Nap és Hold-2.fejezet /2.rész

Itt a 2. rész vége.remélem tetszeni fog.:D Bocsy, hogy későn tettem fel... puszim!

2. fejezet(folytatás)
Öröm vagy bánat?

(Esme szemszöge)

-Terhes vagyok? - kérdeztem magamtól kissé fojtott hangon. - Azonnal meg kell tudnom!
Hívattam is Bernardót, és gyorsan elmentem a klinikára. Elmondtam, hogy szerintem várandós vagyok, és hogy szeretném, ha megvizsgálna. Meg is vizsgált, és miután azt mondta, hogy öltözzek fel, és megbeszéljük a továbbiakat, azonnal elmosolyodtam, és a gyanúm be is igazolódott, miután az orvos kijelentette, nagy mosollyal:

-Esme, maga tényleg várandós!

Le kellett ülnöm, mikor ezt kimondta. Terhes vagyok? Ezt nem hiszem el! Mégis igaz lenne a mese? Hiszen minden egybe vág! A férjem, most a gyerek. Anyám halála. Ó, Jézus Krisztus, Jeruzsálem őrzője! - fohászkodtam.

Miután mindent megbeszéltünk az orvossal, és hogy mikor kell visszajönnöm hozzá vizsgálatra, elbúcsúztam tőle, és azonnal hazasiettem. Felmentem a szobámba, leültem az asztalomhoz, ahol a könyvet hagytam, és kinyitottam. Elolvastam újra mindent, de most már, úgy hogy elhittem, ami történt. Elszomorodtam a végére. Elolvastam az átkot, újra és újra.
Nem tudtam eldönteni, hogy most sírjak-e, vagy örömömben táncoljak. Azt hiszem mind két érzés helyén való. A szomorúság azért, mert meghalt a férjem. A boldogság pedig azért, mert babám lesz! Abban biztos vagyok, hogy kislány lesz, hiszen ez is egy szembeötlő furcsaság. Mindig csak lányok születnek.
Elővettem egy tollat, és beírtam a listára a férjemet: Erik Florientino. élt: 1993.július 23.-ig.

Mikor ezzel végezem, elmentem vásárolni. Az egész délutánt ezzel töltöttem. Tudtam, hogy még ráérne, de nem tudtam megállni. Természetesen, csak lányos dolgokat vettem. Rózsaszín baba ágyat, rózsaszín plüssöket, rózsaszín cipőcskét, mindent ami csak rózsaszín volt.
Mikor hazaértem, az egyik szoba lány, elém sietett, hogy közölje, csomagom érkezett, melyet a dolgozó szobámban helyezett el. Bementem a szobába, és láttam, hogy az asztalomon van egy apró doboz. Leültem, és kinyitottam. Elkerekedtek a szemeim.

-Most már teljesen biztos, hogy igaz!-sóhajtottam. A dobozban, egy ezüst láncra felfűzött medalion volt. Egy kereszt volt, de az alsó szárában mintha valami vörös folyadék lenne. Egyszerű, de mégis szép, ezt nem tagadom, bár egyben kicsit ijesztő is, ha belegondolok, hogy mi is lehet az a bizonyos folyadék. Feltettem a nyakláncot, és hirtelen eszembe jutott egy kép. Anyám képe, és hogy az ő nyakában is egy ilyen furcsa, de szép nyakék volt mindig. Ez is csak alátámasztja, hogy a mese igaz, vagyis már nem csak egy szimpla mese... Ez a valóság.


Itt van Esme medalionja: