2010. február 24., szerda

Nap és Hold-3.fejezet /2.rész


Sziasztok! hoztam egy kis rövidet...igazából nem is értem, hogy miért bontottam ketté már megint...De nem baj a következővel megpróbálok sietni.:D péntek, vagy szombat lesz majd, és akkor majd hozok nektek egy sokkal-sokkal hosszabb fejezetet!:D:D Ezentúl nem bontom ketté...Ha még is, akkor ugyan ez lehet a következménye: csúszik a feji.:/ Nagyon szeretnék nektek gyakori frisset hozni, de sajnos ez nem fog menni. Úgyhogy hétvégénként lesz szerintem csak feji, vagy esetleg nagy ritkán így késő este.... Na jól van, nem magyarázok tovább, mert ez a kis monológ hosszabb lesz, mint ez a kis nyúlfarknyi rész...:/

Ezt a részt Évinek ajánlom! Szeriii!:D


Nap, és hold 3.fejezet, 2. rész


(Esme szemszöge)

A levelet úgy döntöttem, hogy nem mutatom meg senkinek. Az ajándékot pedig, elteszem a levél, és a könyv mellé, egy olyan helyre, ahol senki sem találhatja meg, csak én. Majd ha eljön az ideje, akkor majd megmutatom neki, de addig nem! Ki kell találnom, hogy hogyan tartsam biztonságban. Hogyan tudnám megvédeni őt.? Abban biztos vagyok, hogy ha nem teszek semmit, akkor abba belehalhatunk.

A gondolataimból Molly hangja rázott fel.

-Kedvesem, jól érzed magad? Hívjak egy nővért? Mit írnak?

-Semmit. Vagyis, semmi különöset, a szokásosat, hogy mennyire örülnek nekünk, és hogy sok boldogságot, meg egészséget kívánnak.- ami egy nagy hazugság volt, de mit mondtam volna? Hogy van egy pszichopata, aki tönkreteszi a családom, és hogy épp ő írt egy “szívélyes” levelet, amelyben kiköti az,t amit már eddig is sejtettem? Hát nem! Nem tudhatja meg senki sem, hogy mi folyik itt valójában, ezt a problémát a családunknak kell megoldania, vagyis nekem és a lányomnak....
Az idő csak rohant. Szinte észre sem vettem, és már el is telt az az 1 hónap.

Isabella egyre szebb lett az idő múlásával, és első partiján, már mindenki megcsodálhatta őt. Szépen, sorban köszöntötték Isabellát, és elmondásuk alapján, nem csak az én elfogultságom mondatta, hogy Isabella gyönyörű. Mindenki aki ismerte Eriket, s engem, megemlítette ,hogy nagyon jól válogatott lányom a génekből, mert az apjából, és belőlem is a szebbiket választotta.

-Ó! Esme és a csodaszép kisbabája Isabella.- ez volt a leggyakoribb köszöntő mondat.
A parti után, már mindent kézben tartottam. Elterveztem mindent, nagy vonalakban. Nehéz lesz kivitelezni az biztos, de ezt mindenképpen meg kell tennünk, ha meg akarjuk szabadítani magunkat ettől az őrülettől. Főleg Isabellának lesz nehéz. Nagyon nehéz lesz, de mire megtudja a teljes igazságot, már félig tudni is fogja. Elterveztem azt is, hogy hogyan fogom elhinteni a magokat a kis fejecskéjében. Kitaláltam, hogy meseként mondom el neki, addig amíg nem lesz elég idős ahhoz, hogy megismerje az egész, és -sajnos- valódi történetet.

Leveleket, és apróbb ajándékokat kaptam, minden egyes hónapban. Minden ajándék egy-egy különleges nyaklánc volt, és egy utasítás, hogy mindaddig látni akarja rajtam az ékszereket, amíg a hónap fordulója nem lesz, amikor megkaptam. Ha nem küld újabb ékszert akkor az elsőt kell hordanom. Nem volt ínyemre ez a kis játék, de nem tehettem mást. Meg kellett várnom a lányomat, hogy felnőjön, és hogy végre elmondhassam. Az utasítások világosak voltak: Ha nem követem azokat, elveszítem a lányom... Ezt pontosan nem tudom, hogy hogyan is értette, mivel a lányomnak élnie kell...de. Mégis tudom. Ugyan úgy fogok meghalni mint az anyám.:Hirtelen.

Nem akarom, hogy a lányomnak egyedül keljen megküzdenie ezzel. Viszont féltem. Féltem, hogy nem lesz elég időm elmondani neki az igazságot. De bíznom kellett magamban. Ha nem teszem, és nem tartom be a szabályokat, akkor mindennek vége lesz. A következő években, tovább bogarásztam a könyvet, és legendák után kutattam, na meg persze terveket szőttem, miközben az én kis Izabellám egyre csak nőtt. Mikor már úgy éreztem, hogy már közeledik az idő, arra készültem, hogy hogyan is mondjam el. Ugyanis erre valahogy nem tudtam felkészülni.

Hát ez lenne az... ugye hogy rövid lett?:S De attól függetlenül kérek visszajelzéseket,(bármilyen neműt) és szeretném megköszönni azoknak akikről tudom, hogy rendszeresen olvasnak.:DNév szerint: Bella,Wywu Vivika,és az én kép felelősöm: Évi:D nagyon szeretlek titeket!:D


3 megjegyzés:

Vivii írta...

Szia Mosi!

Már reggel elolvastam, csak nem volt időm komit is írni, mert rohannom kellet a suliba. De most itt vagyok:D
Szóval! Nagyon jó lett, nekem tetszett. Szegény Esme, nagyon sajnálom. Nem lehet most jó neki. Na de mikor találkozik végre Isabella Jasperrel?:D Már nagyon kíváncsi leszek, hogy mégis hogyan fognak találkozni a Cullenékkel. És amúgy még messze lesz?:D
Várom a következőt:D

pusz Wywu

Névtelen írta...

_Szia!

Boicsi ho most írok csak este már nem volt idöm...:(

Nagyon jó lett.Bár sajnálom Esmat hogy ilyen dogokat kell átélnie.Mikor találkoznak Cullenékkel?Kíváncsi vagyom Esme mit fog szólni ha meglátja Carlislet.Puszi :D

Bells

Mosi írta...

sziasztok!

még egy pár fejezetet várni kell az első találkozásra.Mindkét irányban.Igazából ha nagyon akarnám akkor ledarálhatnám nektek az egészet.xD
De persze az nem lenne jó..úgyhogy nyújtanom kell a dolgokat.próbálom minél tovább húzni.De erre már nem kell sokat várni.

Annyit elárulok, hogy először Bella fog találkozni Jazz-el, és majd csak később fog Esme és Carlisle.:D

örülök h. olvastok, és próbálom betartani a megígért időpontokat!:D


puszim!