Fordul a kocka-2.rész

Itt egy új rész a Novellából ahogy megígértem!:D Remélem ez is tetszik majd.:)


Fordul a kocka
2.rész

(Edward szemszög)

Bella, és Jacob, minden segítséget megkaptak tőlünk, hogy elindulhassanak.
Apám megvizsgálta Ballát, mielőtt elmentek volna, és meglepett, mikor azt mondta, hogy minden normális, és szépen fejlődik a baba. Ultra hangos felvétel is készült, ami megint csak furcsa volt, hiszen eddig nem jutottak túl az ultra hang sugarai Bella hasán. Túl erős volt a burok, de ezek szerint, tényleg bevált Karue igéje. Az egész családom úgy gondolta, hogy ennek így kell lennie. Senki sem gyanakodott, még csak meg sem fordult a fejükben, hogy ez furcsa, vagy ehhez hasonlók. Mindenki boldog volt, mindenki mosolygott. Egy pár napot még nálunk maradtak Belláék. Ezalatt mindent megtudtam, amit akartam: Bella tényleg nem lát engem, és nem jól emlékszik a dolgokra, vagyis emlékszik rám, de nem úgy, mint a szerelme,és hogy: Tényleg szerelmes lett Jacobba. Bár ez nem olyan nagy csoda hiszen eddig is szerette Jacobot ...valamilyen szinten...
A baba szépen fejlődött, nem gyorsan, hanem a szokásos módon. Apám szerint most járnak az ötödik hónapban, és kislány lesz.
Örültem is, meg nem is. Örültem, hiszen minden jel szerint Bella megmenekült, és a baba is normális, tehát abortuszra semmi szükség. Jacob nagyon fel volt dobva a gondolattól, hogy Bella tényleg az övé, ráadásul lesz egy kislánya is. Ezen csak mosolyogni tudtam, hiszen már most úgy szerette azt a babát, mintha a sajátja lett volna, de az egyik nap, muszáj volt beszélnem vele.
-Jacob!-szóltam neki- Gyere! Beszélgessünk!-mondtam.
-Persze Edward, csak egy pillanat!-mondta, majd visszament a nappaliba Belláékhoz.
-Bella.-szólt neki lágyan- Egy kicsit el kell mennem, de sietek vissza. Megleszel egyedül egy kicsit?
-Persze! De nem leszek egyedül.-mosolygott Bella, és a lányokra nézett,aztán a hasára, közben megsimította. Mosolyogtam. Ez olyan csodás! Hiszen, akárhogy is nézzük, ő az én gyermekemet várja, aki normális, és Bella is olyan mint egy átlagos kismama. Még mindig úgy szeretem mint a legelején, amikor rájöttem, hogy szeretem őt...És most még gyönyörűbb, így pocakosan. Iszonyatos nagy vihar tombolt bennem. Egy jelentős részem majd« megőrült a tudattól, hogy Bella már nem az enyém, és soha nem is lehet az. A másik részem örült, hogy végre Bella úgy élhet, ahogy azt ő megérdemli. Jacob megadhat neki mindent. Szerelmet, gyereket, jólétet, és nem utolsó sorban, boldog és hosszú életet, vámpírok és más szörnyek nélkül. Mire ezt végiggondoltam, Jacob már előttem állt, és várta mit akarok neki mondani.
-Jacob, menjünk ki a házból. Nem akarom, hogy bárki meghallja miről is van szó.
-Rendben. Én is akarok mondani egykét dolgot, amivel nem akarom, hogy Bella felzaklassa magát, vagy bárki más itt a házban.
Elindultunk az erdőbe. Egy jó órányi futás után megálltunk. Jacob visszaváltozott, aztán leült egy fa tövébe.
-Jacob. Én köszönettel tartozom neked, és egy magyarázattal, hogy mi is történt pontosan.
-Oké. Kíváncsian hallgatom.
-Tehát. Mikor Bella és én....öhm....Lefeküdtünk egymással, nem tudtam, hogy esetleg védekeznünk kellett volna, mert mi úgy tudtuk a vámpíroknak nem lehet gyereke. Ez így is van, de csak a vámpír nőkre érvényes ez, mivel a testük nem képes egy gyermek kihordására. De mivel Bella ember, és úgy tűnik, hogy képes vagyok gyermeket nemzeni...-itt megint fintorogtam így történhetett meg az, hogy Bella teherbe esett.- tartottam egy kis szünetet, hogy Jacobnak legyen ideje felfogni a dolgokat, hogy aztán elmondhassam neki miért is történt ez a dolog Bellával.
-Ookéé- mondta Jacob, és láttam a fejében ahogy akaratlanul is elképzeli a helyzetet. Aztán gyorsan megrázta a fejét, mintha ki akarná rázni belőle a bizarr képeket,aztán folytatta.
-Tehát azt mondod, hogy Bella tőled lett terhes, még a nász éjszakátokon.-fintorgott- De, hogy lehet az, hogy az a valami, ilyen gyorsan fejlődött, aztán meg hogy Bella így ...átváltozott, és az a valami, gyerek lett?-Jacob „fején találta a szöget” ahogy mondani szokás.
-Pont ezt akarom elmondani. Az a valami azért fejlődött olyan gyorsan, mert Bellától vette el a táplálékot. Te is láttad, hogy nézett ki, mikor megjöttél. Elszívta előle az energiát, és mivel Bella erős nő ezért az a valami is erősödött. De mielőtt eljöttünk volna a szigetről, egy helyi törzsből jött hozzánk egy nő, Karue akit megbíztunk, hogy tartsa rendben a házat. Tudta, hogy mi vagyok, hogy Bella terhes lett, elmormogott egy ősi igét aminek én nem tulajdonítottam nagy jelentőséget, mégis megmaradt bennem. Ezért kértelek meg, hogy próbáld meg. Ezért történik minden. Bella állapota kitűnő, a valamiből, baba lett, és ezért mondott neked igent. És ezért hagy el engem örökre.-suttogtam magamnak az utolsó mondatot. Jacob ledöbbenve ült előttem. Az agya szinte kikapcsolt a rengeteg információtól. Először azt hittem nem képes felfogni mit is mondtam neki. De aztán megint hallottam a gondolatokat ,amik csak lassan, de aprólékosan, feldolgozódnak benne, és csak annyit mondott:
-Bellán egy igézet van.
-Igen Jacob.
-Akkor ez most azt jelenti, hogy nem is önszántából jönne velem?
-De igen, csak némi segítséggel. Téged szeretett eddig is. Csak ez mélyen volt benne, a szívében.- nyugtattam meg Jacobot, mielőtt még mindent tönkretesz.
-Rendben. Elhiszem, de csak azért, mert Bella régebben is mondta nekem, hogy szeret.
-Igen. Tudom. De ha már ezt így megbeszéltük, akkor már csak egy kérésem van.
-Oké. Mond. Ez a legkevesebb amit tehetek Belláért cserébe.-mondta, és megint belém mart a fájdalom.
-Csak annyit kérek, vigyázz rájuk, és hogy szeresd úgy a kicsit, mintha a sajátod lenne!
-Úgy lesz! Ez nem kérdés. Máris úgy szeretem őt mintha a sajátom lenne. Egy kislány. Tökéletes lesz! Mindent megkapnak tőlem. Ígérem.-mosolygott Jacob. Én már elmondtam a magyarázatot, de Jake-nek még volt mit mondania.
-Edward. Most nekem kell elmondanom valamit.
-Rendben. Mond csak.- de már úgyis tudtam mit akar mondani.
-Szóval, én kiváltam a falkából, és Sam támadni készült, de már nincs veszély. Megüzentem nekik, hogy mi történt. Így már nem vagytok veszélyben, és Bella sem, hiszen már nem tartják veszélyesnek a falkára nézve.
-Rendben. És Jake, kíváncsi lennék, hogy hova szeretnétek költözni Bellával?
-Hát én arra gondoltam, hogy valami napos helyre, mivel Bella szereti a napot, és én is.
-Oké.Jamaica? Nagyon szép hely, és van ott egy ingatlanunk. Nektek adnám, és persze anyagilag is támogatnálak titeket, nem csak Bella miatt, de a kicsit is. Jó iskolába mehet, akárhová. Csak szólnod kell, és meglesz.
-Megtennéd?-Jake lemaradt annál a résznél, hogy nekik adnám a házat ami ott van.
-Persze. Megmondtuk, hogy bármit kérjetek, bármire is legyen szükségetek, segítünk.
-Ezt nem hiszem el! Ez ez, nem lehet igaz! Edward! Hallod magad? Te nem vagy normális, és én sem, és ez az egész helyzet.....nem ...normális!-Jake kiakadt, azt hiszi ez nem a valóság. Hogy nem lehet ekkora mázlija: Bella igent mondott neki; én félreállok, csakhogy ők boldogok lehessenek; lesz egy kislánya; és még egy házat is egy gyönyörű napsütötte helyen. Hát igen. Így végig gondolva, tényleg nagy mázlija van. De igazság szerint én mindent megadnék azért, hogy Bella boldogan élhessen. Bármit, csakhogy neki jó legyen. Ha ehhez az kell, hogy elengedjem Bellát, ráadásul Jacobbal, hát legyen. Én nem állok a boldogságuk útjába. De ha Jacob már nem fogja őt szeretni, én ott leszek neki. Még ha nem is lát engem, de visszahozom őt hozzánk...De ez lehetetlen. Jacob szereti Bellát és bolond lenne ha más nőre áhítozna mellette.
-Nem Jacob. Ez a valóság! És igen. Ekkora mázlid van, és ez mind igaz! Megkapjátok a házat, és az anyagiak miatt ne aggódj! Mindenetek meglesz! Alice már telefonál is. Megvette nektek a repülő jegyet, és mire odaértek, teljesen be lesz rendezve a ház.
-Ezt nem hiszem el! Edward ez csodálatos! Ha nem lennél vérszopó most megölelnélek!-hangosan felnevettünk. Ez egészen hihetetlen. Én, és Jacob együtt nevetünk. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer ez megtörténhet, és úgy hallom Jake is így gondolja.
Visszamentünk a házba, és mindenki örült annak, hogy nekik adtam a házat,Jamaica-. Igazából, nem is olyan rég vettem. Közel van az erdőhöz, a város szélén van, és gyönyörű. Elakartam vinni oda Bellát. Én is tudtam, hogy hiányzik neki a napsütés, és hogy ott boldog lenne. Úgy terveztem, hogy gyakran mennénk oda. De így, hogy nekik adtam a házat, én már soha nem leszek ott Bellával.
A nap további részében, Carlisle elvégzett még néhány vizsgálatot, és kiállította a szükséges papírokat, az ottani orvosnak, akit Carlisle személyesen ismer, és meggyőződése, hogy ő a legjobb szülész akivel találkozott.
A baba rendben van, és mint hallottam, Bella nevet választ a lányunknak...hmm..talán nem is így a helyes, hanem inkább úgy hogy a lányuknak? Hiszen én nem fogom ismerni őt. Legalábbis nem személyesen, és nem én fogom felnevelni, hanem Bella és Jacob. Nem engem fog apjának tekinteni, hanem Jacobot. Igen, a lányuknak. Így helyes.
-Renesmée.-mondta Bella.
-Renesmée.- ízlelgette a nevet Jake, és a többiek is.
-Miért pont ezt?-kérdezte Rosalie. Hát persze. Mindig is babára vágyott, persze, hogy ő akadékoskodik a nevet illetően.
-Azért, mert ez a Renée és az Esme keresztezéséből van, a másik neve pedig a Clare lesz, mert így hívták Jake édesanyját.
- Oh, Bella köszönöm.-suttogta Jake meghatódva. Iszonyatos nagy hálát érzett Bella iránt, hogy az ő anyukája nevét fogja viselni a kicsi.
-Renesmée Clare Cullen Black.-mosolygott Bella.-Így hívják a lányunkat.
-Cullen? Úgy érted, hogy a Cullen nevet is viselni fogja?-kérdezte Alice.
-Persze. Főleg Edward miatt, és azért mert hozzátok is tartozunk.-mondta Bella, és én ha tudtam volna elsírtam volna magam.
-Edward miatt?-kérdezte most Jasper.
-Edward nagyon fontos volt számomra, de most hogy eltűnt, tovább kell lépnem, és élnem az életem Jake mellett.
-Eltűnt?-kérdezte most Esme.
-Igen. Edward olyan volt nekem mint a bátyám, és én nagyon szerettem őt.
-Edward nem tün... – De igen eltűntem!-fojtottam a szót Jacobba.
-Bella nem lát engem, és azt hiszi eltűntem, és hogy én csak a bátyja voltam, semmi több.
-Oh, de hát itt vagy! Már kezdtem aggódni érted fiam.-mondta most Carlisle.
Bella, mint kiderült, nem csak nem lát, de csak arra „emlékszik”, hogy én olyan voltam neki mint Emett és Jasper. Azt hiszi elmentem, és hogy nem is adok magamról élet jelet, már hosszú idő óta. És arra nem is reagál amit nekem mondanak a többiek, mintha csak elengedné a füle mellett, nem hallja.
-Edward! Akkor tényleg nem lát téged?-kérdezte Jake, akin szintén nem fogott az ige, ugyan úgy mint rajtam. De a többieken igen. Ők is azt hiszik, hogy én csak a barátja voltam Bellának, ugyan úgy mint Alice. Viszont ők látnak engem, de nem erőltetik a találkozást, és hogy beszélgessek Bellával. Ez is valami másod íze lehet az igének amit Karue mondott. Úgy tűnik sokkal erősebb ez az igézet, mint gondoltam.
-Igen Jacob. Nem lát, nem hall, és nem is úgy emlékszik rám mint a férjére, hanem mint a bátyjára, és azt hiszi már rég nem vagyok velük, egyszerűen elmentem, és azt sem hallja amit nekem mondotok. De a többiek sem hallják azt amit az igazsággal kapcsolatban mondok neked.
-Értem.-mondta Jake, és akaratlanul is, de arra gondolt, hogy így biztos nem fogom Bellát visszacsábítani magamhoz.
-Igen Jake, ez biztos.
-Ne turkálj a fejemben!-mordult rám, de én csak kuncogtam rajta.
-Akkor? Holnap elmentek?-kérdezte Alice szomorkásan, de én kiolvastam a fejéből, hogy búcsúztató partit fog szervezni.
-Igen.-mondta határozottan Bella.-De ha megszületik Renesmée, akkor visszajövünk bemutatni a legfiatalabb Cullent.-mosolygott most Esme-re és Carlisle-ra.
-Itt mindig szívesen látunk titeket.-mondta Esme.
-Remek, akkor én most megyek, mert meg kell szerveznem a búcsúztató partit.
-Búcsúztató parti?-fintorgott most Jacob és Bella egyszerre.
-Igen. Nem mehettek el csak úgy!-értetlenkedett húgom.

A parti után Jacob és Bella, elmentek. És én úgy gondoltam, soha többé nem látom Bellát....