Fordul a kocka-2.rész

Itt egy új rész a Novellából ahogy megígértem!:D Remélem ez is tetszik majd.:)


Fordul a kocka
2.rész

(Edward szemszög)

Bella, és Jacob, minden segítséget megkaptak tőlünk, hogy elindulhassanak.
Apám megvizsgálta Ballát, mielőtt elmentek volna, és meglepett, mikor azt mondta, hogy minden normális, és szépen fejlődik a baba. Ultra hangos felvétel is készült, ami megint csak furcsa volt, hiszen eddig nem jutottak túl az ultra hang sugarai Bella hasán. Túl erős volt a burok, de ezek szerint, tényleg bevált Karue igéje. Az egész családom úgy gondolta, hogy ennek így kell lennie. Senki sem gyanakodott, még csak meg sem fordult a fejükben, hogy ez furcsa, vagy ehhez hasonlók. Mindenki boldog volt, mindenki mosolygott. Egy pár napot még nálunk maradtak Belláék. Ezalatt mindent megtudtam, amit akartam: Bella tényleg nem lát engem, és nem jól emlékszik a dolgokra, vagyis emlékszik rám, de nem úgy, mint a szerelme,és hogy: Tényleg szerelmes lett Jacobba. Bár ez nem olyan nagy csoda hiszen eddig is szerette Jacobot ...valamilyen szinten...
A baba szépen fejlődött, nem gyorsan, hanem a szokásos módon. Apám szerint most járnak az ötödik hónapban, és kislány lesz.
Örültem is, meg nem is. Örültem, hiszen minden jel szerint Bella megmenekült, és a baba is normális, tehát abortuszra semmi szükség. Jacob nagyon fel volt dobva a gondolattól, hogy Bella tényleg az övé, ráadásul lesz egy kislánya is. Ezen csak mosolyogni tudtam, hiszen már most úgy szerette azt a babát, mintha a sajátja lett volna, de az egyik nap, muszáj volt beszélnem vele.
-Jacob!-szóltam neki- Gyere! Beszélgessünk!-mondtam.
-Persze Edward, csak egy pillanat!-mondta, majd visszament a nappaliba Belláékhoz.
-Bella.-szólt neki lágyan- Egy kicsit el kell mennem, de sietek vissza. Megleszel egyedül egy kicsit?
-Persze! De nem leszek egyedül.-mosolygott Bella, és a lányokra nézett,aztán a hasára, közben megsimította. Mosolyogtam. Ez olyan csodás! Hiszen, akárhogy is nézzük, ő az én gyermekemet várja, aki normális, és Bella is olyan mint egy átlagos kismama. Még mindig úgy szeretem mint a legelején, amikor rájöttem, hogy szeretem őt...És most még gyönyörűbb, így pocakosan. Iszonyatos nagy vihar tombolt bennem. Egy jelentős részem majd« megőrült a tudattól, hogy Bella már nem az enyém, és soha nem is lehet az. A másik részem örült, hogy végre Bella úgy élhet, ahogy azt ő megérdemli. Jacob megadhat neki mindent. Szerelmet, gyereket, jólétet, és nem utolsó sorban, boldog és hosszú életet, vámpírok és más szörnyek nélkül. Mire ezt végiggondoltam, Jacob már előttem állt, és várta mit akarok neki mondani.
-Jacob, menjünk ki a házból. Nem akarom, hogy bárki meghallja miről is van szó.
-Rendben. Én is akarok mondani egykét dolgot, amivel nem akarom, hogy Bella felzaklassa magát, vagy bárki más itt a házban.
Elindultunk az erdőbe. Egy jó órányi futás után megálltunk. Jacob visszaváltozott, aztán leült egy fa tövébe.
-Jacob. Én köszönettel tartozom neked, és egy magyarázattal, hogy mi is történt pontosan.
-Oké. Kíváncsian hallgatom.
-Tehát. Mikor Bella és én....öhm....Lefeküdtünk egymással, nem tudtam, hogy esetleg védekeznünk kellett volna, mert mi úgy tudtuk a vámpíroknak nem lehet gyereke. Ez így is van, de csak a vámpír nőkre érvényes ez, mivel a testük nem képes egy gyermek kihordására. De mivel Bella ember, és úgy tűnik, hogy képes vagyok gyermeket nemzeni...-itt megint fintorogtam így történhetett meg az, hogy Bella teherbe esett.- tartottam egy kis szünetet, hogy Jacobnak legyen ideje felfogni a dolgokat, hogy aztán elmondhassam neki miért is történt ez a dolog Bellával.
-Ookéé- mondta Jacob, és láttam a fejében ahogy akaratlanul is elképzeli a helyzetet. Aztán gyorsan megrázta a fejét, mintha ki akarná rázni belőle a bizarr képeket,aztán folytatta.
-Tehát azt mondod, hogy Bella tőled lett terhes, még a nász éjszakátokon.-fintorgott- De, hogy lehet az, hogy az a valami, ilyen gyorsan fejlődött, aztán meg hogy Bella így ...átváltozott, és az a valami, gyerek lett?-Jacob „fején találta a szöget” ahogy mondani szokás.
-Pont ezt akarom elmondani. Az a valami azért fejlődött olyan gyorsan, mert Bellától vette el a táplálékot. Te is láttad, hogy nézett ki, mikor megjöttél. Elszívta előle az energiát, és mivel Bella erős nő ezért az a valami is erősödött. De mielőtt eljöttünk volna a szigetről, egy helyi törzsből jött hozzánk egy nő, Karue akit megbíztunk, hogy tartsa rendben a házat. Tudta, hogy mi vagyok, hogy Bella terhes lett, elmormogott egy ősi igét aminek én nem tulajdonítottam nagy jelentőséget, mégis megmaradt bennem. Ezért kértelek meg, hogy próbáld meg. Ezért történik minden. Bella állapota kitűnő, a valamiből, baba lett, és ezért mondott neked igent. És ezért hagy el engem örökre.-suttogtam magamnak az utolsó mondatot. Jacob ledöbbenve ült előttem. Az agya szinte kikapcsolt a rengeteg információtól. Először azt hittem nem képes felfogni mit is mondtam neki. De aztán megint hallottam a gondolatokat ,amik csak lassan, de aprólékosan, feldolgozódnak benne, és csak annyit mondott:
-Bellán egy igézet van.
-Igen Jacob.
-Akkor ez most azt jelenti, hogy nem is önszántából jönne velem?
-De igen, csak némi segítséggel. Téged szeretett eddig is. Csak ez mélyen volt benne, a szívében.- nyugtattam meg Jacobot, mielőtt még mindent tönkretesz.
-Rendben. Elhiszem, de csak azért, mert Bella régebben is mondta nekem, hogy szeret.
-Igen. Tudom. De ha már ezt így megbeszéltük, akkor már csak egy kérésem van.
-Oké. Mond. Ez a legkevesebb amit tehetek Belláért cserébe.-mondta, és megint belém mart a fájdalom.
-Csak annyit kérek, vigyázz rájuk, és hogy szeresd úgy a kicsit, mintha a sajátod lenne!
-Úgy lesz! Ez nem kérdés. Máris úgy szeretem őt mintha a sajátom lenne. Egy kislány. Tökéletes lesz! Mindent megkapnak tőlem. Ígérem.-mosolygott Jacob. Én már elmondtam a magyarázatot, de Jake-nek még volt mit mondania.
-Edward. Most nekem kell elmondanom valamit.
-Rendben. Mond csak.- de már úgyis tudtam mit akar mondani.
-Szóval, én kiváltam a falkából, és Sam támadni készült, de már nincs veszély. Megüzentem nekik, hogy mi történt. Így már nem vagytok veszélyben, és Bella sem, hiszen már nem tartják veszélyesnek a falkára nézve.
-Rendben. És Jake, kíváncsi lennék, hogy hova szeretnétek költözni Bellával?
-Hát én arra gondoltam, hogy valami napos helyre, mivel Bella szereti a napot, és én is.
-Oké.Jamaica? Nagyon szép hely, és van ott egy ingatlanunk. Nektek adnám, és persze anyagilag is támogatnálak titeket, nem csak Bella miatt, de a kicsit is. Jó iskolába mehet, akárhová. Csak szólnod kell, és meglesz.
-Megtennéd?-Jake lemaradt annál a résznél, hogy nekik adnám a házat ami ott van.
-Persze. Megmondtuk, hogy bármit kérjetek, bármire is legyen szükségetek, segítünk.
-Ezt nem hiszem el! Ez ez, nem lehet igaz! Edward! Hallod magad? Te nem vagy normális, és én sem, és ez az egész helyzet.....nem ...normális!-Jake kiakadt, azt hiszi ez nem a valóság. Hogy nem lehet ekkora mázlija: Bella igent mondott neki; én félreállok, csakhogy ők boldogok lehessenek; lesz egy kislánya; és még egy házat is egy gyönyörű napsütötte helyen. Hát igen. Így végig gondolva, tényleg nagy mázlija van. De igazság szerint én mindent megadnék azért, hogy Bella boldogan élhessen. Bármit, csakhogy neki jó legyen. Ha ehhez az kell, hogy elengedjem Bellát, ráadásul Jacobbal, hát legyen. Én nem állok a boldogságuk útjába. De ha Jacob már nem fogja őt szeretni, én ott leszek neki. Még ha nem is lát engem, de visszahozom őt hozzánk...De ez lehetetlen. Jacob szereti Bellát és bolond lenne ha más nőre áhítozna mellette.
-Nem Jacob. Ez a valóság! És igen. Ekkora mázlid van, és ez mind igaz! Megkapjátok a házat, és az anyagiak miatt ne aggódj! Mindenetek meglesz! Alice már telefonál is. Megvette nektek a repülő jegyet, és mire odaértek, teljesen be lesz rendezve a ház.
-Ezt nem hiszem el! Edward ez csodálatos! Ha nem lennél vérszopó most megölelnélek!-hangosan felnevettünk. Ez egészen hihetetlen. Én, és Jacob együtt nevetünk. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer ez megtörténhet, és úgy hallom Jake is így gondolja.
Visszamentünk a házba, és mindenki örült annak, hogy nekik adtam a házat,Jamaica-. Igazából, nem is olyan rég vettem. Közel van az erdőhöz, a város szélén van, és gyönyörű. Elakartam vinni oda Bellát. Én is tudtam, hogy hiányzik neki a napsütés, és hogy ott boldog lenne. Úgy terveztem, hogy gyakran mennénk oda. De így, hogy nekik adtam a házat, én már soha nem leszek ott Bellával.
A nap további részében, Carlisle elvégzett még néhány vizsgálatot, és kiállította a szükséges papírokat, az ottani orvosnak, akit Carlisle személyesen ismer, és meggyőződése, hogy ő a legjobb szülész akivel találkozott.
A baba rendben van, és mint hallottam, Bella nevet választ a lányunknak...hmm..talán nem is így a helyes, hanem inkább úgy hogy a lányuknak? Hiszen én nem fogom ismerni őt. Legalábbis nem személyesen, és nem én fogom felnevelni, hanem Bella és Jacob. Nem engem fog apjának tekinteni, hanem Jacobot. Igen, a lányuknak. Így helyes.
-Renesmée.-mondta Bella.
-Renesmée.- ízlelgette a nevet Jake, és a többiek is.
-Miért pont ezt?-kérdezte Rosalie. Hát persze. Mindig is babára vágyott, persze, hogy ő akadékoskodik a nevet illetően.
-Azért, mert ez a Renée és az Esme keresztezéséből van, a másik neve pedig a Clare lesz, mert így hívták Jake édesanyját.
- Oh, Bella köszönöm.-suttogta Jake meghatódva. Iszonyatos nagy hálát érzett Bella iránt, hogy az ő anyukája nevét fogja viselni a kicsi.
-Renesmée Clare Cullen Black.-mosolygott Bella.-Így hívják a lányunkat.
-Cullen? Úgy érted, hogy a Cullen nevet is viselni fogja?-kérdezte Alice.
-Persze. Főleg Edward miatt, és azért mert hozzátok is tartozunk.-mondta Bella, és én ha tudtam volna elsírtam volna magam.
-Edward miatt?-kérdezte most Jasper.
-Edward nagyon fontos volt számomra, de most hogy eltűnt, tovább kell lépnem, és élnem az életem Jake mellett.
-Eltűnt?-kérdezte most Esme.
-Igen. Edward olyan volt nekem mint a bátyám, és én nagyon szerettem őt.
-Edward nem tün... – De igen eltűntem!-fojtottam a szót Jacobba.
-Bella nem lát engem, és azt hiszi eltűntem, és hogy én csak a bátyja voltam, semmi több.
-Oh, de hát itt vagy! Már kezdtem aggódni érted fiam.-mondta most Carlisle.
Bella, mint kiderült, nem csak nem lát, de csak arra „emlékszik”, hogy én olyan voltam neki mint Emett és Jasper. Azt hiszi elmentem, és hogy nem is adok magamról élet jelet, már hosszú idő óta. És arra nem is reagál amit nekem mondanak a többiek, mintha csak elengedné a füle mellett, nem hallja.
-Edward! Akkor tényleg nem lát téged?-kérdezte Jake, akin szintén nem fogott az ige, ugyan úgy mint rajtam. De a többieken igen. Ők is azt hiszik, hogy én csak a barátja voltam Bellának, ugyan úgy mint Alice. Viszont ők látnak engem, de nem erőltetik a találkozást, és hogy beszélgessek Bellával. Ez is valami másod íze lehet az igének amit Karue mondott. Úgy tűnik sokkal erősebb ez az igézet, mint gondoltam.
-Igen Jacob. Nem lát, nem hall, és nem is úgy emlékszik rám mint a férjére, hanem mint a bátyjára, és azt hiszi már rég nem vagyok velük, egyszerűen elmentem, és azt sem hallja amit nekem mondotok. De a többiek sem hallják azt amit az igazsággal kapcsolatban mondok neked.
-Értem.-mondta Jake, és akaratlanul is, de arra gondolt, hogy így biztos nem fogom Bellát visszacsábítani magamhoz.
-Igen Jake, ez biztos.
-Ne turkálj a fejemben!-mordult rám, de én csak kuncogtam rajta.
-Akkor? Holnap elmentek?-kérdezte Alice szomorkásan, de én kiolvastam a fejéből, hogy búcsúztató partit fog szervezni.
-Igen.-mondta határozottan Bella.-De ha megszületik Renesmée, akkor visszajövünk bemutatni a legfiatalabb Cullent.-mosolygott most Esme-re és Carlisle-ra.
-Itt mindig szívesen látunk titeket.-mondta Esme.
-Remek, akkor én most megyek, mert meg kell szerveznem a búcsúztató partit.
-Búcsúztató parti?-fintorgott most Jacob és Bella egyszerre.
-Igen. Nem mehettek el csak úgy!-értetlenkedett húgom.

A parti után Jacob és Bella, elmentek. És én úgy gondoltam, soha többé nem látom Bellát....

Nap és Hold-7.fejezet

Sziasztok!Újra itt vagyok és élek a lehetőségemmel h. most fel tudom rakni nektek a frisseket.:D

Szóval most itt egy újabb fejezet és most már 2 szemszögből is láthatjuk a történteket:D Remélem tetszik és sokan olvasni fogjátok, és remélem nem haragszotok rám, mert nem volt sokáig friss.:) nah jó olvasást! Puszim!

7.fejezet

Tények és baleset

(Jasper szemszöge)

A bál után, elmentem vadászni, attól függetlenül, hogy a bál előtt voltam. Szükségem volt rá, mert úgy éreztem megölöm őt, ha nem teszem. És a legrosszabb az, hogy nem csak a saját szomjam érzem, hanem a többiekét is. Főleg Edwardét. Nagyon csábítónak találja a vérét, de megesküdött, hogy nem bántja őt.

,,Isabella...gyönyörű neve van. De nem! Nem engedhetem közel magamhoz. Soha többet nem találkozhatok vele! Egyszerűen nem lehet.˝ Győzködtem magam.

Vadászat után, hazamentem.

-Ugye kivered a fejedből azt a lányt!?-támadott le Rosalie, ahogy beléptem a nappaliba.

-Rose!- szólt rá Edward.

-Rose, nyugodj meg.-mondtam és egy enyhe nyugalom hullámot küldtem felé.

-Nyugi Rose! Ne harapd le a mi kis Rómeónk fejét, csak mert táncolt az ő Júliájával.- piszkálódott most Emmett.

-Igen Rose! Hagyd már! Úgyis együtt lesznek, ha akarod ha nem!-mondta most Alice.

-Együtt?-kérdeztem- Hogy érted ezt Alice? Mit láttál?

-Nyugi Jass! Csak azt láttam amit már te is tudsz! Ő lesz az! Tudom! Szerinted miért mentünk el abba a bálba, és miért volt mindenkinek jelmeze, mikor ideértünk?

-Alice! Most ugye nem azt akarod mondani, hogy te előre láttad,hogy ez lesz belőle!?-kezdtem kicsit ideges lenni, de próbáltam féken tartani az indulataimat.

-Persze , hogy láttam! Szerinted? De nyugodj meg. Nem lesz semmi baj.

-Jól van Alice. Elhiszem. De azért máskor szólj, és ne intézkedj a hátam mögött. Eddig is éreztem, hogy sántikálsz valamiben. De van még valami, igaz?

-Még valami? Nem semmi.-úgy mosolygott rám, mint egy ártatlan kisbárány, de én átláttam a szitán.

-Alice. Engem akarsz átverni? Tudod,hogy érzem.

-Jól van, rendben, értem. Szóóóval...

-Szóval?

-Csak kutakodtam egy kicsit és láttam, hogy Carlisle szerelmes lesz Esme-be.

-Carlisle?-leesett az állam. Hogy lehet az, hogy én is és Carlisle is egyszerre megtaláljuk a szerelmünket, ráadásul pont úgy, hogy én a lányt, és ő pedig az anyát. Ez nagyon furcsa.

-De miket beszélsz? Találkoztak már?

-Ami azt illeti, igen. Ők is a bálon találkoztak. Nagyon tetszettek egymásnak, de Esme úgy gondolja, hogy neki nem jár egy másik esély, hiszen a férje meghalt. Carlisle pedig úgy hiszi, egy ilyen tökéletes nő nem lehet az övé.-mondta most Edward.

-Na szép! Az egyik a lányt, a másik pedig az anyát! Két legyet egy csapásra!-viccelődött Emmett.

-Emmett Cullen csend legyen!-szólt rá Alice.

-Jól van- jól van. De ha egyszer igazam van.-méltatlankodott. De éreztem Alicen, hogy nagyon is egyetért vele. Em pedig nem vette komolyan, mert tudja, hogy nem mérges rá Alice.

-Valahogy úgy Emmett. Most már csak azt kell elérnünk, hogy a párok összejöjjenek.-gondolkozott most Edward hangosan.

-Nem!-méltatlankodott Rose- Nem hagyhatjuk ezt! Csak veszélybe sodorják a családunkat!

-Nem Rose. Ez nem ilyen egyszerű. Nekik is van titkuk. És az biztos, hogy nem árulnak el minket. Főleg mert mi fogunk segíteni nekik.-mondta Alice. És éreztem, hogy valami nagy titokról lehet szó.

-Mi a titok Alice?

-A titok az, hogy már generációk óta sakkban tartja őket egy vámpír. De ők nem tudják, vagyis hogy Bella nem tudja, de Esme sejti, és azt is sejti, hogy mi is azok lehetünk.-válaszolt Edward.

-Pontosan ezért kell innen elmennünk minél hamarabb.-mormogott Rose.

-Nem-nem. Pont, hogy ezért kell maradnunk. Elsősorban azért, mert Jasper, és Carlisle megtalálta a szerelmét, másrészt azért, mert ha nem segítünk Esme meghal, és az is aki Bella férje lenne, egy ember. És ez így folytatódna tovább.-vázolta a helyzetet Alice.

-Ne már! Most azt mondod, hogyha nem intézzük el az a vámpírt, akkor Esme és Bella meghalnak? Ez oltári nagy szívás lenne.-mondta Emmett.

-Igen. Valahogy úgy. Bemegyek a kórházba Carlislehoz.-mondtam.

(Carlisle szemszöge)

Már másodszor találkoztam Esme-vel, aki láthatóan megismert engem. Ezért kaptunk meghívást a lánya partijára. Nagyon sokat tudtam beszélni vele, és ami azt illeti nagyon is tetszik, hogy így láttam őt. Boldogan, mert amikor először találkoztunk, nem volt valami vidám, de úgy látszik már jól van, és kiheverte a férje halálát. Elmondta, hogy nagyon örül, hogy ideköltöztünk, és hogy nagyon köszöni, hogy segítettem neki akkor. És mint megtudtam, még a férjétől lett terhes, tehát Bella még az ő lánya volt. Kár, hogy nem voltam ott a kórházban, de csak éjszakai műszakot tudtam elvállalni, mivel Rio de Janeiróban tűz a nap. A gyerekek nem voltak ott, csak én, ők viszont a Danelli családnál voltak. Én odamentem Rióba, egy kutatás miatt. De beugrottam néha, ha esetleg orvos kellett, de csak az éjszakai műszakba, amiért nagyon hálásak voltak az ottani kollégák.

-Tessék.-szóltam ki ,mikor meghallottam, hogy valaki kopog, és hogy az a valaki Jasper.

-Szia Carlisle.-köszönt fiam.

-Szia. Mond csak, jól vagy? Edward azt mondta, vadászni mész, de nem értettem, hogy miért, amikor már voltál az előző nap.

-Igen tudom, de egyszerűen nem bírtam a szomjúságommal. Ami nem csak az enyém volt hanem Edwardé is.

-Hogy érted ezt?-kérdeztem.

-Úgy, hogy van egy lány. Vagyis hogy Isabella, akivel táncoltam a bálon, és nagyon megtetszettek az érzései és a kisugárzása, és ….

- Várj csak! Úgy érted Bella? Az a lány aki rendezte a partit?-vágtam közbe, ami nem szokásom.

-Igen. De miért izgatott fel téged ez ennyire?-oh persze, a képessége.

-Hát szóval az a helyzet, hogy én ismerem az édesanyját, még régebben találkoztunk. Én mondtam el neki, hogy a férje meghalt, miután felébredt az ájulásból, és én intéztem el , hogy a férjét hazaszállítsák ide, Londonba.

-Oh. Ez új információ. Ezt eddig nem tudtam.- válaszolta fiam meglepetten. De én kihallottam a hangjából, hogy van még valami.

-Miért? Van valami, amiről viszont én nem tudok?

-Ami azt illeti elég sok mindenről nem tudsz.-válaszolta fiam, és elmondta ,hogy mit beszéltek ma a többiekkel.

-Oh! Ez tényleg új információ. Tehát azt mondod, hogy van egy vámpír aki zaklatja őket generációk óta. Ez nagyon érdekes. De ami igazán érdekes, hogy Alice azt látta mi együtt leszünk, mármint te és Bella, és hogy én meg ..meg Esme? Nem mintha közömbös lenne számomra, csak...

-Értem mit érzel. Szereted őt, de nem vagy benne biztos, hogy ő is képes lenne szeretni téged,és hogy egy ilyen tökéletes nő nem lehet a tiéd. Igazam van?- állította fel fiam a tökéletes diagnózist.

-Igen Jasper, igazad van. Tényleg nem akarod elvégezni az orvosit, pszihológia szakon, és esetleg saját rendelőt nyitni?

-Hát igazság szerint, gondolkoztam rajta, és lehet, hogy megpróbálom.

-Ez nagyszerű! Tudom,hogy menni fog! A képességed is segíteni fog, és az önuralmad is lassan tökéletes lesz.

-Tudom.

-Doktor Cullen! Kérem jöjjön azonnal, egy lányt hoztak be, autó balesete volt.-nyitott be egy nő vér.

-Azonnal megyek. -mondtam neki, majd Jasper felé fordultam Fiam most mennem kell, majd otthon még megbeszéljük. Vagy megvársz, és együtt is hazamehetünk?

-Megvárlak.-mondta fiam, és elindultam a bejárat felé, hogy megnézzem a sérültet. De mikor megláttam, hogy Bella az, kicsit megijedtem. Nagyon rosszul nézett ki, tiszta vér volt mindenhol.Nyak merevítővel, és ahogy a mentősök mondták egy törött karral és egy szilánkosra tört térddel. Azonnal a röntgenbe küldtem, és kértem egy teljes kivizsgálást.

(Jasper szemszöge)

Mikor odaértem ,és megláttam, hogy Bella fekszik a hordágyon, ledermedtem.

Mi a fene történt? Hallottam, hogy a mentős elmondja apámnak az állapotát:

-Egy jobb kar törés, és egy bal térd szilánkosra törve, a fején egy sebbel. Vér nyomás rendben, kicsit kába, adtunk neki fájdalom csillapítót.

-Rendben, innentől átveszem. Azonnal a röntgenbe, és egy teljes kivizsgálást kérek.-mondta apám, majd felém fordult.

-Kérlek szólj Esme-nek, hogy itt van Bella, és hogy mi a helyzet, rendben?

-Persze. Indulok is.-mondtam, és már ott sem voltam, pedig ott akartam maradni mellette.

Infó a frissekről!!

Sziasztok!

Mivel még mindig nincs , és nem is tudom h. mikor lesz újra net otthon, ezért úgy gondoltam, h. leírom. Legalább ennyit, h. ne aggódjatok, a blog NEM zár be, és LESZnek még frissek, csak most egy ideig nem tudom megoldani, h. fel is rakjam.:S

DE!:D
Mivel "ígértet szép szó, betartják úgy jó"-alapon megígértem, h. ha újra lesz netem, akkor egyszerre kaptok több fejit, kárpótlásként, most h. egy jó ideig nem lesz friss:S
Előreláthatólag 3-at teszek majd fel egyszerre nektek, és a novellát sem felejtettem el, mert abból is egy új résszel fogok nektek kedveskedni.:D:D

TEHÁT: 3.feji a Nap és Hold-ból, és min.1 új rész a novellából:D

Jah! El ne felejtsem! megkaptam minden díjat, én Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, de nem tudom még kinyomozni h. kiktől is kaptam és mivel nem akarok senkit kifelejteni ezért erre még várni kell egy kicsit, h. illően megköszönjem és kirakjam a díjaimat!:S

Valószínűleg Áprilisban lesz már netem, úgyhogy kitartás!:D:D

Sok puszit nektek!!:D:*

Fordul a kocka-1.rész

Sziasztok! meghoztam a meglepit!:D Kicsit előbb került fel minthogy a szavazás lezárult volna, de ez így jó!:D Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit szóltok hozzá.:D Sok- sok véleményt kérek!Puszim!

Fordul a kocka
1. rész

(Edward szemszög)

Bellával épp most hagytuk el a szigetet. Annyira aggódtam érte, és miközben vezettem a jachtot, egyre csak az a rész játszódott le újra és újra a fejemben, mikor Karue rájött, hogy Bella terhes, és hogy miket hadovált össze.
-Ez nem lehet igaz...-suttogta, aztán elkezdett átkozódni- Maga átkozott vérszívó!Elveszi az erejét ennek a lánynak, hogy az a féreg élhessen! Átkozott legyen maga és az egész fajtája! Nem is szabadna létezniük! Átkozott! Átkozott!-üvöltötte-~De én még megmenthetem ezt a lányt~-gondolta magában, majd elkezdett morogni az orra alatt egy ősi igét- Mikor ez a lány találkozik egy férfival ki szerelmes belé, s ezt bevallja, azonnal belé szeret ,s e férfi szerelme megmenti őt, s féregből gyermek lesz.- ezt elmondta még egy párszor, majd távozott.
Ezek a percek ismétlődtek újra és újra, míg haza nem értünk. Mikor leszálltunk a gépről Bella azonnal Rosalie karjaiba futott. Nem értettem, de nem is firtattam.
Hazaérve rögtön el akartuk kezdeni az operációt, de Rose, és Bella megtagadták ezt. Már meg is értettem, hogy mi történt a reptéren. Bella felhívta Rosaliet, míg én kivittem a csomagokat. Rose persze azonnal segített neki, hiszen minden vágya egy kisbaba volt, bár úgy tűnik, hogy ezt nem igazán gondolta át, hogy ez nem lehet egy olyan csöpp kis ártatlan gyermek, mint amilyennek lennie kellene. Ez egy parazita, egy lény, egy izé, ami nem élhet! Karue is megmondta az egy féreg.
Folyton csak arra gondoltam, hogy megöltem őt. Az a valami belőlem van, ami rossz. Én gonosz vagyok.Tehát az sem lehet jó, ami egy kicsit is tőlem származik. Ahogy egyre nőtt benne az a lény, folyamatosan járt az agyam, hogy szedhetném ki belőle, de nem jutott eszembe semmi használható, de mikor meghallottam Jacob gondolatait, végre megvilágosodtam! Karue, és az ősi igéje amit mormogott. Azt mondta, hogy ő megmentheti őt ezzel. De aztán rá kellett jönnöm, hogy hiú ábrándokba ringatom magam. Hiszen ő csak egy egyszerű ember. Hogy tudná ő megmenteni az én Bellámat? De meg kell próbálnom. Ha csak egy hajszálnyi esélye van, hogy ezt túlélje akkor megteszem.
Jacob már ide is ért. Apám ment ki elé.
-Helló, Jacob! – köszönt apám barátságosan. Jacob meglepődött ezen.
– Hogy vagy?
-Hallottam, hogy Bella élve jött vissza – mondta végül.
- Nos Jacob ez nem pont a legjobb idő. Elintézhetnénk ezt később?
- Jake? – motyogta Bella. – Jake itt van? Jake?
- Nyugalom, Bella. Nem fog bántani, nem engedjük be – mondta Rosalie.
-Miért nem? - kérdezte Bella tőlem, de nem válaszoltam.
-Gyere be, Jacob – szólt lágyan kedvesem.
Jacob belépett, küzdött, hogy ne változzon át, és öljön meg mindenkit.
-Hé,Bells!-szólt Jacob mikor meglátta Bellát. Végigmérte gyorsan, de csak az jött le neki, hogy Bella, még ember, és hogy tényleg nagyon beteg, és hogy nagyon vékony, de nagyon puffadtnak találta a hasát.
-Hogy vagy?-kérdezte -Mi a baj?-lépett oda mellé. Rose útját állta, de Bella szólt, hogy hagyja, így most már mellette ült térdein, és összekulcsolta ujjaikat.
-Segítenél Rose?-kérdezte.
-Ne állj fel Bella,nagyon betegnek tűnsz.-mondta Jacob.
-Csak válaszolok a kérdésedre.-mosolygott rá halványan Bella. Rose segített felállni szererelmemnek, míg a takaró mi eddig rá volt terítve, lassan lehullott a lábaira, és átölelte nagy hasát. Jacobnak kikerekedtek szemei, mikor felfogta végre, hogy miért is néz ki így Bella. Magában hitetlenkedett, számolgatott, és átkozódott. Mikor úgy gondoltam, hogy már nem sok kell az átváltozásához felugrottam.
-Kint Jacob!-harsogtam, mire felkapta a fejét, és dühösen rám meredt.
-Rendben!-válaszolta halkan az elfolyatott dühtől.
-Ne!-suttogta Bella. Megnyugtattam Bellát, hogy csak beszélnem kell vele, és hogy pár perc és visszajövünk. Már kint voltunk az erdőben, mikor szembe fordultam Jacobbal.
- Megöli ugye? Meg fog halni? – kérdezte hirtelen elsápadva.
- Az én hibám – suttogtam, miközben térdre rogytam. – Igen… ez megöli őt.
- Nos, miért nem csinált Carlisle valamit? – morogtam. - Ő egy orvos, igaz? Vegye ki belőle.
- Bella nem engedte meg nekünk.
Jacob azonnal tudta, hogy ez az igazi Bella, aki pontosan így reagál: harcol és védelmez. Bár én is rögtön tudtam volna ezt, mikor hazafelé jöttünk.
- Te is jól tudod, hogy milyen - suttogtam. - Milyen pontosan láttad… én nem láttam. Nem időben.
„Hogy lehet ilyen hülye vámpír? Fogd le, és altatásban vedd ki belőle!”
- Akartam – sziszegtem. Mégis mit képzelt?! – Carlisle szerette volna, de az egész család védi a parazitát- itt egy fintorba ugrott az arcom- én már nem tehetek semmit. De te igen.- tartottam egy kis szünetet. Nem értette mit akarok tőle.
-Csak azt akarom, hogy éljen. Van veled egy kapcsolata, amit én nem tudok megérteni. A része vagy, és ő is a részed. Nem akart rám hallgatni, mert azt gondolja, hogy alábecsülöm őt. Azt hiszi elég erős ehhez…- elhallgattam - Talán rád hallgatni fog. Ha gyerek kell neki megkapja- néztem rá jelentőség teljesen, hogy ne kelljen kimondanom, de Jacob még most sem fogta fel mit akarok.
-Kaphat kiskutyákat, ha akar, de azt a parazitát ki kell vennünk belőle!- Jacob hitetlenkedve nézett rám, és a gondolatai is csak csapongtak ~Mi? hogy mit mondott? Bella lehetne az enyém? Nem értem. Hogy képzeli? Elengedi Bellát miután kiszedték belőle azt a szörnyeteget, aztán pedig elsétálnék Bellával?~háborgott magában Jacob.
-Igen. Valami ilyesmire gondoltam. Csak had' szabadítsam meg attól a lénytől!-most már szinte könyörögtem.
-A fenébe is parazita megteszem! Nem kell győzködnöd!- bátorodott fel Jacob, de a gondolatai között láttam, hogy nem bízik a teljes sikerében.
-De mégis mit mondjak neki?- kérdezte, és az én szemem megvillant, ahogy ezt kérdezte, mert megint eszembe jutott Karue.
-Mond el neki, hogy mennyire szereted! Hogy szerelmes vagy belé!
-És ez miért hatná meg most?
-Az most nem fontos. Csak mond el neki, ha nem is jársz sikerrel, de legalább megpróbáltad.- próbáltam hatni Jacobra.
-Rendben. Menjünk.- mondta, és én egyszerre éreztem egy kis megnyugvást, izgalmat, reményt, és szomorúságot. Megnyugvást, mert sikerült meggyőznöm Jacobot, hogy segítsen nekem. Izgalmat, azért mert talán sikerül neki ami nekem nem ment, és végre vége lesz ennek a lidércnek. Reményt, mert így ha sikerül meggyőzni Bellát, akkor túléli ezt az egészet. Szomorúságot, mert ha sikerül akkor soha többé nem lesz az enyém Bella.
Visszamentünk a házba, és én megkértem mindenkit, hogy most hagyják magukra Bellát és Jacobot. Mindenki kiment már, csak én maradtam ott. Még egyszer látnom kellett úgy, hogy tudom még velem akar lenni. Kimentünk a házból, egészen be az erdőbe, de nem olyan messzire, így még hallottuk a beszélgetést.
-Bella.-kezdet bele Jacob, és én láttam mindent az ő szemén keresztül.- Bells én annyira szeretlek.- vágott a közepébe, és itt láttam valamit Bella arcán amit először nem tudtam beazonosítani, tehát tovább hallgatóztam.- Tudod, hogy az életemet is odaadnám érted ha kell, de kérlek, ne öld meg magad! Engedd meg a Dokinak, hogy segítsen. Aztán gyere velem. El innen...Emlékszel? Mikor még nem tudtad a titkomat, mikor azt hitted Sem bántott engem. Azt mondtad,hogy szökjünk el innen. Hogy csak mi ketten menjünk el innen. Te akkor megtetted volna értem. Most én kérlek meg rá, hogy szökj el velem. Sőt! Nem is kell szökni...-tartott szünetet, és én mindent láttam a fejében, mikor visszaemlékezett. Tényleg Bella mondta neki. Este volt, és Bella szobájában voltak. Idegesítenie kellett volna ennek, de már nem érdekelt. Csak vártam, mit felel neki az én Bellám...Bella tekintete üveges lett. Ettől megijedtem, de mire elindultam volna már vissza is tért. Olyan volt mit mikor Alice-nek látomása van.
-Rendben.-mondta Bella, és nekem leesett az állam. Sikerült? Tényleg sikerült?Körbenéztem, és megint ledöbbentem. Mindenki mosolygott! Ezt nem hiszem el! Ez nem létezik! Még Rosalie is! Na itt valami nagyon nincs rendben. Újra Jacobra koncentráltam, és úgy láttam, hogy ő is épp az állát szedegeti a földről.
-Tényleg Bella? Tényleg megteszed? Eljössz velem?
-Igen!-felelte Bella nagy mosolygás közepette, majd megcsókolta őt. Valami iszonyatos nagy fájdalmat éreztem! Úgy éreztem majd' belehalok a fájdalomba. Bár nem bántam volna egy cseppet sem. Mire feleszméltem, már mindenki a házban volt, és gratuláltak nekik. Ezt nem értettem, hiszen arra számítottam, hogy az a minimum ,hogy dührohamot kap legalább Rosalie, de nem, ő is csak mosolygott rájuk. Nem értem! Nem fér a fejembe! De akkor eszembe jutott megint Karue. Hát igaz? Tényleg igaz? El sem hiszem! Én is visszarohantam a házba, hogy megnézzem mi is történt igazán. Odamentem Bellához, hogy megnézzem, hogy van, mire ő még csak rám sem nézett, ami kicsit fájt, de legalább lényegesen jobban volt. Kicsit kisebb lett a hasa, és élettel telibb lett az arca. Jacobra néztem, aki ugyan úgy el volt képedve, mint én.
-Jacob? Mégis mi történt?
-Nem tudom Edward. Egyszer csak megváltozott, üveges lett a tekintete, de mire végeztem a mondandómmal, és észrevettem, már vissza is tért, és már csak egy mosolygós Bella ült előttem, aztán azt mondta rendben, én meg hirtelen azt sem tudtam hova legyek örömömben.
-Igen Jacob, ezt én is láttam.-mondtam szomorúan.
-Rendben. Akkor most mi legyen?- kérdezte apám, és én nagyon reméltem, hogy a „babáról” beszél. Viszont mikor megláttam mire gondolt, megint belém hasított a fájdalom. Arra gondolt, hogy hogyan tudunk segíteni költözni.

Nap és Hold-6.fejezet

6. fejezet

Furcsa álom, és egy rossz beszélgetés kezdete

(Bella szemszöge)

Másnap már elég korán felébredtem ahhoz képest, hogy 3 óra körül keveredtem az ágyamba. A furcsa fiúról álmodtam. Azt álmodtam, hogy vele vagyok, és hogy nekem is olyan hófehér, és gyönyörű a bőröm mint az övé, és olyan színű a szemem is. Nagyon furcsa volt, hiszen az én szemem barna, az övé pedig, az övé viszont olyan, mint az aranyló méz! A bőr szín annyira nem is lett volna különös, hiszen az én bőröm is elég fehér, de az övéhez képest még én is élettel telibb színnel rendelkeztem. Viszont az álomnak még nem volt vége, mert mikor kiértünk egy rétre, csillogott a bőrünk. Olyan volt, mintha apró kis kristályok visszaverték volna a fényt rólunk. Igazából nagyon is tetszett a dolog. Csak ketten voltunk a réten, és én csak néztem azt a gyönyörű, aranybarna szem párt. De akkor történt valami. Az szép álmom átváltozott, rém álommá. Egy sötét hajú, vörös szemű férfi, akinek szintén hófehér volt a bőre.De míg Ő úgy festett mint egy angyal, a másik férfi, szinte ördögként hatott mellette. Harcoltak. Nagyon féltem, hogy esetleg baja esik az én angyalomnak... igen, az angyalom. De a vég kimenetelt nem láttam mert felébredtem. Ránéztem az órámra, és láttam, hogy még csak fél 8 van. Eszembe jutott, hogy milyen jó, hogy vasárnap van. Nem kellett ma csinálnom semmit. Legalábbis nem volt tervem mára, de arra gondoltam, hogy pihenek még egy kicsit .Visszafeküdtem, és már el is aludtam újra.

Mikor újra felébredtem, észre vettem, hogy valami nem stimmel. Túl sötét van. Ránéztem az órámra.

-Jézusom!- kiáltottam fel, és kipattantam az ágyból.

Már este van. Vagyis kora este. 6 óra van. Úgy döntöttem, hogy most elmegyek zuhanyozni, aztán megkeresem anyut.

Miután frissen kiléptem a szobámból, megkoldult a hasam. Felnevettem. Lesiettem a lépcsőkön a konyhába, ahol összefutottam Molly nénivel.

-Szervusz kedveském.-köszöntött kedvesen- Látom végre felébredtél. Kialudtad magad?- kérdezte kicsit piszkálódva, de neki elnézem, mert tőle mindig csak szeretetet kaptam.

-Igen. Készítenél nekem egy kis szendvicset, amíg én megkeresem anyut? Beszélnem kell vele. Tényleg, nem tudod, hogy hol lehet?-kérdeztem.

-Persze Bella! Szívesen. Anyukád pedig a szobájában van.- válaszolta kedvesen, mire én egy puszit nyomtam az arca egyik oldalára, és felsiettem a lépcsőkön.

-Anya! Anya, itt vagy?- szólongattam, mire megmozdult a könyvespolc, és kijött anya.

-Itt vagyok. Valami baj van?-kérdezte, de én nem tudtam, hogy mit is kellene válaszolnom. Elmondjam az álmomat, vagy nem kell tulajdonítanom neki nagy jelentőséget, hiszen csak egy álom volt. Úgy döntöttem hagyom.

-Nem, nincs.- válaszoltam végül.- Csak beszélni szeretnék veled.-mosolyogtam rá.

Kifújta a levegőt amit visszatartott.

-Rendben. Miről szeretnél beszélgetni?- kérdezte félve, miközben behúzott a “rejtek helyére”.

-Csak a tegnapi bálról.- feleltem még mindig mosolyogva. Olyan aranyos amikor aggódik valamiért, de most nem kellett semmiért, mert nem történt semmi baj.

-Ohh.-felelte kissé megkönnyebbülve, de még mindig nem volt nyugodt. Nem értettem miért.

-Hogy érezted magad a bálomon? Ugye szép volt?- kérdeztem, kicsit hevesebben mint kellett volna.

-Igen. Nagyon szép bált rendeztél. Minden korhű volt.-felelte anya mosolyogva. Még beszélgettünk a bálról. Kiveséztünk minden egyes témát, kivéve azt a bizonyosat nem. Önfeledten beszélgettünk,nevetgéltünk, de aztán anya arca hirtelen szomorúvá vált.

-Anya mi a baj?-kérdeztem aggódva. Rám nézett aztán belekezdett a mondandójába, aminek az első pillanattól kezdve tudtam, hogy nagyon rossz vége lesz.

-Ha jól láttam felkeltette az érdeklődésed valaki.- mondta anyám , aki mindig a lényegre tapint.

-Igen.- pirultam el.- De nem tudom a nevét, csak azt, hogy most költözött ide az apjával, és mivel csak a Cullen család költözött ide, megkérdeztem tőle, hogy így van e. Így is volt, s még azt is elmondta, hogy Alaszkából költöztek ide, de a nevét nem árulta el, mondván ez egy álarcos bál, és hogy az nem lenne szerencsés.Szerinted ez mit jelenthet pontosan?- ömlöttek belőlem a szavak, s mikor felnéztem anyámra, meglepődést láttam az arcán.

-Ó.-mondta röviden ,s én nem értettem mi történhetett .Mondtam tán olyasmit amit nem kellett volna? Visszajátszottam a mondandómat, de nem láttam benne semmi különöset.

-Anya, jól érzed magad?- kérdeztem kissé félve, de aztán felengedett.

-Oh, igen, én csak...-mondta kissé akadozva.

-Én.Persze..... Hát szerintem meg van az a férfi, akihez hozzámész majd.-mondta kissé szomorkásan, de biztatóan....

Nap és Hold-5.fejezet

Sziasztok, hoztam nektek fejit, amiben ...de nem mondom el mi lesz benne.:D De azt igen h. a feji végén találtok képeket, amik talán segítenek elképzelni Bella ruháját.:D szavazzatok, és kommentet kérek!

5. fejezet
A bál

(Bella szemszöge)

Elérkezett a bulim napja. Nem tudtam, hogy most mit is érezzek.Tegnap anyám elmesélt egy szörnyű titkot a családunkról, és átadott egy könyvet. Nem tudtam még feldolgozni ezt az információt, és úgy döntöttem, hogy nem foglalkozom vele egy ideig, és inkább a bulimra koncentrálok. Úgy gondoltam, hogy a megfelelő érzés a boldogság, és az izgatottság lesz, nem pedig a szomorúság, és a folytonos fej törés, hogy mi legyen most ezzel. Készülődni kezdtem. Egy gyönyörű, tűzpiros selyem ruhát varrattam magamnak, és hozzáillő maszkot csináltattam. A bálra minden ismerősöm hivatalos volt, de volt néhány egyszerű ember, mint például a pékünk, a gyümölcsárús lány, és még egy pár ember akikkel, én is érintkeztem rendszeresen, de voltak olyanok is akiket nem ismerek.

Mire elkészültem, le is kellett mennem a bálterembe, mert már vártak rám. Mikor odaértem az ajtóhoz, kinyitották előttem a gyönyörű két szárnyú ajtót, és amint meglátott az “inas”, azonnal elkiáltotta magát.

-Megérkezett Isabella kisasszony!- ordított szinte, de ez volt a dolga, hogy mindenki tudjon róla, hogy megérkezett valaki. Rögtön megállt az élet, és én (pirulva, és kicsit botladozva) egy élő sor falon keresztül jutottam el az emelvényhez, amin már ott ült anyám, és mellette volt az én gyönyörű arany bevonatú “trón” székem. Mikor odaértem, anya felállt, és megöleltük egymást,majd megfordultam, és köszöntöttem vendégeimet,majd elmondtam a rövid kis beszédemet is, mindezt lángoló arccal. Nyilván olyan vörös voltam, mint a ruhám,de most nem foglalkoztam ezzel.

-Kedves vendégeim!- kezdtem- Nagyon megtisztelő, hogy eljöttek hozzánk, megünnepelni a 17. születésnapomat.- nagyon hangosan kellett mondanom, hogy mindenki biztosan meghallja- Ma este, mint tudják, álarcos bál van. Aki megéhezik, azokat várják mindenféle jóval megrakott svédasztalaink. Kérem, mulassanak, egyenek, igyanak, táncoljanak, érezzék jól magukat!-mondtam, vagyis inkább ordítottam, s nagy tapssal, értékelték beszédemet,majd intettem, hogy a zenét indíthatják.

Kicsit furcsa volt, mert az egész buli nem az a “megszokott” volt. Ezt inkább bálként hirdettem meg, mert szeretem a régi dolgokat. A meghívóban szerepelt is, hogy a régi korok báli ruhájában illő megjelenni, mert a születésnapomat ez a kor fogja jellemezni. Sokat olvastam bálokról, hogy hogy is néz ki. Kedvenc szerelmes történetemből a Rómeó és Júliából merítettem az ötletet. A ruhám, és a hajam is pontosan olyan, mint Júliáé volt. Sokat álmodoztam már arról, hogy egyszer majd megtalálom az én Rómeómat, de persze a mi történetünk vége más lenne. Mikor ez a gondolat végigfutott rajtam, rájöttem, hogy valószínűleg az én történetem is hasonló lesz, mint az övéké. Elszomorodtam.

A bál elején, még nem táncoltam,de aztán felkért egy-egy férfi, s illetlenség lett volna visszautasítanom. Néha amikor beleélem magam ebbe a korba, hajlamos vagyok úgy is beszélni. Azt hiszem túl sokat tanulmányozom ezt a kort. Én annyira más vagyok mint a többi korombeli lány. Ezt mindig is tudtam. Csak táncoltam, és táncoltam, s mikor már úgy éreztem, hogy mindenkivel táncoltam, lekért egy gyönyörű, (bár nem láttam az arcát teljesen, az álarc miatt) hófehér bőrű fiú. A másik természetesen engedett, megköszönte a táncot, és odébb állt. Még sosem láttam ilyen fehér bőrt, és úgy gondoltam, nem is ismerem, ezt a fiút, pedig én minden embert ismerek, ha nem is, de már láttam a városban. Őt nem ismertem egyáltalán. De aztán eszembe jutott, hogy épp most költözött a városunkba ,egy orvos, és a családja. Úgy gondoltam, hogy csak is abból a családból származhat.

-Maga most költözött ide?- kérdeztem a fiútól, akinek, úgy vettem észre, hogy nagyon hideg az érintése.Belenéztem a szemébe, és elmerültem. A szeme színe olyan volt, mint a méz. Sosem láttam még ilyen gyönyörű szempárt...

-Igen kisasszony. Most költöztem ide a családommal, Alaszkából.- mondta, s nekem elakadt a lélegzetem, ahogy megszólalt, hűvös, és mély hangján.

Kellett pár perc míg összeszedhettem magam, és csak azután kérdeztem tovább.

-Tehát maga, Dr. Cullen fia, talán?

-Igen kisasszony.-felelte, és engem megint elvarázsolt a hangja.

-Megtudhatnám a nevét?-kérdeztem, kissé pironkodva, de reméltem válaszol.

-Kisasszony. Úgy gondolom, hogy az nem volna szerencsés.- válaszolta, és egy kis mosolyt véltem felfedezni ajkai szélén. Az ajkai. Gondolkoztam el, egy fél percre.

-Miért?- kérdeztem. Ugyanis nem értettem, hogy miért lenne titok a neve.

-Azért kisasszony, mert ez egy álarcos bál. Amit történetesen ön rendezett.- mondta, majd épp ebben a pillanatban, lekért egy másik férfi, s ő megállt, majd egy kéz csókkal búcsúzott, s eltűnt a tömegben.

Én tovább táncoltam, de közben nagyon figyeltem, hátha felbukkan megint Ő. Láttam még egy-egy pillanatra, miközben a testvéreivel beszélt, de utána mind eltűntek.Tudtam, hogy a testvéreivel beszélt, mert nekik is ugyan olyan hófehér gyönyörű bőrük volt. Mikor nem láttam már egyiket sem, megijedtem, hogy hová tűnhettek, majd láttam, hogy kimennek a teremből. Megköszöntem a táncot, majd ruhámat kissé felemelve utánuk mentem. Mikor kiértem, még láttam őket, de aztán szem elől tévesztettem őket, és nem láttam őket többet az éjszaka folyamán.Visszamentem, majd jó házigazda módjára táncoltam a többi felkérővel, de végig a furcsa férfin, és családján járt a fejem. Mikor hajnali 2 felé elköszöntek a vendégek, én is felmentem a szobámba, majd egy jó fürdő után, lefeküdtem aludni.


Sajnos nem találtam olyan képet amint látszik, hogy milyen volt a ruhája, de talán ezek segítenek elképzelni:Erre az elsőre gondoltam igazán, de fura egy kép, viszont jól látszik rajta a fűző része, a másodikon viszont a fekete masni tetszett rajta, ami szerintem nagyon passzol hozzá.:D;)

Figyelem!

Sziasztok!

Szeretném felhívni a figyelmeteket a jobb oldalon lévő szavazásra!!

A novella "ismertetője":

A Breaking Down átalakított verziója!:D

Arra gondoltam, hogy mi történt volna, ha Karue "megátkozza" Edwardot a szigeten.(tudom, nekem nagyon bejött ez az átok téma, de szerintem jó.xD)
Vagyis Bellát úgymond "megbűvöli". Ez akkor történik, mikor már tudják h. terhes. Ezt Karue is tudja, és miközben üvöltözik, fenyegetőzik, elkiabálja a dolgot.(mármint az átkot) Edward természetesen tud róla, hiszen ő érti a nyelvét. Hazamennek, minden úgy megy, mint az eredetiben, de mikor megjelenik Jacob, minden megváltozik.:D

Hogy mi köze lesz Jacobnak ehhez az egészhez, és hogy hogyan lesz minden úgy, ahogy annak lennie kell? Azt megtudjátok, ha szavaztok, és kiderítitek ti magatok, hogy hogyan is történik majd minden!:D
Szóval ha kíváncsi vagy, akkor szavazz, ha nem akkor is!?:D;)

Ez a novella kedvez azoknak akik jobban szeretik az Edward- Bella párosítást!:D

(A Volturi nem lesz benne... úgy gondolom, hogy az még egy plusz gond lenne, és akkor már nem novella lenne, ami így is elég hosszúnak ígérkezik.:D De ha már benne járunk a történetben, és úgy gondoljátok, írjam tovább, természetesen az is kivitelezhető!:D)

Puszim!