Nap és Hold-5.fejezet

Sziasztok, hoztam nektek fejit, amiben ...de nem mondom el mi lesz benne.:D De azt igen h. a feji végén találtok képeket, amik talán segítenek elképzelni Bella ruháját.:D szavazzatok, és kommentet kérek!

5. fejezet
A bál

(Bella szemszöge)

Elérkezett a bulim napja. Nem tudtam, hogy most mit is érezzek.Tegnap anyám elmesélt egy szörnyű titkot a családunkról, és átadott egy könyvet. Nem tudtam még feldolgozni ezt az információt, és úgy döntöttem, hogy nem foglalkozom vele egy ideig, és inkább a bulimra koncentrálok. Úgy gondoltam, hogy a megfelelő érzés a boldogság, és az izgatottság lesz, nem pedig a szomorúság, és a folytonos fej törés, hogy mi legyen most ezzel. Készülődni kezdtem. Egy gyönyörű, tűzpiros selyem ruhát varrattam magamnak, és hozzáillő maszkot csináltattam. A bálra minden ismerősöm hivatalos volt, de volt néhány egyszerű ember, mint például a pékünk, a gyümölcsárús lány, és még egy pár ember akikkel, én is érintkeztem rendszeresen, de voltak olyanok is akiket nem ismerek.

Mire elkészültem, le is kellett mennem a bálterembe, mert már vártak rám. Mikor odaértem az ajtóhoz, kinyitották előttem a gyönyörű két szárnyú ajtót, és amint meglátott az “inas”, azonnal elkiáltotta magát.

-Megérkezett Isabella kisasszony!- ordított szinte, de ez volt a dolga, hogy mindenki tudjon róla, hogy megérkezett valaki. Rögtön megállt az élet, és én (pirulva, és kicsit botladozva) egy élő sor falon keresztül jutottam el az emelvényhez, amin már ott ült anyám, és mellette volt az én gyönyörű arany bevonatú “trón” székem. Mikor odaértem, anya felállt, és megöleltük egymást,majd megfordultam, és köszöntöttem vendégeimet,majd elmondtam a rövid kis beszédemet is, mindezt lángoló arccal. Nyilván olyan vörös voltam, mint a ruhám,de most nem foglalkoztam ezzel.

-Kedves vendégeim!- kezdtem- Nagyon megtisztelő, hogy eljöttek hozzánk, megünnepelni a 17. születésnapomat.- nagyon hangosan kellett mondanom, hogy mindenki biztosan meghallja- Ma este, mint tudják, álarcos bál van. Aki megéhezik, azokat várják mindenféle jóval megrakott svédasztalaink. Kérem, mulassanak, egyenek, igyanak, táncoljanak, érezzék jól magukat!-mondtam, vagyis inkább ordítottam, s nagy tapssal, értékelték beszédemet,majd intettem, hogy a zenét indíthatják.

Kicsit furcsa volt, mert az egész buli nem az a “megszokott” volt. Ezt inkább bálként hirdettem meg, mert szeretem a régi dolgokat. A meghívóban szerepelt is, hogy a régi korok báli ruhájában illő megjelenni, mert a születésnapomat ez a kor fogja jellemezni. Sokat olvastam bálokról, hogy hogy is néz ki. Kedvenc szerelmes történetemből a Rómeó és Júliából merítettem az ötletet. A ruhám, és a hajam is pontosan olyan, mint Júliáé volt. Sokat álmodoztam már arról, hogy egyszer majd megtalálom az én Rómeómat, de persze a mi történetünk vége más lenne. Mikor ez a gondolat végigfutott rajtam, rájöttem, hogy valószínűleg az én történetem is hasonló lesz, mint az övéké. Elszomorodtam.

A bál elején, még nem táncoltam,de aztán felkért egy-egy férfi, s illetlenség lett volna visszautasítanom. Néha amikor beleélem magam ebbe a korba, hajlamos vagyok úgy is beszélni. Azt hiszem túl sokat tanulmányozom ezt a kort. Én annyira más vagyok mint a többi korombeli lány. Ezt mindig is tudtam. Csak táncoltam, és táncoltam, s mikor már úgy éreztem, hogy mindenkivel táncoltam, lekért egy gyönyörű, (bár nem láttam az arcát teljesen, az álarc miatt) hófehér bőrű fiú. A másik természetesen engedett, megköszönte a táncot, és odébb állt. Még sosem láttam ilyen fehér bőrt, és úgy gondoltam, nem is ismerem, ezt a fiút, pedig én minden embert ismerek, ha nem is, de már láttam a városban. Őt nem ismertem egyáltalán. De aztán eszembe jutott, hogy épp most költözött a városunkba ,egy orvos, és a családja. Úgy gondoltam, hogy csak is abból a családból származhat.

-Maga most költözött ide?- kérdeztem a fiútól, akinek, úgy vettem észre, hogy nagyon hideg az érintése.Belenéztem a szemébe, és elmerültem. A szeme színe olyan volt, mint a méz. Sosem láttam még ilyen gyönyörű szempárt...

-Igen kisasszony. Most költöztem ide a családommal, Alaszkából.- mondta, s nekem elakadt a lélegzetem, ahogy megszólalt, hűvös, és mély hangján.

Kellett pár perc míg összeszedhettem magam, és csak azután kérdeztem tovább.

-Tehát maga, Dr. Cullen fia, talán?

-Igen kisasszony.-felelte, és engem megint elvarázsolt a hangja.

-Megtudhatnám a nevét?-kérdeztem, kissé pironkodva, de reméltem válaszol.

-Kisasszony. Úgy gondolom, hogy az nem volna szerencsés.- válaszolta, és egy kis mosolyt véltem felfedezni ajkai szélén. Az ajkai. Gondolkoztam el, egy fél percre.

-Miért?- kérdeztem. Ugyanis nem értettem, hogy miért lenne titok a neve.

-Azért kisasszony, mert ez egy álarcos bál. Amit történetesen ön rendezett.- mondta, majd épp ebben a pillanatban, lekért egy másik férfi, s ő megállt, majd egy kéz csókkal búcsúzott, s eltűnt a tömegben.

Én tovább táncoltam, de közben nagyon figyeltem, hátha felbukkan megint Ő. Láttam még egy-egy pillanatra, miközben a testvéreivel beszélt, de utána mind eltűntek.Tudtam, hogy a testvéreivel beszélt, mert nekik is ugyan olyan hófehér gyönyörű bőrük volt. Mikor nem láttam már egyiket sem, megijedtem, hogy hová tűnhettek, majd láttam, hogy kimennek a teremből. Megköszöntem a táncot, majd ruhámat kissé felemelve utánuk mentem. Mikor kiértem, még láttam őket, de aztán szem elől tévesztettem őket, és nem láttam őket többet az éjszaka folyamán.Visszamentem, majd jó házigazda módjára táncoltam a többi felkérővel, de végig a furcsa férfin, és családján járt a fejem. Mikor hajnali 2 felé elköszöntek a vendégek, én is felmentem a szobámba, majd egy jó fürdő után, lefeküdtem aludni.


Sajnos nem találtam olyan képet amint látszik, hogy milyen volt a ruhája, de talán ezek segítenek elképzelni:Erre az elsőre gondoltam igazán, de fura egy kép, viszont jól látszik rajta a fűző része, a másodikon viszont a fekete masni tetszett rajta, ami szerintem nagyon passzol hozzá.:D;)