Nap és Hold-6.fejezet

6. fejezet

Furcsa álom, és egy rossz beszélgetés kezdete

(Bella szemszöge)

Másnap már elég korán felébredtem ahhoz képest, hogy 3 óra körül keveredtem az ágyamba. A furcsa fiúról álmodtam. Azt álmodtam, hogy vele vagyok, és hogy nekem is olyan hófehér, és gyönyörű a bőröm mint az övé, és olyan színű a szemem is. Nagyon furcsa volt, hiszen az én szemem barna, az övé pedig, az övé viszont olyan, mint az aranyló méz! A bőr szín annyira nem is lett volna különös, hiszen az én bőröm is elég fehér, de az övéhez képest még én is élettel telibb színnel rendelkeztem. Viszont az álomnak még nem volt vége, mert mikor kiértünk egy rétre, csillogott a bőrünk. Olyan volt, mintha apró kis kristályok visszaverték volna a fényt rólunk. Igazából nagyon is tetszett a dolog. Csak ketten voltunk a réten, és én csak néztem azt a gyönyörű, aranybarna szem párt. De akkor történt valami. Az szép álmom átváltozott, rém álommá. Egy sötét hajú, vörös szemű férfi, akinek szintén hófehér volt a bőre.De míg Ő úgy festett mint egy angyal, a másik férfi, szinte ördögként hatott mellette. Harcoltak. Nagyon féltem, hogy esetleg baja esik az én angyalomnak... igen, az angyalom. De a vég kimenetelt nem láttam mert felébredtem. Ránéztem az órámra, és láttam, hogy még csak fél 8 van. Eszembe jutott, hogy milyen jó, hogy vasárnap van. Nem kellett ma csinálnom semmit. Legalábbis nem volt tervem mára, de arra gondoltam, hogy pihenek még egy kicsit .Visszafeküdtem, és már el is aludtam újra.

Mikor újra felébredtem, észre vettem, hogy valami nem stimmel. Túl sötét van. Ránéztem az órámra.

-Jézusom!- kiáltottam fel, és kipattantam az ágyból.

Már este van. Vagyis kora este. 6 óra van. Úgy döntöttem, hogy most elmegyek zuhanyozni, aztán megkeresem anyut.

Miután frissen kiléptem a szobámból, megkoldult a hasam. Felnevettem. Lesiettem a lépcsőkön a konyhába, ahol összefutottam Molly nénivel.

-Szervusz kedveském.-köszöntött kedvesen- Látom végre felébredtél. Kialudtad magad?- kérdezte kicsit piszkálódva, de neki elnézem, mert tőle mindig csak szeretetet kaptam.

-Igen. Készítenél nekem egy kis szendvicset, amíg én megkeresem anyut? Beszélnem kell vele. Tényleg, nem tudod, hogy hol lehet?-kérdeztem.

-Persze Bella! Szívesen. Anyukád pedig a szobájában van.- válaszolta kedvesen, mire én egy puszit nyomtam az arca egyik oldalára, és felsiettem a lépcsőkön.

-Anya! Anya, itt vagy?- szólongattam, mire megmozdult a könyvespolc, és kijött anya.

-Itt vagyok. Valami baj van?-kérdezte, de én nem tudtam, hogy mit is kellene válaszolnom. Elmondjam az álmomat, vagy nem kell tulajdonítanom neki nagy jelentőséget, hiszen csak egy álom volt. Úgy döntöttem hagyom.

-Nem, nincs.- válaszoltam végül.- Csak beszélni szeretnék veled.-mosolyogtam rá.

Kifújta a levegőt amit visszatartott.

-Rendben. Miről szeretnél beszélgetni?- kérdezte félve, miközben behúzott a “rejtek helyére”.

-Csak a tegnapi bálról.- feleltem még mindig mosolyogva. Olyan aranyos amikor aggódik valamiért, de most nem kellett semmiért, mert nem történt semmi baj.

-Ohh.-felelte kissé megkönnyebbülve, de még mindig nem volt nyugodt. Nem értettem miért.

-Hogy érezted magad a bálomon? Ugye szép volt?- kérdeztem, kicsit hevesebben mint kellett volna.

-Igen. Nagyon szép bált rendeztél. Minden korhű volt.-felelte anya mosolyogva. Még beszélgettünk a bálról. Kiveséztünk minden egyes témát, kivéve azt a bizonyosat nem. Önfeledten beszélgettünk,nevetgéltünk, de aztán anya arca hirtelen szomorúvá vált.

-Anya mi a baj?-kérdeztem aggódva. Rám nézett aztán belekezdett a mondandójába, aminek az első pillanattól kezdve tudtam, hogy nagyon rossz vége lesz.

-Ha jól láttam felkeltette az érdeklődésed valaki.- mondta anyám , aki mindig a lényegre tapint.

-Igen.- pirultam el.- De nem tudom a nevét, csak azt, hogy most költözött ide az apjával, és mivel csak a Cullen család költözött ide, megkérdeztem tőle, hogy így van e. Így is volt, s még azt is elmondta, hogy Alaszkából költöztek ide, de a nevét nem árulta el, mondván ez egy álarcos bál, és hogy az nem lenne szerencsés.Szerinted ez mit jelenthet pontosan?- ömlöttek belőlem a szavak, s mikor felnéztem anyámra, meglepődést láttam az arcán.

-Ó.-mondta röviden ,s én nem értettem mi történhetett .Mondtam tán olyasmit amit nem kellett volna? Visszajátszottam a mondandómat, de nem láttam benne semmi különöset.

-Anya, jól érzed magad?- kérdeztem kissé félve, de aztán felengedett.

-Oh, igen, én csak...-mondta kissé akadozva.

-Én.Persze..... Hát szerintem meg van az a férfi, akihez hozzámész majd.-mondta kissé szomorkásan, de biztatóan....