Nap és Hold-3.fejezet /1.rész

Megérkezett a 3. fejezet 1. rész is.:D Remélem tetszik majd! Ez egy kicsit hosszabb lett mint az előzőek, mert úgy gondoltam, ha már ketté bontom a fejiket, akkor legalább tisztességes hosszúságúak legyenek.:D Jó olvasást, és komikat kérek!

3. fejezet, 1.rész
Döntés,és boldogság

(Esme szemszöge)

Mióta megtudtam, hogy családunkat elátkozták, és várandós vagyok, minden más lett. Már csak 3 nap volt hátra a terhességemből, és én egyre kerekebb lettem. Tudtam, hogy már csak 3 nap, hiszen az adatok amiket a könyvben olvastam, mind ezt mutatták. Nagyon örültem neki, hiszen ennél csodálatosabb nem is létezik. Miközben élveztem, a terhességem, néha elgondolkoztam rajta, hogy mit is fogok mondani, miért nincs apja. Először azt gondoltam, hogy elmondom azt, amit mindenki tudott. Az apja egy nagyon ritka, és gyógyíthatatlan betegségben hunyt el.
De mi van akkor, ha megtalálja a könyvet? Mivel kislány, lehet azonnal elhinné, s megkérdezné, hogy igaz -e? Mit felelnék neki? Elmondjam e az igazat? Vagy tagadjam le, és mondjam, hogy ilyen butaságokkal ne törődjék? Lehet. Végig gondoltam, hogy mi történne az én kicsikémmel, ha ő is úgy tudná meg, mint én az igazságot.Tulajdonképpen beleképzeltem őt, az én életembe. Elég szomorú. És én nem akarom, hogy ő szomorú legyen! Eldöntöttem, hogy inkább elmondom neki. Sőt!Megfordult a fejemben még az is, hogy talán ő lehet az aki megtöri a varázst, és békében élhetnek majd a lányom, a vejem, és az unokáim. Csodás lenne, ha látnám, hogy minden rendben van körülöttük, és így békében távozhatnék el.

Mikor ezt eldöntöttem, lefeküdtem aludni. Másnap elmentem vásárolni, hogy még felkészültebb lehessek a baba érkezésére, és mert jól esett a séta, még így, nagy pocakkal is. Vásárlás közben eszembe jutott, hogy még nem döntöttem el, mi is legyen a kicsi neve. Persze, mint minden anya, én is gondolkoztam rajta, de nem döntöttem el. A név-listámon elsőként szerepelt az édesanyám neve: Elisabeth, de persze más nevek is felkerültek,mint például: Arline, Annabelle, Catherine, Christine, Gloria, Isabella, Jasmine, Josephine, és még rengeteg név, de ezek is csak eszembe jutottak, vagyis inkább egy-egy személyhez kötöttem őket. Mind a barátaim voltak, kivéve egy név, amit nem volt kihez kötnöm. Isabella. Ez a név különösen csengett: Isabella Florientino. Így kimondva talán nem olyan szép, de ha az én nevemmel rakjuk össze: Isabella King Florientino, már egészen szép. Igen! Ez lesz az! Csodás név.

-Isabella King Florientino- ízlelgettem a nevet hangosan kimondva, inkább csak magamnak, de épp egy kis kötött cipőcskét vettem, és az eladó nő meghallotta.

-Isabella? Igazán szép név. Így fogják hívni a kicsit?- kérdezte kedvesen méregetve a nagy pocakomat.

-Igen. Azt hiszem, ezt a nevet adom majd neki.- mosolyogtam, miközben a pocakomon végigsimítottam. Kifizettem a mit vásároltam, és boldogan mentem haza.

Úgy terveztem, hogy nem megyek már sehova az elkövetkezendő pár napban, hiszen nem szeretnék az utcán szülni. A másnap csendesen, és nyugodtan telt. A kislányom szobáját rendezgettem, és épp a kiságynál voltam, mikor éles fájdalmat éreztem a hasamban.

Felkiáltottam, és megtámaszkodtam a kiságy szélén. Mikor Molly a dadus, bejött, azonnal tudta, hogy mi történik. Elküldött egy szoba lányt, hogy hívja Bernardót, és elkísért a fürdőszobába, hogy letusolhassak, míg ő előszedi a csomagokat amiket még régebben összekészítettem a kórházba. Azután a nappaliba, és onnan pedig az udvarra, hogy mihamarabb odaérjünk a kórházba. A következő pillanatban, már száguldottunk is, miközben az én fájásaim, egyre gyakoribbak lettek. Mikor odaértünk, az orvosom már ott volt, megvizsgált, és azt mondta, hogy még várnunk kell egy kicsit.

6 órányi vajúdás után, este 10-kor megszületett az én drága kis Isabellám. Olyan gyönyörű volt. Csodálatos csokoládé barna szemei, és rövid kis haja, teljesen olyanok voltak, mint az apjáé, de az arcocskája formája, a kis pisze orrocska, és az álla, az enyém volt.

-Gyönyörű vagy édesem!- mondtam neki szeretet teljes hangon. -Pontosan olyan gyönyörű vagy, mint egy kis angyalka!- duruzsoltam még, aztán elvette tőlem egy ápoló nő, és azt mondta, hogy pihenjek egy kicsit, és amíg a doktor rendbe hoz, elviszi őt is megfürdetni, és fel öltözeti. Belegyeztem, és megígértettem vele, hogy amint készen leszünk az újjabb találkozásra, azonnal visszahozza Isabellát hozzám.

Így is lett. Az orvos tette a dolgát, és miután végzett, szólt két ápoló nőnek, hogy segítsenek nekem megmosakodni. A doktor ellátott néhány jó tanáccsal még, aztán elment, és abban a pillanatban megjelent az ajtóban, egy másik ápoló nő, és betolta az én kis Isabellámat egy kis kórházi bölcsőben. Olyan boldog voltam, hogy majd kiugrottam a bőrömből. Megkértem Mollyt, hogy intézkedjen, és rendezzen az én kis Isabellámnak egy szép köszöntő estéjt. Kiment a szobából, és én végre egyedül lehettem a kisbabámmal.

Mikor visszajött azt mondta, hogy értesítettet mindenkit a kis jövevényről,és megüzentette mindenkinek, hogy az estéj pontosan 1 hónap múlva lesz. Rábólintottam, hiszen teljes mértékben megbíztam Mollyban.
Mollyt még a terhességem harmadik hónapjában vettem fel, mert úgy gondoltam, hogy idő kell ahhoz, hogy megismerjem. Ő egy igazán tapasztalt dada volt. Kitűnő ajánló levéllel érkezett, egy sok gyermekes családból. Elmesélt mindent nekem, hogy milyen módszereket használt, és használni is fog. Nagyon megtetszett nekem a stílusa. Kedves, és szeretet teljes. Elmesélte, hogy milyen jól összebarátkozott a kis lurkókkal az előző családnál. Az is tetszett, hogy elmesélésében ki lehetett hallani a csodálatot, ahogy mesélt róluk....

Másnap, mikor Molly bejött minket meglátogatni, hozott magával egykét ajándékot is. A barát nőim ajándékai voltak, ismerősöké, akik mind nagyon örültek nekünk. De volt egy kis csomag, és egy levél hozzá, amin nem volt név, csak az, hogy nekem szól. Kinyitottam először a levelet. Mikor egyszer gyorsan végig futottam a sorokon, tátva maradt a szám! Elolvastam még egyszer, és még egyszer, de nem igazán fogtam fel.