! Már kezdtem unni magam.-fintorgott Emmett.

-O, igazán? Csak nem megunta a feleségét Mr. Cullen?!-állt meg előtte Alice, összefont karokkal, homloka ráncos, egyik szemöldöke felhúzva.

-Nem úgy értettem Bogaram.-motyogta Emmett bűnbánóan -Én csak arra gondoltam, hogy nem ez a megfelelő hely nekünk. Ráadásul sokkal izgalmasabb programot szerveztem ma éjszakára.-kezdett el hízelegni Emmett, becserkészve Alicet. Hozzábújt, majdnem dorombolt Alice-t a karjaiban tartva.

-Jól van. Megjegyeztem ám, hogy...-Alice elhallgatott, nyilvánvalóan látomása volt.- Emmett!-sikított fel, mi pedig szúrós szemmel pisszegtük le.- Ezt most komolyan gondoltad?-kérdezte izgatottan, mit sem törődve velünk.

-Igen. Úgy is régen jártunk már arra, és gondoltam nekünk is jár egy kis egyedüllét. Neked bármit Bogaram.-csókolta meg Alicet

-Jaj Macikám, olyan jó vagy hozzám.

-Oké gyerekek! Ezt majd később folytatjátok, rendben? Most jó lenne ha kicsit minket is ölelgetne valaki, mert már nagyon hiányoztatok nekünk.-szólalt meg mögöttünk Carlisle.

-Anya!-kiáltottam fel

-Bella, kicsikém.-ölelt magához szorosan

-Szervusz lányom. Hogy utaztatok? gondolom kellemes volt az út.-mosolygott a Nagyi is.

-Szia Anya.-puszilták meg egymást ők is.

-Szervusztok gyerekek.-köszöntött mindenkit sorba Anya, és Carlisle.

-Menjünk haza, vagy szeretnétek valamit még itt?-kérdezte Carlisle. Mi egymásra néztünk, és egyértelmű volt a válasz.

-Menjünk inkább haza.-mondta Edward, mint szószóló

-Helyes! Reménykedtem benne, hogy mindenki haza akar menni.-mosolygott Anya.- Ugyanis bejelenteni valónk lenne.-nézett Carlisle-ra

-Menjünk.-karolta át a derekamat Jasper, és elindultunk hazafelé.